HTML

Birka nép

A birka nép istenére esküszünk, esküszünk, hogy mindig birka nép leszünk! Küldjetek történeteket a birkanep@lajt.hu-ra!

Friss topikok

  • Foldes Gazda: @uni1002: Így igaz . Velem megtörtént ,hogy a munkaadóm ukázára orosz katonai járművel kellet utaz... (2014.04.24. 17:52) Hagymaszárat a birkának!
  • elkeseredett.polgar: Szerencse, hogy legalább blogok szintjén ismerjük egymást, így egyszerűbb volt ennek a kis "oktatá... (2013.05.08. 22:10) A birka házhoz száll
  • zellerlevél: Több, mint három év eltelt a poszt megjelenésétől, és semmi sem történt? (2013.03.24. 20:36) A koponyahiányos birka és az Optimális Családtervezési Modell
  • Gáb-orom: Jól esett volna egy kis forrás. Azt hiszem innen vannak, nem? puafesztival.hu/ (2012.08.31. 22:21) A birka párzik
  • Reactor: Ne is. Még a végén érvelned kellene. (2012.07.07. 16:20) Büdös birka

Linkblog

A hűtlen birka

2009.10.06. 09:27 Strici

Gondolkodtam, hogy most akkor a hűtlenségről vagy a hűségről írjak-e.  Holott tudom, hogy az egész kérdés csak azért van, mert bármelyik feltételezi a másikat, mint árnyék a fényt, vagy plasztikusabban: mint bankrabló a bankot.

Hogy milyen régi ez a fogalom, nem tudjuk. Azt sem tudjuk, mikor és milyen módon történt meg az első árulás, ki volt az első áruló, az első hűtlenkedő.

Valamikor, nagyon régen, a mai értelemben vett párkapcsolati hűség például nem létezett. Az ember nem monogám, legfeljebb kezdetben nem élt olyan hosszú ideig, hogy a poligámságát nagyon kiélhette volna. De azért igyekezett. Az ember közösségben élt, és e közösség volt az, amelyhez hűségesnek kellett lenni, a közösség egyes egyedeihez csaknem biztosan nem. Ha viszont valaki a közösséghez volt hűtlen, minden bizonnyal éhen halt, az is lehet, hogy ezt „megsegítették” a társai.

A későbbiek folyamán sem belső kényszer volt a hűség vagy annak látszata, hanem nagyon is a magántulajdonhoz kötődő parancs, külső törvény volt. S egyre több mindenhez kellett hűségesnek lenni: a házastárshoz, a királyhoz, a hazához, a néphez, a lakóhelyhez, a munkahelyhez, az Istenhez, a Párthoz – vagy éppen a távközlési szolgáltatóhoz. A náci Németországban egyenesen Hitlernek fogadtak hűséget azok, akik abban a kegyben részesültek, hogy a frontra mehettek. És ugyanebben a rezsimben szüntették meg hivatalosan is a szexuális hűséget: a német nőnek szülőgépnek kellett lennie, bármelyik "engedélyezett" árja férfival le kellett feküdnie, ha még nem volt négy gyermeke.

A hűséget a társadalom jutalmazza, a hűtlenséget bünteti. Illetve… sokáig érdemnek számított, ha ugyanazon a munkahelyen minél hosszabb ideig dolgozott valaki. Ennek feltehetően az a vélelem volt az oka, hogy minél tovább dolgozik valaki ugyanott, annál jobban végzi ugyanazt a munkát. Lehetett az is az ok, hogy könnyebb a munkaerő gazdálkodás tervezése, ha stabil törzsgárdára lehet számítani, ha nem kell újból és újból betanítani a dolgozókat, ha a technológiai titkok kiszivárgásának kisebb az esélye,ha  a dolgozók érzelmileg is kötődnek a céghez, mert akkor kevesebbet kell nekik fizetni, s inkább vallják az együtt sírunk – együtt nevetünk elvét. Ebben az időszakban erkölcsileg és anyagilag is jutalmazták a hűséges dolgozókat, és igyekeztek is olyan feltételeket teremteni, amelyek megnehezítik az elkószálást. Hosszú távú, kedvezményes vállalati hitelekkel, tanulmányi szerződésekkel, sokrétű szociális, jóléti juttatásokkal versengtek a dolgozók megtartásáért.

Attól kezdve azonban, amikortól a nagyipari termelés felbomlott, amikortól a dolgozó elszigetelése lett a cél, a munkahelyi hűség erényből hátránnyá vált. A világ számos országában olyan helyzetbe hozzák a már régebben a cégnél dolgozók többségét, hogy ne pozitív, hanem negatív érzelmeket tápláljon a céggel szemben, és igyekezzék más munkahelyet találni magának. Ha ez mégsem sikerül, akkor egyszerűen kirúgják.

