HTML

Birka nép

A birka nép istenére esküszünk, esküszünk, hogy mindig birka nép leszünk! Küldjetek történeteket a birkanep@lajt.hu-ra!

Friss topikok

  • Foldes Gazda: @uni1002: Így igaz . Velem megtörtént ,hogy a munkaadóm ukázára orosz katonai járművel kellet utaz... (2014.04.24. 17:52) Hagymaszárat a birkának!
  • elkeseredett.polgar: Szerencse, hogy legalább blogok szintjén ismerjük egymást, így egyszerűbb volt ennek a kis "oktatá... (2013.05.08. 22:10) A birka házhoz száll
  • zellerlevél: Több, mint három év eltelt a poszt megjelenésétől, és semmi sem történt? (2013.03.24. 20:36) A koponyahiányos birka és az Optimális Családtervezési Modell
  • Gáb-orom: Jól esett volna egy kis forrás. Azt hiszem innen vannak, nem? puafesztival.hu/ (2012.08.31. 22:21) A birka párzik
  • Reactor: Ne is. Még a végén érvelned kellene. (2012.07.07. 16:20) Büdös birka

Linkblog

Az öngyilkos birka

2010.12.28. 00:54 Strici

 1. telefon (2010. december 24., 14.05): 

– Szia.
– Szia. Ki vagy Te?
– Én Döme vagyok. Mindössze egyszer beszéltünk telefonon, az élettársamat kerested. Csak boldog karácsonyt akartam kívánni neked.
– Köszönöm. Neked is legyenek boldog ünnepeid.
– Nekem nem lesznek. Kirúgtam az élettársamat.
– Itt volt az ideje. Szemét nő volt. Csak kihasznált téged.
– Kértem, hogy legalább karácsonykor ne cirkuszoljon. Tíz éve ismerem őt, nem volt mindig ilyen hitvány, de amióta visszaszokott a drogra, Katit, ezt az újabb fajtát veszi, egyre kibírhatatlanabb. Néhány hónapja lakik nálam ismét, ingyen zabál, adok neki pénzt is…
– Én alig tudok róla valamit. Csak annyit, hogy egyre lepusztultabbnak láttam az utóbbi időben.
– Ha akarod, majd találkozhatunk személyesen is, és mindent elmesélek róla.
– Oksi, jövőre beszélgethetünk. A történtek ellenére békés karácsonyt még egyszer, szia!
– Szia!    
…………………………
 
2. telefon (2010. december 25., 9.35): 
 
– Szia!
– Szia!
– Ismét Döme vagyok. Még egyszer boldog karácsonyt kívánok neked. És el is akarok búcsúzni tőled. Befejezem az életemet. Elég volt. 36 éves vagyok, volt agyvérzésem, szívinfarktusom, nyomorék vagyok, leszázalékolt. És most még ez a köcsög kurva is elment.
– A köcsög kurvát ne bánd! Jövőre személyesen is találkozom veled, megígértem. A Facebookon kedves embernek tűnsz a fényképed alapján. 
– Nem akarok semmit, senkivel nem akarok találkozni. Még egyszer boldog karácsonyt!
…………………………
 
3. telefon (2010. december 25., 9.45)
 
– Szia, Zita! Ne haragudj, hogy zavarlak, te ismered a mentősöket. Mi van akkor, ha valaki öngyilkos akar lenni, a nevét és a mobilszámát tudom, de mást nem. Mit tehetek érte?
– Hát így semmit. A címét tudod?
– Ha tudnám, nem hívtalak volna. A pasi négyszer volt már a vigyorgóban, az élettársa mesélte egyszer, tehát nem viccel. Most elhagyta a nő, ezért borult be. Nincs valami nyilvántartás?
– Nincs. 
– De hát ezzel a névvel kevesen élnek… A kurva életbe! Milyen ország ez?
– Központi nyilvántartás nincs, csak hogy honnan hová vitték. Azt a kórházban meg lehet tudni. Esetleg. Ha tudod, hová vitték.
– Kösz, baszki.
…………………………
 
4. telefon (2010. december 25., 10.00)
 
