HTML

Birka nép

A birka nép istenére esküszünk, esküszünk, hogy mindig birka nép leszünk! Küldjetek történeteket a birkanep@lajt.hu-ra!

Friss topikok

  • Foldes Gazda: @uni1002: Így igaz . Velem megtörtént ,hogy a munkaadóm ukázára orosz katonai járművel kellet utaz... (2014.04.24. 17:52) Hagymaszárat a birkának!
  • elkeseredett.polgar: Szerencse, hogy legalább blogok szintjén ismerjük egymást, így egyszerűbb volt ennek a kis "oktatá... (2013.05.08. 22:10) A birka házhoz száll
  • zellerlevél: Több, mint három év eltelt a poszt megjelenésétől, és semmi sem történt? (2013.03.24. 20:36) A koponyahiányos birka és az Optimális Családtervezési Modell
  • Gáb-orom: Jól esett volna egy kis forrás. Azt hiszem innen vannak, nem? puafesztival.hu/ (2012.08.31. 22:21) A birka párzik
  • Reactor: Ne is. Még a végén érvelned kellene. (2012.07.07. 16:20) Büdös birka

Linkblog

A birka és a közszféra

2010.01.16. 11:34 Strici

A BKV dolgozóinak sztrájkja kapcsán többször is és ismételten szóba került, hogy a közlekedési vállalatokat is privatizálni kell, mert az állam rossz gazda, lám-ám, egy BKV-t sem tud irányítani. Bezzeg, ha magánkézbe kerülne, sokkal jobb lenne minden, és nemhogy veszteséges volna, hanem nyereségessé válna a cég, mert a léhűtő és csak lázadni tudó, a közérdekre fityet hányó, szar söfőröket kirúgnák.

Kezdjük talán azzal, hogy mit is jelent a nyereségesség, és hogy ennek mi köze a hasznossághoz!

Köztudomású, hogy a legnyereségesebb három ágazat a fegyverkezés, az emberkereskedelem (embercsempészet, szervkereskedelem, szexuális prostitúció) és a kábítószer kereskedelem.

E három ágazat hol legális, hol nem, de vegyük csak az elsőt! Az USA idei hadi költségvetése 626 milliárd dollár, duplája a 2005-ösnek, és szintén kétszerese annak, mint amennyi a föld összes többi országáé összesen. A sokak példaképének tekintett Egyesült Államok (élén a béke-Nobeldíjas Obamával) e felfoghatatlan mennyiségű pénzből 128 milliárd dollárt tervez elkölteni az iraki és az afganisztáni háborúra. S való igaz: ha összevetjük egy mesterlövész és egy agysebész munkájának hatékonyságát, akkor megállapíthatjuk, hogy egy munkaórára vetítve a mesterlövész sokszorta több ember életét képes kioltani, mint ahányét egy agysebész képes megmenteni. Tehát a profit szempontjából valóban sokkal érdemesebb háborúzni, mint gyógyítani. Az oktatásról aztán már nem is beszélve.

És a társadalmi hasznosság szempontjából? Az emberiség szempontjából? Úgy gondolom, nyilvánvaló a válasz, vagyis az, hogy egy-egy érdekcsoport profithajszolásának köze sincs a társadalom egészének érdekeihez, vagy legalábbis azt mondhatjuk, hogy a profit nagyságából és arányából automatikusan semmilyen következtetés nem vonható le a társadalmi hasznosságra nézve.

Természetesen az ember nem a semmiért dolgozik, az embereket nem azért foglalkoztatják, hogy lóbálják a lábukat. De nézzük csak, hol nagyobb a láblógatás Magyarországon:  a közintézményekben vagy a magántulajdonú cégeknél?