A munkahelyi hűtlenségnek van egy, az én számomra különösen gusztustalan formája. Ez pedig a profi sport területe. A sportot egyesületekben űzik, és a szurkoló pl. a Fradinak, a Dózsának (bocsi, UTE), az MTK-nak vagy a magyar nemzeti válogatottnak drukkol. És egykor elképzelhetetlen volt, hogy Albert Flóri ne a Fradiban, a Bene ne a Dózsában, Sándor Csikar ne az MTK-ban játsszon, legalábbis nevezettek csúcskorszakában. De változnak az idők: a játékosok ugyanúgy adhatók-vehetők, mint bármely árucikk. Persze, korábban is volt példa ilyesmire: az aranylábú Puskás Öcsi kizárólag a pénz miatt ragadt kint, az Alzheimer-kór tünetei akkor még nem jelentkeztek nála. Röhej, hogy erről a „nagy magyar”-ról stadion van elnevezve…

Bizonyos időszakokban más területen is követelmény a hűtlenkedés. Ilyen időszak a termelési viszonyok radikális megváltozásának, a forradalmaknak, ellenforradalmaknak, rendszerváltozásoknak a kora. Hiszen az állam erőszakszervezeteinek – katonaság, rendőrség – dolgozói mindig az előző rendszernek fogadnak hűséget, ám ezt az esküt csak addig veszik komolyan, ameddig „rend” van. Minden formációváltás feltételezi, hogy az erőszakszervezetek dolgozói  és az állami végrehajtó apparátus munkatársai átállnak.

De mikor is kezdünk hűségesek lenni? Ösztönösen a születésünk után, azonnal. Hiszen szükségünk van az anyai védelemre és táplálékforrásra egyaránt. Csakhogy ez nem igaz. Nem a szülőanyánk védelmére, hanem valamilyen „anya” védelmére van szükségünk, és bár feltehetően a saját édesanyánk teje tartalmazza a legbarátságosabb összetételű papit, nem nagy tragédia, ha más szoptat minket. (Az már nagyobb baj, ha tápszerrel pótolják a tejet – bár Magyarországon mindig is az anyatejes táplálást szorgalmazták, kényelemszeretetből vagy a mell alakjának megőrzése okán sok anya szokott le túl korán a szoptatásról.)  

Az anyához, a szülőkhöz való viszony kezdeti szakasza tehát még nem hűség, hanem ragaszkodás. De éppen e ragaszkodással függ össze az első hűtlenség, amit művelnek ellenünk. A bölcsődékben van egy néhány hetes szakasz, amit beszoktatásnak hívnak. Ennek az a lényege, hogy egyre több időre szakítják el a porontyot az anyjától, segítve neki a beilleszkedést a bölcsibe. Ez a szakasz mindhárom fél számára nehéz időszak: a gyerek bömböl, a szülőnek fáj a szíve, a gondozónő pedig félhullán tér haza. A kicsik azonban általában beszoknak a „törvényes határidőre” – mi mást is tehetnének. Most persze nem beszélünk azokról a rettenetekről, mint amilyen az egyik, beszélni még alig tudó kisfiúval történt meg. Tőle úgy búcsúzott az édesanyja, amikor az első napon a bölcsiben hagyta, hogy mindjárt jön, csak a CBA-ba ment. Különös bölcsi volt ez, olyan, ahová soha többé nem jönnek vissza az anyák. A kicsi pedig hónapokon keresztül csak egyetlen szót ismételgetett: CBA.

De van itt egy másik hűtlenség is. A felnőttek – az anya és az apa – egymás iránti hűségének nagy próbatétele a gyerek. A gyerek, aki azért születik, mert a szülők szeretik egymást. Csakhogy a gyerek ellátása az édesanyától nagy energiákat von el; kezdetben olyan nagyokat, hogy nincs erő az édesapát is szeretni. Ha tartósan rögzül ez az állapot, ha az anya „hűtlen” lesz az apához, az apa új társat keres. Sokan nem értik, hogy a pasik miért ilyen önzők. Leírtam már sokszor, de most megismétlem: másként szereti a két felnőtt a gyereket és egymást. Az anya közvetlenül szereti a gyermekét, és akkor szereti a másik felnőttet, ha az jó apa. Az apa az anyán keresztül szereti a gyermekét, - hiszen a kicsi az anyán keresztül született meg -, és ha az anya szereti őt, akkor jó apa is tud lenni. Elismerem, nem mindig van ez így, de azt meg Ti ismerjétek el, birkák, hogy nagyon kényes dolog ez a fajta háromszög (négyszög, ötszög…). Persze, szerepekről is szó van itt. Az „anyaszerep” a védelem, a magamhoz szorítás, az „apaszerep” a kilökés, ezért szoktuk mi, pasik, föl-földobni a bébit. Hadd szokja a gyűrődést! Ám ha a férfi nem kapja meg a napi ölelés-adagját, helyette folyton kilökik… értitek már? Mint ahogy azt is értitek, gondolom, hogy az ölelés se megy önmagától, a pasiknak is meg kell dolgozni érte. Hűségesen meg kell dolgozni… "tedd könnyűvé énnekem / ezt a nehéz hűséget".

