"A spárga (madzag) egy vagy több vékony rostból vagy fonalból sodort kötöző eszköz. Az egyes szálak, a kötéllel ellentétben, általában nincsenek maguk is több rostból vagy fonalból sodorva. A spárga készítésénél felhasznált természetes anyagok: kender, szizál, raffia, juta, kókuszrostok. Manapság műanyagból is készül. A szó olasz erdetű, az alapszó: spago. A szó átvételekor még a magyar megfelelő is „spágó” volt, de tréfálkozva még ma is mondjuk: „spagóca”. Ez a szó kapcsolódott össze később a „spárga” nevű növény nevével – talán azt hitték, ennek rostjaiból készült. Az eredeti spago szó kicsinyítőképzős spagetto alakja egy másik szóval is megajándékozta nyelvünket: ebből lett a „spagetti” tészta neve." 

Gyerekkorunkban az iskolában csak a madzag szót használhattuk, talán amiatt, mert ez azon kevés szavunk egyike, amelyben előfordul a dz hang. De különben mindenki spárgának hívta azt a barnás izét, aminek a végét szopogattuk, ha éppen nem volt más, mert pl. a ceruza végét már elrágcsáltuk. 

Spárgából többféle vastagságú van, és egykor – mint az iménti wikipédia-idézetből is kiderül – valóban kötözésre használták.