A magyarországi foglalkoztatási kimutatások szerint lényegében ugyanannyi embert alkalmaznak a kölségvetési és a piaci forrásokból működő cégek.  Ha ezt az arányt a teljes munkaképes korú népességre vetítjük, akkor megállapíthatjuk, hogy mindkét szférában napi egy-két órát dolgoznak a nyolcórás munkaidőből. Ez meglehetősen rossz munkaidő-kihasználás, de – hangsúlyozom – mindkét területen ugyanannyi.  Ráadásul ahhoz, hogy ez a rendkívül rossz mutató megváltozzon, egyik terület vezetői sem tesznek semmit. Sőt, az üzleti szféra még tovább rontja a képet a mértéktelen és ki nem fizetett túlórákkal. Mert természetesen nem arról van szó, hogy mindenki ennyit dolgozik, hanem arról, hogy – mivel alacsony a foglalkoztatási ráta – sokan nem dolgoznak semmit (ők a munkanélküliek és a tőkejövedelmekből élők), mások meg a belüket is kidolgozzák.

Nézhetjük ezt másképp is.  Tekinthetjük úgy is, hogy a termelőerők (eszközök és tudás) jelenlegi fejlettsége és a tőke profitigénye által meghatározott fizetőképes kereslet mellett ilyen parányira zsugorodott az élőmunka szükséglet. És ez így is van. A fizetőképes kereslet mindazonáltal nem azonos a társadalmi szükséglettel. A jelenlegi mezőgazdasági technológiával (ide nem számítva a génkezelést) 16 milliárd embert lehetne élelemmel ellátni, mégis több milliárd ember éhezik, és nő az éhezők száma – Magyarországon is nő.   

Az éhezők számának növekedése, a szegénység – közöttük kiemelten a gyermekszegénység –  egyre aggasztóbb mértéke arra is bizonyíték, hogy a piacon tevékenykedő cégek nemhogy megoldani nem tudják a legégetőbb társadalmi problémákat sem, hanem még el is mélyítik azokat.  A versenyszféra tehát egyre kisebb hatékonyságú, bárki bármit is mond.

Magyarországon a meghatározó tulajdonforma a magántulajdon. De akkor miért a közszférára haragszunk?

Ehhez azt kell tisztáznunk, mit is értünk közszférán. A közszféra  az az intézményrendszer, amely közfeladatokat lát el, és e tevékenységeket (meghatározóan) közpénzekből finanszírozza. Az uralkodó közmenedzsment irányzatok a közszféra működését az eredményesség és a hatékonyság szempontjából vizsgálják, vagyis azt elemzik, hogy sikerült-e a közfeladatot közmegelégedéssel megoldani, és ez mennyibe került.  

Nem mindegy azonban, hogy e két vizsgálati szempontnak mekkora a súlya. A liberális álláspont folyamatosan azt próbálja bizonyítani, hogy közfeladatot is csak a magántőke tud hatékonyan megoldani. Bármilyen furcsa is, ebben igaza is van – abban az érelemben van igaza, hogy ha magáncég kap állami feladatra megbizatást,  akkor mindent meg fog tenni a nyereségesség érdekében: dolgozókat bocsát el (miközben – mint láttuk – másokat túldolgoztat), árat emel, gátlástalanul korrumpál. S eközben drasztikusan csökkenti a közszolgáltatást igénybe vehetők számát, mert az állampolgári, az emberi jogot rászorultsági jogra változtatja – a rászorultság feltételeit pedig a magántőke határozza meg.

Hogyhogy a magántőke? Hát nem az állam? Nem az önkormányzat?

Az állam és más,  úgynevezett közhatalmi szervezetek nem a környező világtól függetlenül működő intézmények. Ha a meghatározó tulajdonforma a magántulajdon, akkor a közszféra is a magántulajdonosi érdekek mentén működik még akkor is, ha e szervezetek vezetőinek egy részét demokratikusan választjuk meg;  rögvest hozzátéve, hogy a választás szabályait már közel sem közfelkiáltással állapítják meg.  

