Zsuzsa sír. Legutóbb tíz évvel ezelőtt láttam sírni, amikor a legjobb barátnője felvágta az ereit, mert nem bírta tovább.

Azt persze nem tudom, hogy amikor Zsuzsának először kellett üzletbe mennie, sírt-e, mert lehet, hogy megrészegítette őt a lehetőség. A lehetőség, hogy kiszabadulhat a nyomorúságból.

Zsuzsa, ez az apró kis tündér, kicsit nehezen fejezi ki magát, ugyanis dadog.  Azt sem tudom, miért dadog. Már kislány korában is dadogott-e, vagy csak az intézetben nem figyeltek rá, netán a munkája miatt dadog, vagy a „barátja” verte-e néha félholtra – dadog. Így aztán nem sokat beszélgetnek vele, nincs is szükség sok beszédre: a francia három, az aktus négy, a komplett öt, jössz?

Ha azt kérdezitek, Zsuzsa szép-e, nem válaszolok. Mert gyűlölöm, amikor álszent felháborodottak szörnyülködnek azon, hogy "ezekért" a kurvákért ki ad pénzt, amikor…  Mert Zsuzsa csak kurva, az senkinek nem jut eszébe, hogy Zsuzsa is ember, és ezen belül NŐ. Ugyanolyan ember és nő, mint a (volt) házelnök, a trendi műkörmös titkárnő vagy az édesanyátok.

Azt mondják, hogy a szexuális prostitúció ősi foglalkozás. Azok mondják, akik megvetik a prostituáltakat, egyben igazolni akarják azt a mocskos üzletet, ami a prostitutor és a kliens között – tehát többnyire férfiak között – kötődik, és amelyben a prostituált az üzlet tárgya. Így vált Zsuzsából, az emberből és a nőből is tárgy. Értékes tárgy persze, termelő tárgy, olyannyira, hogy Zsuzsa egyik kolléganőjét a szülés után néhány órával kergették ki termelni a II. számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáról, és senki nem fogta meg a kezét, hogy maradjon, mert a klinikai alkalmazottak féltették a saját életüket – és megszokták már az ilyesmit.

Zsuzsának persze nem ezen jár az esze, ő csak sír, és dadog mindenkihez, hogy mi történt.

Zsuzsa tehetetlenül sír, a tolvaj már messze járhat.  A tolvaj, akivel az imént üzletben volt, és aki a Hegedűs Gyula utcai szexvideó kabin sötétjében ellopta a mobiltelefonját.  

 Zsuzsa már az aluljáróba is sírva érkezett vissza. Félt, hogy a „barátja” megveri, félt, hogy hány extra-üzletet kell még lebonyolítania az új mobiltelefonért, ami számára munkaeszköz is, mert ezen keresztül felügyelik őt.

Zsuzsa az aluljáró rendőreinek is sírt egy sort, feljelentést akart tenni, mert ellopták a mobilját, benne egy csomó kuncsaft telefonszámával – Zsuzsának vannak vissza-visszatérő vendégei, akikre büszke, mert úgy érzi, jól dolgozott, és ezért szeretik őt. A rendőrök kiröhögték, majd pont egy mobil után futkorásznak, a járókelők meg értetlenül nézték, mit balhézik egy kurva a rendőröknek. Örüljön, hogy nem viszik be.

Zsuzsa sír. Szerette ezt a mobilt. - Nénénézd- mutatta mindenkinek, amikor megvette – szééép.

Zsuzsát kifosztották, ellopták tőle az egyetlen dolgot, amit még el lehetett lopni tőle.

Tőlünk mit lehet ellopni még ebben a kifosztott országban?