HTML

Birka nép

A birka nép istenére esküszünk, esküszünk, hogy mindig birka nép leszünk! Küldjetek történeteket a birkanep@lajt.hu-ra!

Friss topikok

  • Foldes Gazda: @uni1002: Így igaz . Velem megtörtént ,hogy a munkaadóm ukázára orosz katonai járművel kellet utaz... (2014.04.24. 17:52) Hagymaszárat a birkának!
  • elkeseredett.polgar: Szerencse, hogy legalább blogok szintjén ismerjük egymást, így egyszerűbb volt ennek a kis "oktatá... (2013.05.08. 22:10) A birka házhoz száll
  • zellerlevél: Több, mint három év eltelt a poszt megjelenésétől, és semmi sem történt? (2013.03.24. 20:36) A koponyahiányos birka és az Optimális Családtervezési Modell
  • Gáb-orom: Jól esett volna egy kis forrás. Azt hiszem innen vannak, nem? puafesztival.hu/ (2012.08.31. 22:21) A birka párzik
  • Reactor: Ne is. Még a végén érvelned kellene. (2012.07.07. 16:20) Büdös birka

Linkblog

A birka érzései

2010.03.26. 10:24 Strici

Tavasz van. Nem szeretem a tavaszt. Ami a természetnek és sok-sok embernek a kezdést vagy az újrakezdést jelenti,  az nekem a befejezést és a szomorúságot.

Talán tényekkel vagy a tényekből képzett statisztikákkal igazolni is tudnám, hogy mennyivel többször jelentette számomra valaminek a végét a tavasz, mint a kezdetét vagy a beteljesülését. Még a húsvétról is elsőként az jut eszembe, hogy az ovónéni fitymáló megjegyzést tett a piros tojásomra, mert nem tudtam egyenletesen szép pirosra festeni, mint a többiek. Igaz, az ovónéni haladó szellemű volt, hiszen a fiúknak is kellett tojást festeniük.

A tavasztól való ódzkodásom mégsem tényeken, hanem érzéseken alapul.  Vagy megérzéseken.

Régóta próbálom megfejteni azt a titkot, hogy milyen módon is tárolja és dolgozza föl az agyunk az információt. Hogy ebből a szempontból is miért vagyunk különbözők. Ha egészen leegyszerűsítem a kérdést, kétféle ember  van.

Az egyiknek mintha számítógép agya volna. Mindenre csaknem úgy emlékszik, ahogy az megtörtént. Jobban tudja, hogy mit mondtál neki, mint te magad. Ha valamire rosszul vagy egyáltalán nem emlékszel, már vádaskodik, hogy hazudsz, vagy érzelmileg zsarol, hogy nem figyeltél rá.

A másiknak meg mintha hiányozna a memóriája. Hiába faggatod, hogy konkrétan mi történt, azt meséli el, hogy milyen benyomásai voltak, és hogy a történtekből szerinte mi követezik. Osztja az észt.

Az egyik típustól hiába vársz elemzést, ő csak tárol, és nem tudja megkülönböztetni a lényegest a lényegtelentől. A másiktól hiába vársz konkrétumokat, ő helyetted is megmondja a tutit.

Ha két ilyen ember kerül egymással kapcsolatba, az maga a pokol. A tárolós típus megbuggyan tőled, mert harminc év alatt sem tudod megjegyezni, hol találhatók a konyhaszekrényben a kések, és mert egyedül semmivel sem boldogulsz. Az érzős fajta gyakran zokog, hogy Te miért vagy olyan józan, hogy az már fáj. Hogy miért nem vagy fontos a számára olyannak, amilyen vagy. Hogy miért bánt Téged, ahelyett, hogy segítene, és mondaná már meg, melyik fiókban vannak a kések.

A legrohadtabb akkor a helyzet, amikor a tárolós szeretne megtudni valamit az érzőstől, és fordítva, az érzős is szeretne megtudni valamit a tárolósról.

A tárolós tehát közöl valamit az érzőssel, aki megörül annak, hogy a tárolós szóba áll vele. Mivel a tárolós közlése érdekes, az érzős tovább faggatózna. Ám a tárolós feltételhez köti a választ. Csak akkor folytatja a „kitárulkozást”, ha az érzős válaszol a kérdésére. Az érzős pedig válaszol, miért is ne tenné, hiszen úgy érzi – hangsúlyozom, érzi –, hogy végre lazul a kommunikációs zár. Majd visszakérdez, hiszen párbeszéd van. A tárolós mond is valamit, de nem a teljes választ adja meg, hiszen tudja – ismétlem, tudja –, hogy mindaddig újabb és újabb információkhoz juthat, amíg fenntartja a kommunikációs függést. S még azt is megteheti, hogy sosem fejezi be a választ, hiszen anélkül is megtudhat mindent, amit akar. Leszívhatja a másik agyát, bár kérdés, hogy mit is fog kezdeni az érzésekkel és gondolatokkal – amikor ő tényekre lenne kiváncsi.