A közszféra intézményrendszere tehát óhatatlanul elidegenedik a köztől, s ez az elidegenedés a tőkés rendszerváltás utáni Magyarországon  szinte teljessé vált. Ennek az az oka, hogy az átalakulás során a hazai intézményendszer formailag egy polgári demokráciának megfelelő szervezetrendszer lett, sőt, egyes részrendszerek – alkotmánybíróság, adatvédelmi előírások – még jobbak is, mint a legtöbb  polgári demokráciában. Ez az intézményrendszer azonban kevéssé töltődött föl tartalommal, hiszen hiányzik hozzá a demokratikus polgárság; az a tőkés társadalmi réteg, amelyik a pillanatnyi és önös érdekeit legalább időnként háttérbe tudja szorítani a közjó érdekében.  De ez nem is volt cél – a centrumországok vezényelte rendszerváltás céljainak éppen a banánköztársaságok, operettdemokráciák felelnek meg a legjobban.  Funkcionálisan működő polgári demokráciában pl. kiröhögnék azt a miniszterelnököt, aki szerint a köztulajdonban levő BKV ellen sztrájkolni értelmetlen zsarolás, hiszen ezzel csak a tulajdonost, vagyis a népet károsítják. Funkcionálisan működő polgári demokráciában ugyanis mindenki tudja,hogy a köztulajdont nem a köz, hanem egy – még csak nem is választott,hanem kinevezett – vezetőség működteti, s e vezetőséget nemhogy a nép, hanem még az intézményi dolgozók sem válthatják le. A BKV dolgozói sem a néppel szemben nyújtanak be követeléseket, hanem a vállalat (bocsánat, a zrt.) vezetőivel szemben.

Ám térjünk vissza a közszférához, amelynek állítólag rosszabb a teljesítménye, mint a versenyszférának. Ahhoz, hogy ezt meg tudjuk ítélni, nézzük meg, milyen társadalmi környezet befolyásolja a közszféra egészének tevékenységét?

Az egyik legfontosabb tényező a működési forrás. Ha igaz, hogy a közfeladatok megoldása jellemzően közpénzekből történik, s e közpénzek a meghatározó társadalmi formáció akaratából nem állnak rendelkezésre, akkor a közszféra rosszul fog működni. Márpedig a magántőkének nem érdeke, hogy saját tulajdonán kívül közcélokat is támogasson, ellenkezőleg: abban érdekelt, hogy semmilyen köztámogatást – magyarul, adót – ne kelljen fizetnie. S miközben mindent megtesz az adófizetés legális és illegális elkerülésére, hangosan és agresszívan sikít, hogy az állam miért őt terheli például a betegállomány első néhány napjának táppénz-kifizetésével, vagy hogy miért nem rúghatja ki az áldott állapotban levő kismamát.

A társadalmi környezet meghatározó része egyre inkább támogatja  a közszféra megsemmisítését, s közben nem veszi észre – vagy nem akarja észrevenni, hogy ezzel saját biztonságát is megsemmisíti.  Mként részben már meg is semmisítette. Mert még ha  jók is lennének a jogszabályok, akkor is megtépázta a jogállamot az, hogy a peres ügyek átlagos átfutási ideje öt év, vagyis lényegében lehetetlen a jogérvényesítés az ügyek számához képest parányi bírósági apparátus következtében.

Vagy amikor a társadalom egyetlen tiltakozás nélkül tudomásul veszi, hogy növelik a bölcsödei csoportokban és az iskolai osztályokban a   gyerekek létszámát, és az ellehetetlenülő pedagógusi munka miatt a tanítónőt vagy a gondozónőt hibáztatja, nem a rendszert magát, akkor lemond a gyermekei jövőjéről.

S itt eljutottunk a másik vizsgálati szemponthoz: a közfeladat ellátásának színvonalához.