– Szia, megint Döme vagyok. Kinyitottam a gázcsapot, arra kérlek, hívd ki a tűzoltókat, mert mire kiérnek, remélem, én már nem élek, de nem szeretném, ha más is meghalna.
– Hová hívjam ki? Mondd meg a címedet, és zárd el a csapot!
– Rókavár utca 42. Most leteszlek, kikapcsolok.
– Emelet, ajtó?
…………………………
 
5. telefon (2010. december 25., 10.10)
 
– Tessék, mentők.
– Jó napot kívánok! Sürgős segítséget kérek. Lóránt Döme, Rókavár utca 42., öngyilkos akar lenni. Többször kísérelt meg öngyilkosságot már. 
– Hányadik kerület?
– Mit tudom én, én még nem jártam nála. 
– A Rókavár utcában tízemeletes házak vannak. Azon belül hol lakik?
– Nem tudom. A mobilszámát tudom még, de kikapcsolta a készüléket. Kinyitotta a gázt, robbanásveszély is van. Segítsenek, nem szórakozom.
– Így nehéz lesz, de kimegyünk.
…………………………
 
6. telefon (2010. december 25., 10.25)
 
– Jó napot kívánok! A mentőktől vagyok, Ön jelentette Lóránt Döme öngyilkossági szándékát? 
– Igen, én. 
– Itt állunk a ház előtt, a rendőrség és a tűzoltóság is itt van. Az úr neve nincs kiírva a kaputelefonon. A mobilt nem veszi föl. Pontosan hol lakik? Melyik lakásban?
– Nem tudom! Amikor megkérdeztem, bontotta a beszélgetést.
– Akkor hogyan találjuk meg?
– Például csöngessenek be több lakásba, hátha a szomszédok ismerik őt. Nem ez az első esete, sajnos.
– Semmi mást nem tud róla?
– Nem. Sajnálom.
– Viszonthallásra.
– Remélem, bejutnak valahogy hozzá. Viszonthallásra.
 …………………………
 
Az iménti történetben a lakcím és a nevek kitaláltak, a többi valóban megtörtént. S ez jó alkalom volt arra, hogy ismét végiggondoljam, miként is vélekedek az öngyilkosságról.
 
Kétféle öngyilkosság van. Az egyik a másik emberé, a másik önmagunké.  
 
A másik emberé egyszerűbb. Naná. Hiszen kívülről látjuk a szenvedéseit, a hiábavaló harcát a betegségekkel, az öregséggel vagy a kitaszítottsággal szemben.  Kívülről látjuk az önsorsrontást is, hiszen mi milyen boldogok lennénk a helyében.  De nem vagyunk a helyében, és a boldogság nem parancsszóra jön. Egyébként pedig az egyik fajta elégedettség nem pótolható a másik fajtával. Ám olyan könnyű hárítani. Hárítani a halál – a másik ember halálának – gondolatát, hiszen ha nem hárítanánk, akkor a leendő saját halálunkkal kéne már megint szembesülni, márpedig mi élni akarunk. Mert élni jó… ismételgetjük, hol kevesebb, hol több meggyőződéssel. Hiszen illik az életet szeretni. S talán emiatt próbáljuk megmenteni az öngyilkosokat.
 
A saját öngyilkosságunk már keményebb dió. Készséggel elhiszem, hogy létezik olyan emberi lény, akinek soha meg nem fordult a fejében az öngyilkosság. Az öngyilkosságot gyávaságnak, megfutamodásnak, az emberi méltóság önsértésének tartja.  Többségünk azonban – ki felszínesebben, ki mélyebben – már elmerült a saját öngyilkosságának lehetőségében, s be kell vallanunk, érzelmi válsághelyzetben az öngyilkosság nem is olyan riasztó. Csak az addig tartó út. Amitől egyrészt azért félünk, mert nincs visszafele, másrészt, még ha rövid ideig is, de nagyot fogunk fájni. Márpedig öngyilkosságunk célja a fájdalom megszüntetése. A testi és – inkább – a lelki fájdalomé. Öngyilkosságunk tervezgetésekor szinte kéjszerűen ringatjuk magunkat abba, hogy nem lesz több félelem, kínlódás, befejeződik a leépülés egyébként lassú és terhes folyamata. 
 
Öngyilkosnak lenni tehát jó. Tényleg jó. 
 