A beszokást követően sok gyerek megszereti a bölcsődét és a gondozónőjét. Majd eljön a ballagás, s aztán új közösség, új gondozók: az óvoda. Majd még újabbak és még újabbak. Végiggondolta már valaki, hogy e sok közösségváltás is érleli bennünk a hűtlenséget? Hogy az egyre inkább tudatosodó és érzelmileg fejlődő embert hányszor szakítják el a barátaitól, a gyermekkori szerelmeitől? Hogy egy-egy lakóhelyváltás miként rongálja a hűségtudatunkat? Hogy éppen ezért milyen rohadtság azt szajkózni, hogy az emberek nem elég mobilak csupán azért, mert nem akarnak évente-kétévente máshol lakni a munkáltatók kedvéért? S ha sokan végiggondolták ezt, akkor még nagyobb a baj.

„A hűség a bölcs ember szerelme” – írta Ancsel Éva filozófus. Aha… Könnyű hűségesnek lennie annak, aki már nem hűtlenkedhet. De milyen nehéz lehetett azoknak, akik a férjüket kísérték a frontra, s vártak rájuk évekig. S vártak rájuk akkor is, amikor már felesleges volt várni. Sokan és sokszor megénekelték már ezeket a hősi hűségeket. Sokszor megénekelték azt is, amikor nem tudott várni az egyik vagy a másik fél. Elítéljük őket? Miért is tennénk, hiszen tán mi magunk se várnánk. Mi magunk is hűtlenkedünk, pedig sokkal békésebb a helyzet. Van, aki többet, van, aki kevesebbet. Aki általában is nyitottabb a világra, az többet. Aki zárkózottabb, az kevesebbet. A zaklatottabb életvitelűek – művészek, feltalálók – általában hűtlenkedők, a nyugodtabb életet élők hűségesebbek.

Aztán még: van, aki egy életen át hűséges a világnézetéhez. Van, aki megvilágosul. S van, akinek a köpönyegforgatás a világnézete.

Az persze igaz, hogy egyre bölcsebbek leszünk. Hűségesebbek a tárgyainkhoz is, az emlékeinkhez is: keressük, amibe még kapaszkodhatunk. Azt kezdik mondogatni a hűségünkre, hogy rugalmatlanok vagyunk. Miközben egyre többen lesznek hűtlenek hozzánk, egyre többeket veszítünk el, immár nem akaratlagosan. Ám amíg ránk nem kerül a sor, nem hisszük el, hogy hozzánk is hűtlen lesz az élet – mi is hűtlenek leszünk az élethez.

 

15 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://birkanep.blog.hu/api/trackback/id/tr781430842

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

miriamele · http://epreskert.blog.hu 2009.10.06. 19:01:35

Az egész szöveg jó. És nagyjából egyet is értek majdnem minden gondolattal. Viszont most is azt mondom, hogy a férfiak egy része a szerelmében az anyját is keresi, lehet, hogy azért, mert túl korán elszakadt tőle, lehet, hogy azért, mert túl későn, nem tudom. De nincs olyan ember, aki nem sérül, míg felnő. Viszont pont azért növünk fel, hogy túllépjünk a gyerekkori sérüléseken. Felnőttként nem várom, hogy a szerelmem édesapám is legyen, ne várja el ő sem, hogy én az anyja legyek. (Na jó, kipucolhatja a cipőmet, mint atyám, és ölelem és nyafizhat, ha akar, de ez játék)

A Tyne folyó déli partja 2009.10.06. 20:19:47

@miriamele: a baj csak az, h. sokan (pláne férfiak) sose nőnek fel...és itt megint jön a felelősség.

miriamele · http://epreskert.blog.hu 2009.10.07. 06:57:18

@Animacs: De nézze már meg mindenki a születési dátumát, és akinek több, mint 18 évvel ezelőtt történt, az kapja össze magát, az ebadta mindenét ennek a cudar világnak!!!!
De sajnos igazad van. a főiskolán, ahol tanítottam, a diákok azon panaszkodtak, hogy a szüleik gyerekként kezelték őket. Hát hogy a csudába, ne, ha gyerekként viselkedtek, mondtam nekik. Viselkedjenek felnőtt módjára, és felnőttként lesznek kezelve.
De ebbe tényleg beletartoznak olyan "kellemetlen" dolgok, hogy felelősségvállalás.