A társadalmi fejlődés egyik jellemzője, hogy egyre több tevékenység lépi át a „magánterület” zónáját, egyre több minden válik közfeladattá. (Kezdetben ez csupán a hatalmi erőszakra korlátozódott; a magánhadseregeket felváltotta a központi hadsereg. ) A modern közszféra nemcsak abban nyilvánul meg, hogy szolgálatóként tehermentesíti az állampolgárokat, hanem abban is, hogy mindezt professzionálisan, hivatásszerűen is teszi. Az általam – szakmai hiányosságai és vagyoni megkülönböztetést teremtő vizsgadíja miatt – vehemensen bírált közigazgatási versenyvizsga  amúgy azzal az előnnyel is járna,  hogy mérsékelné a köztisztviselői állások betöltésekor ma még nyilvánvalóan általános csókosságot, mert egy minimális szaktudáshoz – vagy inkább közigazgatási készséghez – köti az alkalmazást.  A professzionalitás ugyanakkor professzionális szervezetet is teremt, s ezzel együtt bürokráciát, önmozgást, önérdeket is. De vajon nem bürokratikusak-e a versenyszféra intézményei is? Kivel könnyebb személyesen is találkozni? A helyi polgármesterrel vagy a helyi kft. cégvezetőjével?

A közfeladat ellátásának színvonalassága egyszersmind köznyilvánosságot is jelent. Egy közszférához tartozó szervezetnek lényegében minden adata nyilvános. Egy magáncégé lényegében titkos. Pedig a magáncég is a mi pénzünket használja; mi vesszük meg a termékét, nem a mennyből hullik alá a manna. Igen, a magáncég is a mi vagyonunkat kockáztatja,  igaz, arra úgy tekint, és tulajdonjogilag igaz is, mintha az az övé lenne. Úgy lett az övé, hogy kisajátította mindannyiunkét. Vajon nem ezen „törvényes” kisajátítás miatt retteg a nyilvánosságtól, és különösen a szervezeten belüli demokráciától, dolgozói szerveződésektől? (És most nem a tényleges üzleti titkokra gondolok.)

Természetesen a közszféra intézményeinek képviselői sem szeretik a nyilvánosságot, de őket legalább jogi úton kényszeríteni lehet erre. Miként arra is, hogy legalább néha engedjenek a dolgozói törekvéseknek.

Egyrészt önmagából a közintézmény-jellegből következik a dolgozói érdekérvényesítés nagyobb lehetősége. A tőkés átalakulás során ezen intézmények szervezete nem bomlott atomjaira, így a dolgozók is szervezettebbek. A magáncégeknél nem azért nehezebb a sztrájk, mert az azokban dolgozók butábbak lennének, vagy mert a törvény tiltja nekik. Hanem azért, mert a cégfilozófia nem is tartalmazza a közérdeket;  a csapatok valójában csupán csoportok, a közösségi életnek nevezett hétvégi tréningek pedig éppen nem közösség-építők, hanem kényszertáborozások.

A közszféra intézményeinek szervezeteiben még élnek a közösségszervezés hagyományai, és érdekvédelmi szervezeteik vezetői felkészültebbek, öntudatosabbak, mint a magáncégek esetében. Végiggondolta-e pl. bármelyik birka, aki otthon a saját gyermekét sem tudja rávenni a házi feladat elkészítésére, hogy mekkora munka megszervezni egy sztrájkot? Hogy mennyi érdekegyeztetéssel, meggyőző tevékenységgel, folyamatos aktivitással és – nem utolsó sorban – mekkora kockázattal jár? Főleg egy olyan sztrájk esetén, amelyben az istenadta nép (az utasok) többségének rokonszenve is fontos. A népé, amelyik e kényszerhelyzet kapcsán önmaga is önszerveződni kezdett. Információt gyűjt és ad tovább a közlekedési helyzetről, megbeszéli a buszsofőrrel, hogy hol álljon meg a busz, közcélra ajánlja föl a személygépkocsiját, stb.