Legalábbis sokkal jobb, mint boldogtalannak. Mert aki boldogtalan, egyre többet veszít az emberi méltóságából.  Akkor már inkább az emelt fővel vállalt halál.
 
Többnyire azonban mégsem leszünk  öngyilkosok, csak a gondolatig jutunk el, esetleg beveszünk néhány altatót. Vagy idejében szólunk, és megmentenek. 
…………………………
 
7. telefon (2010. december 25., 12.10)
 
– Tessék, mentők.
– Az információt kérem.
– Kapcsolom.
– Jó napot kívánok! Én jelentettem be Lóránt Döme öngyilkossági kísérletét. Érdeklődöm, tudtak-e tenni valamit?
– Egy pillanat, megnézem…  A rendőrség feltörte a lakást, robbanás szerencsére nem történt, a beteget beszállítottuk a pszichiátriára.
– Köszönöm. A továbbiakban kellemes karácsonyt és kevés riasztást!
– Önnek is minden jót!

24 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://birkanep.blog.hu/api/trackback/id/tr722543143

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tengelykezű 2010.12.28. 01:19:19

vajon lesz -e 8.? és az anyázás lesz, vagy köszönöm?

szerintem aki bejelenti az öngyilkosságot, az reménykedik benne, hogy megmentik. nekem is van ismerősöm, aki megpróbálta, de senki nem tudta előre. csak utána beszéltem vele. hátborzongató volt. azóta egyenesbe jött.

a másik dolog, ami eszembe jutott ezzel kapcsolatban, az egy kicsit lehet, hogy gáz, de a Dr. House című sorozatban hangzott el. Nem tudom idézni, mert nem találtam meg, de a lényeg az, hogy a halál mindig ronda és nem lehet méltósággal meghalni. tudom, hogy nem pont erről volt szó, hanem arról, hogy emelt fővel, vagy sem, egyszerűen csak eszembe jutott.

MPL firstlady 2010.12.28. 10:18:04

@tengelykezű:

It's always ugly. Always. You can live with dignity, we can't die with it.

Ugyandehogy (törölt) 2010.12.28. 14:50:13

én...
én nem mondok semmit

sokszor egy hajszálon múlik

uni1002 2010.12.28. 16:54:29

"Például csöngessenek be több lakásba, hátha a szomszédok ismerik őt."
Ezt nem szabad csinálni!
Ezekben a panel lakásokban, hagyományos csengő, szikrázó áramszaggatóval ellátva, egy központi trafó feszültségéről működik.
Legalább is nálunk, ilyen van.
Tökéletes gyújtókészülék, gázömlés esetére.
A helyükben a biztosíték kivételével kezdtem volna, a pincében...

A Tyne folyó déli partja 2010.12.28. 21:20:59

valamiért nem működik a válasz erre gombom: de, tengelykezű: nekem két olyan ismerősöm is volt, aki nemhogy megpróbálta, de meg is tette. mindkettő gimnáziumi osztálytársam volt (nem akkor tette egyik se. a fiú egyetemen, a lány már diplomázás után.)

eccerüvagyok 2010.12.29. 00:18:38

Hosszabbacska csend után az imént olvastalak az egyik blogon, na!-mondom felébredtél, úgyhogy átnézek ide...
Pont "alkalmas" az idő megemlékezni egy ismerősömről.
...
Hm... az a kibaszott hülye kölyök!... fiatalember létére... jól elbaszta!
Elbaszta mert nem gondolt azokra, akiket itt hagyott, akik már csak emlékezhetnek őrá.
Az a kurva kölyök!...

tengelykezű 2010.12.29. 12:29:32

@MPL firstlady: kösz! :)

@uni1002: azért a tűzoltóknak gondolom van ennyi jártasságuk.

@Animacs (a Tyne folyó déli partja): fogadd részvétem! megtette az enyém is, csak nem sikerült, kevés volt amit bevett, végül bevitték és kimosták a gyomrát.

manson karcsi · goo.gl/FVvVX 2010.12.29. 13:36:28

az öngyilkosjelöltek nem lennének azok, ha tudnák, hogy mi vár rájuk, miután meghaltak.