La Tangolita 2009.10.07. 15:12:17

@miriamele: Nem tudom, hany eves vagy, Miramele. En mar elmultam 18, eleg regen, de szerintem a szuleim soha nem fognak nem gyerekkent tekinteni ram. Es ez nem miattam van, hanem az o belso igenyuk, amin en nem tudok valtoztatni.

Sokat gondolkoztam ezen egy idoben, es arra jutottam, hogy ha nem viselkedunk felnottkent, az azert van, mert az en generaciomat nem ugy neveltek, hogy mi majd egyszer felnovunk (ez a van az utanam szuletetteknel is), hanem hogy orokke gyerekek leszunk. Persze, tudtak, hogy iskolaba kell jarnunk es majd valamilyen szakmat kell szereznunk, de valahogy szerintem mindig ott volt, hogy ez alapvetoen semmin sem valtoztat, ok fognak mindig gondoskodni rolunk es egyengetni az utunkat. Tiltakozhattunk volna, de hat ezt szoktuk meg - sohasem ismertunk mast.

miriamele · http://epreskert.blog.hu 2009.10.07. 16:00:07

@La Tangolita: én 51 múltam a nyáron, és az én gyerekeim időben felnőttek, és felnőtt módjára viselkedtek. Ez nem jelenti azt, hogy én szülőként nem segítem őket, ahol tudom, meg néha ott is, ahol nem, hanem azt jelenti, hogy felelősséget vállalnak a saját dolgaikért, maguk hozzák a saját életükről a döntéseket stb.
De igazad van, és te szülőként ne ess ebbe a hibába. Nagyon nehezen tudtam leszoktatni 10-12 éves korukban a gyerekeimet arról, hogy mindenhez engedélyt kérjenek. Ismeri mindenki a mantrázást. Anya, ehetek egy szendvicset? Anya, felvehetem a piros zoknimat? Anya, játszhatok?
Egy évbe tellett, mire leszoktattam őket. Igen, ha az egyik lábukra piros zoknit húznak és a másikra sárgát, ám vállalják a következményeit. Ugyanígy, ha nincs kész a lecke, és egyest kapnak másnap, az is az ő felelősségük. És persze ehették a virslit lekvárral, ha éppen ízlett nekik. :-)))
Soha nem volt tinédzserkorukban bajom velük azért, mert nem látták át a dolgaik következményét.

La Tangolita 2009.10.08. 15:36:38

@miriamele: Igen, szerintem ez az a terulet, ahol a szuleink tulsagosan leuraltak minket. Peldaul nem avattak be minket abba, amikor ok dontottek valamirol, ezert fogalmunk sem volt, hogy kell donteni. Minden "zart ajtok mogott" zajlott. Mert hat mi gyerekek vagyunk, legozunk es lecket irunk, es a felnottek es a gyerekek vilaga ket tokeletesen kulon vilag. En mindig tudtam, hogy mit kell donteni, mert a szuleim megmondtak, es nem igazan volt olyan donteshelyzet, amirol elore ne tudtam volna, hogy mit kell lepni. Hanyasra kell megirni a dolgozatot, hova menjek tovabb tanulni stb. Ezek eleg altalanos dolgok es nincs is veluk semmi baj, de nem a sajat donteseim voltak. Mint ahogy a gyerekeknek gondolom jo darabig nincsenek is "sajat" donteseik es igazi donteshelyzetek sincsenek (jo, hogy rosszalkodjak-e vagy ne).

A lenyeg, amit mondani akarok: te nem igy nevelted a gyerekeidet, de en ezt, amit fentebb leirtam, nagyon altalanosnak latom. A velem kb. egykoruakon es meg inkabb a fiatalabbakon. (En 32 vagyok.)

La Tangolita 2009.10.08. 15:42:23

Kedves Strici - nem ertem teljesen (vagy hat semennyire), hogy az apa az anyan keresztul szereti a gyereket. Es ha mar nem szereti az anyat, akkor nyilvan a gyereket sem? Vagy ez hogy mukodik?