Lassanként húsz éve, hogy egy tavaszi napon végképp megszakítottuk egymással a kapcsolatot. Aztán tavaly nyáron találkoztunk, és egy fél napon át – reggeltől estig – beszélgettünk. Arról, hogy mi is történt akkor, hogy miért gyűlöljük azóta is egymást. Félelmetes, milyen pontosan őrzött meg mindent az agya. Rettenetes, hogy én csak az érzéseimet és a gondolataimat tudtam megosztani vele. Ám a nap végére mindketten megtudtunk mindent. Én a tényeket, ő a véleményemet. Szomorúan búcsúztunk egymástól. Mert hiába tisztáztunk mindent, a tavasz – az a tavasz – már nem jön vissza többé.  

Hiszen nem is volt soha. Csak tények voltak és érzések – és olykor-olykor közös gondolatok. Tényeknek hazudott érzések, hamis gondolatok.

 

10 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://birkanep.blog.hu/api/trackback/id/tr661869915

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

A Tyne folyó déli partja 2010.03.28. 13:22:49

persze, h.nem jön vissza. főleg, ha utáltátak egymást 20 éven keresztül..
amúgy, én is emlékszem minden apró dologra, sőt, még arra is, h. mit gondoltam, éreztem X. szituációban...

miriamele · http://epreskert.blog.hu 2010.03.29. 14:39:06

Hogy van energiája más embereknek utálni valakit évekig. Számomra az, akit utálnom kéne nem létezik.

A Tyne folyó déli partja 2010.03.29. 19:37:45

@miriamele: pl. úgy, h. egy háztartásban laksz vele...és igen, levegőnek nézed, de kénytelen vagy látni, h. fizikailag mégis ott van, meg várni rá a fürdőszobában, konyhában, stb....hogy te is használni tudd, mármint.

Strici · http://birkanep.blog.hu 2010.03.30. 14:19:42

@miriamele: Tegyük föl, hogy van valaki, aki fontos szerepet tölt be az életedben. Ezt a szerepet formalizált eszközökkel is betölti, pl. minden nap fölhív telefonon. Aztán egyszer éjjel kettőkor hív föl. Azt hiszed, fontos dolog miatt, pedig csak nagyon bántani akar Téged. Aztán ezt megismétli öt, egymást követő éjszakán. Majd nem hív többé. Soha többé. Évekig tart, amíg elmúlik a rettegés, hogy hív-e vagy sem. Évekig fölébredsz minden éjjel kettő előtt, és reszketve alszol el 20 perc múlva. És rémálmaid vannak. Talán szerencsés vagy, hogy az idegháborúk (régebben írtam róla - birkanep.blog.hu/2009/09/22/a_birka_es_az_ideghaboru ) ezen eszközeivel nem találkoztál.

miriamele · http://epreskert.blog.hu 2010.03.30. 14:45:38

@Strici: Azt hiszem leperegnek rólam az idegháborúk eszközei. Amikor szeretett exfőnököm akart velem idegháborúzni, még sajnáltam is. Abba is hagyta.

A példabéli személy ötször felhívott volna éjjel kettőkor, ötször beszéltem volna vele szépen, nem tudott volna bántani, és a hatodik éjszakán, amikor nem hívott volna, szépen végigaludtam volna az éjszakát, és megállapítottam volna reggel, hogy a másik is tudott aludni végre. Nincs évek, nincs felébredés, nincsenek rémálmok. Szerencsés alkat vagyok.

A Tyne folyó déli partja 2010.03.30. 20:45:50

@Strici: mobilt kikapcsolni, vezetékest kihúzni...
a gond persze az, h. mi van, ha vészhelyzet van. hm...nekem csak mobilom van, és ki van kapcsolva éjjelre...vészehlyeztnél nem is tudnak elérni telefonon..

Strici · http://birkanep.blog.hu 2010.03.30. 21:04:42

@miriamele: Akkor nem ismered a módszert.Lehet, hogy éveken át hívott volna éjjel kettőkor. És háromkor. És váratlanul. És fölrakta volna az internetre a telószámodat, hogy ezt hívják, ha jó és olcsó prostituáltat akarnak. És gyakran telózott volna a főnöködnek is...

miriamele · http://epreskert.blog.hu 2010.03.30. 22:13:28

De te azért ne próbáld ki, hogy tényleg nem hatnak rám az idegháborús stratégiák. Hátha azóta már nem olyan vastag kötélből vannak az idegeim. :-))))))))

A Tyne folyó déli partja 2010.03.30. 23:07:06

@Strici: egy jó főnök ilyet leszar, vagy kinevet. súlyosabb esetben zaklatásért feljelenti az illetőt.
tényleg, ha valaki éjjelente hívogat, azt nem lehet?