Bizonyítva, néhány napra megmutatva azt a jövőt, hogy a közszféra akkor fog igazán működni, akkor válik majd minden termelői-szolgáltatói szféra közszférává, ha e működtetést ránk, és nem a tőkediktatúrának engedelmeskedő bábokra bízzák. Ha majd végre egymásban fogunk bízni.

 

9 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://birkanep.blog.hu/api/trackback/id/tr911676484

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

miriamele · http://epreskert.blog.hu 2010.01.16. 16:46:38

Nahát, a bizalomra még várni kell egy darabig. Hoszen pontosan azért vagyunk birkacsorda, és nem közösség, mert nem vagyunk képesek bízni egymásban.
Beeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee

igaziatommaki 2010.01.18. 09:37:19

@miriamele: Igen, egymásban bízni?itt? mikor a kgb akadémia 1. óra 1. leckéje: "ne bizz meg senkiben magadon kívül, még a kapcsolattartódban és a főnöködben sem!"
Az amerikai hadi költségvetés csak irányszám, uis unlimited budget-je van, csakúgy, mint az ottani titkosszolgálatoknak, azaz hozzájuk bmikor lehet átcsoportosítani pénzt, ha szükségesnek látják, nincs korlát.

És Strici, igazad van, vannak eleve veszteséges közszolgálttások pl. vasúti személyfuvarozás vagy az eügy...Ha meg privatizálják, drága lesz, sok ember élete rámegy, de lesz, aki viszont magasabb szolgáltatást fog kapni meg jól is jár. Kérdés, melyik a jobb.

Rostos 2010.01.18. 09:58:43

@igaziatommaki: "Kérdés, melyik a jobb"
Ha létezne itt jobb vagy rosszabb,azonnal megmondanám neked.

latte · http://midterms.blog.hu 2010.01.18. 11:45:50

A cikkben foglaltakkal nagyrészt egyetértek, annyit tennék még hozzá, hogy Magyarországon a közszolgáltatások presztízsének kiüresedésében alapvető felelőssége van a politikai osztálynak, mely a rövidtávú zsákmányszerzést mindig azok hatékony működése elé helyezte prioritási rangsorában.

Netuddki. 2010.01.18. 11:47:51

Addig nem lesz itt változás, amíg az állampolgároknak elszedik a pénzét és egymás ellen hergelik őket. Pont azoknak kellene változtatni akiknek éppenhogy ez nem érdeke.
Vagy amíg a birkából nem lesz sarokba szorított patkány. Mert ez irányba haladunk.

"Ha már a saját választott vezetőinkben sem bízhatunk, akkor kiben bízzunk?"

kitvalasztanal.hu - Választási tippért notebook! · http://www.kitvalasztanal.hu 2010.01.19. 17:55:05

Huh, érdekes gondolatmenet volt :)
Csak az elejéhez annyit hozzátennék, hogy sehol a világon nem nyereséges a tömegkozlekedés.

gábor62 2010.01.20. 21:36:28

Elfeledtétek a vegyipar, ezen belül is a virusgyártás és hozzáa vakcinagyártás nyereségességét.

parlagfűző 2010.01.21. 13:15:59

Az a gond, hogy nem ránk kellene bízni a működtetést, hanem nekünk kellene kézbe venni a dolgokat, és ehhez persze tényleg bizalom, összefogás kell. Sajnos a kapitalista rendszer eleve úgy épül fel, hogy elszigeteli egymástól az embereket, elhitet velük, hogy teljesen mások az érdekeik, így eleve lehetetlen az összefogás. Ez így egy ördögi kör, ebből kell valahogy kilépni.

Szakaly Gyorgy · http://szakalygy.uw.hu/index.html 2010.02.03. 08:53:58

Itt egy lehetséges gyakorlati megoldás:
www.kulturaliskreativok.cc/

Ez pedig egy párt, ami többek között a pártok kiváltságait akarja megszüntetni:
www.civilmozgalom.hu/