Strici · http://birkanep.blog.hu 2009.10.08. 16:19:17

Arról van szó, hogy az anyai szeretet általában közvetlenebb, hiszen az anya-gyermek biológiai kapcsolata igen hosszú ideig tart. Az apa szeretete szocializációs szeretet, sokkal több benne a tanult, mint az ösztönös szeretet.
Számos kutatás bizonyítja, hogy azokban a kultúrákban, amelyek alapvetően poligámok voltak, az apa szinte egyáltalán nem kötődött a saját gyermekéhez, a személyes utódgondozás-nevelés az anya feladata volt. (A társadalmi utódgondozás természetesen minden felnőtt feladata volt.)
Erre rárakódik ráadásul a nők hátrányosabb társadalmi helyzete, vagyis az, hogy a társadalmi részvétel a nők számára sokkal kevésbé adatik meg, mint a férfiak számára. Még a 19. században is megvetették azt a nőt, aki egyetemen akart tanulni, sokáig nem volt szavazati joguk, és napjainkban is legalább 15-20%-kal alacsonyabb a nők bére azonos munkakörben, mint a férfiaké.
A válások során a bíróság nemcsak nálunk ítéli szívesebben az anyának a gyermeket, bár másutt nem olyan mértékben, mint Magyarországon. De ennek az is az egyik oka, hogy a hűtlenkedések során az apák általában sokkal kevésbé vannak tekintettel a gyermekeik érdekeire, mint az anyák. Igen, sokszor előfordul, hogy az anyától történő eltávolodás után az apa lényegesen kevésbé szereti a gyermekeit is.
Ez nem azt jelenti, hogy az apa a gyermekét csakis akkor szereti, ha az anyát is szereti, azt azonban mindenképpen, hogy akkor tud az anyai igényeknek könnyen megfelelő apa lenni, ha érzi és tudja, hogy közös gyermekük anyja őt is szereti.
Hogy ez mennyire nem vérrokonsági kérdés, arra bizonyíték az is, hogy ha az apa olyan társkapcsolatba kerül, amelyben az anyának már vannak gyermekei, és ebben a kapcsolatban a társa szereti őt, gyakorta sokkal jobb, apásabb az "idegen" gyerekekkel a kapcsolata, mint a sajátjaival.

La Tangolita 2009.10.08. 18:00:36

@Strici: Ez eleg szomoruan hangzik nekem. Ha belegondolok, hogy egy kisgyerek mennyire rajong az apukajaert, amit az vagy viszonoz valamennyire, vagy nem, de ez valami gyereken kivuli tenyezon mulik...

A Tyne folyó déli partja 2009.10.08. 20:16:38

@miriamele: nekem a volt barátom 28 évesen viselkedett háromévesként néha. de olvastam olyan sztorit, ahol a 60 éves férj! anyukától kért engedélyt, h. elmehessen a feleségével! külföldre:)

A Tyne folyó déli partja 2009.10.08. 20:18:55

@La Tangolita: na igen, igazad van. a szülőnek mindig gyerek maradsz.42 éves, volt lakótársamnak olyan leveleket küldött anyukája, mintha óvodás lenni, pl. h. öltözzön fel a télben:)

A Tyne folyó déli partja 2009.10.08. 20:21:20

@miriamele: na, én nem emlékszem, h. engedélyeket kértem volna ilyenekre.. gondolom, nem voltam hozzászokva a folyamatos engedélyezéskhez.

A Tyne folyó déli partja 2009.10.08. 20:23:37

@La Tangolita: na, nekem nem mondták meg. a tanulásra sose kellett biztatni, szerettem tanulni, azt is én döntöttem el, h. hova menjek továbbtanulni. azt meg, h. milyen ruhát vegyek fel, sose döntötték el, meg én se kérdeztem:)

miriamele · http://epreskert.blog.hu 2009.10.09. 06:16:54

@Animacs: Egyszerűbb valakire hárítani a felelősséget azzal, hogy engedélyt kérsz. Kicsiknél még elmegy, az enyémek sem tudom, honnan szedték fel, mert én nem tanítottam rá őket, gondolom az oviban-suliban, de 10-12 évesen muszáj megtanulni dönteni. Ezért vagyok mindig kiakadva, ha a 14 évesek helyett középiskolát választanak a szülők. Pláne később!

A Tyne folyó déli partja 2009.10.09. 16:27:46

@miriamele: ja, ez emlékeztet arra a kísérletre, amit tanultunk anno pszichológiából, h. azt mondták a delikvensnek, h. adjon áramütést a szomszéd szobában levőnek, akkor is, ha az "meghal". és adtak, mivel utasították őket...