Rabyn 2010.12.29. 17:12:20

Én valahogy úgy vagyok vele, hogyha meg akarok halni, akkor biztosra megyek. Nem fogom felhívni x-et és y-ont, hogy most meg akarok halni. Nem nyitom magamra a gázt, nem veszek be gyógyszert, nem ugrom valami elé, örök lelkiismeretfurdalást okozva ezzel annak, aki elütött.
Ha én meg akarok halni, akkor leugrom egy hídról fejjel a víznek, felkötöm magam úgy, hogy biztosan meghaljak, úgy vágom fel az ereimet, hogy elvérezzek... Szóval biztosra megyek.

Az öngyilkosjelöltek többsége nem akar meghalni, csak figyelmet szeretne. Különben nem szólna.

eccerüvagyok 2010.12.29. 18:13:30

@Igaziatommaki2:
Az örök lelkiismeret-furdalás. Az itt hagyott és megválaszolatlan kérdésekért és a szeretteiknek okozott fájdalomért, önmarcangolásáért.

Igaziatommaki2 2010.12.29. 18:21:35

@eccerüvagyok: Mi van, ha mégsincs élet a halál után?

Igaziatommaki2 2010.12.29. 19:09:52

Idézném Bachtermant:"az öngyilkosjelöltek nem lennének azok, ha tudnák, hogy mi vár rájuk, miután meghaltak. "

Erre kérdeztem, h miután meghaltak, akkor mi vár rájuk...

eccerüvagyok 2010.12.29. 19:25:32

@Igaziatommaki2:
Erre mondtam, hogy az örök lelkiismeret-furdalás...
Nincs tovább! Illetve van, de az már teológia, filozófia, esetleg okkultizmus, kinek mi tetszik.

manson karcsi · goo.gl/FVvVX 2010.12.29. 22:13:28

@Igaziatommaki2: az üresség. a semmi. nincs túlvilág. az életünk is véletlen aminosavak, nukleidek, és némi radioaktív sugárzás következménye.

eccerüvagyok 2010.12.29. 22:51:58

@Bachterman:
Oké-oké értem én. És sokan tényleg így is gondoljuk ezt. Egészen addig, amíg el nem veszítjük egy közeli hozzátartozónkat. Onnantól kezdve már próbálunk nem hinni a dolog megdönthetetlenségében.
Talán mert úgy könnyebb feldolgozni.

Úgy gondolom, sokat segít az, ha próbál az ember kicsit... befogadóbb lenni. Majd próbáld ki te is!

manson karcsi · goo.gl/FVvVX 2010.12.30. 11:33:55

@eccerüvagyok: legyek befogadóbb az öngyilkossággal? vagy az élettel? vagy a nitrogénnel, amit belélegzek? :)

elég sok hozzátartozómat elvesztettem már, de nem érzem úgy, hogy egy túlvilág nevű misztikus helyről néznek le rám jóságosan, vagy ökölrázva, figyelve minden mozdulatomat.

A Tyne folyó déli partja 2010.12.31. 15:40:21

@tengelykezű: az én két volt osztálytársam közül a fiú saját készítésű puskával lőtte agyon magát, a lány meg kiugrott az ablakon a kórházból, ahol depresszióval kezelték...őt, akiről soha, senki nem gondolta volna, hogy valaha is depressziós lesz.

nyíregyházi betti 2010.12.31. 18:03:10

Boldog Új Évet Kívánok Mindenkinek!

eccerüvagyok 2010.12.31. 22:47:14

@Bachterman:
Ennek ellenére mégis kinézem belőled, hogy most karácsonykor is megemlékeztél róluk, felidézted a régi emlékeket és ne adj'Isten még kellemes ünnepeket is kívántál nekik. Pedig nem is léteznek.

(ez nem egy megválaszolandó kérdés volt, csakúgy eszembe jutott...)

Kata-Kata 2011.01.05. 16:38:56

Én találtam meg az anyámat, miután bevett egy jó adag gyógyszert. Túl élte! De senkinek sem kívánom amit én éltem át. S később is a féltés, hogy újra megteszi. Még akkor is ha ma már azt mondom én nem lettem volna képes elviselni azt a tengernyi szenvedést, amíg a halál megváltotta a földi léttől.
süti beállítások módosítása