HTML

Birka nép

A birka nép istenére esküszünk, esküszünk, hogy mindig birka nép leszünk! Küldjetek történeteket a birkanep@lajt.hu-ra!

Friss topikok

  • Foldes Gazda: @uni1002: Így igaz . Velem megtörtént ,hogy a munkaadóm ukázára orosz katonai járművel kellet utaz... (2014.04.24. 17:52) Hagymaszárat a birkának!
  • elkeseredett.polgar: Szerencse, hogy legalább blogok szintjén ismerjük egymást, így egyszerűbb volt ennek a kis "oktatá... (2013.05.08. 22:10) A birka házhoz száll
  • zellerlevél: Több, mint három év eltelt a poszt megjelenésétől, és semmi sem történt? (2013.03.24. 20:36) A koponyahiányos birka és az Optimális Családtervezési Modell
  • Gáb-orom: Jól esett volna egy kis forrás. Azt hiszem innen vannak, nem? puafesztival.hu/ (2012.08.31. 22:21) A birka párzik
  • Reactor: Ne is. Még a végén érvelned kellene. (2012.07.07. 16:20) Büdös birka

Linkblog

Az el nem jött birka

2010.04.01. 18:30 Strici

A lány a metró kijáratával szemben állt. Félpercenként nézte meg a mobilján az időt, s ugyancsak sűrűn próbált hívni egy számot. De minden hívási kísérlet után egyre szomorúbb lett.

Bizonyára Ti is ismeritek azt a fajta lánybirkát, aki nem azért szép, mert nem csúnya, hanem azért jó a társaságában lenni, mert van valami megnyugtató a lényében. Nem átlagos, csak nem feltűnő. Az ilyen lányokba nem egyből leszünk szerelmesek –  ők nem is engednék nekünk –, hanem egy idő után valahogy megszeretjük őket, és a lángoló tűz helyett kellemesen meleg kapcsolatunk alakul ki velük. Aztán az ágyban persze csodák is kiderülhetnek – feltéve, hogy sikerül feloldani a kisebbrendűségi érzést bennük és önmagunkban is. Különben pasiban is létezik ez a típus.

De ő most lány volt. Ebből a fajtából. Kedves, helyes arca lehet békeidőben. Vékony (barom-birkák számára: nem szopós) száját harapdálva nyomta el a sírást. Már jó ideje bámulhattam őt, amikor zavartan, de a helyzethez képest kulturáltan megkérdezte: – Tudok segíteni valamit a bácsinak?

Mondjuk, soha nem fogom megszokni, ha egy csaj lebácsiz – ezt csak a BKV-ellenőröktől tűröm el, akiknek már sosem jut eszükbe, hogy jegyet kérjenek tőlem.

– Nem, nem tudsz, inkább csak legeltettem a szememet rajtad, és eszembe jutott az első, amikor nem jöttek el. És tudom, milyen fájdalom, milyen megalázó, milyen rettenetes.  A 14. születésnapomat ünnepeltem. Két osztálytársamat – fiú osztályba jártam –hívtam meg, és egyikük sem jött el. Ott állt az asztal közepén a mamikám sütötte torta, 14 szál gyertyával, és vártam, vártam...

– Meddig tetszett várni?

– Nem lehetne,hogy tegeződjünk?

– Hát... Na jó... Meddig vártál? Meddig érdemes várni?

– Órákig vártam. S hogy meddig érdemes várni? Nem tudom. Valószínűleg semeddig, de... Volt aztán egy másik születésnapom is, amire egyetlen lányt vártam; s hogy hangulatosabb legyen az ünnep, még piros lámpát is loptam a szobámba egy kirakati dekorációból, mert olyat annak idején vásárolni nem lehetett. És nem jött. Csak órák múlva. De én olyan boldog voltam akkor... Amúgy ő azon kevesek közé tartozott, akikkel aztán én szakítottam,mert egy másik alkalommal azt kellett volna megvárnom, hogy egy ezerszer látott filmet néz meg a tévében, pedig úgy elterveztem, hová megyünk sétálni, hogy végre egyszer a szülei jelenléte nélkül csókolhassam meg őt. Pontosabban, hogy egyáltalán megcsókolhassam.

– Meddig tetszett jár... izé... meddig jártál vele?

– Azt hiszem, fél évig.

– Hűűű... Ilyen gátlásos voltál?

– Fenéket. Csak ilyen magányos.

– Tetszik tudni... vagyis tudod, az a helyzet, hogy nekem már másfél éve nincs senkim.  Mert ma nem olyan lányok kellenek, amilyen én vagyok. Úristen, ha találnék egy olyat, akin látom, hogy képes fél évet várni egy csókra, én azonnal megcsókolnám. Nem kínoznám szegényt, főként, ha én is szeretem őt.

– Aki most nem jött, őt mióta ismered?

– Hát... Még nem régen. Egészen pontosan 17 órával ezelőtt búcsúztunk el azzal, hogy ma találkozunk. Egy buliban szedtük föl egymást tegnap. Olyan kis macis. Nem durva, nem rámenős, hanem kedves, puha... Ő is megadta a számát nekem, és én is neki. De hiába próbálom hívni, ki van kapcsolva a mobilja. Azt tessék... azt mondd meg, miért nem hív föl legalább, hogy meggondolta. Miért ilyen... én nem bántottam. Már úgy hiányzik valaki, de úgy...

– Nem tudom. Vagyis tudom, de attól se sokkal jobb. És Te is tudod, csak nagyon rossz tudni. Nagyon gyakran nem merik azt mondani az emberek, hogy „nem”. Ez a pasi nyilván látta, hogy kezdtél vonzódni hozzá, és azt beszélte be magának, hogy nem fog bántani, hiszen olyan jól érzed magad. Vagy az is lehet, hogy időközben meggondolta magát. 17 óra nagy idő. Néha öt perc is nagy idő, persze. Egyszer én is leszólítottam egy lányt, és megbeszéltük, hogy másnap találkozunk a Gellért szálló előtt. Soha többé nem láttam – egy teljes évig kerestem őt.  Csak annyit tudtam róla,hogy Mari a neve.  De bevallom Neked, volt úgy – igaz, nagyon-nagyon ritkán –, hogy én se mentem el, és nem is szóltam. És nem is tudom, miért nem szóltam. Talán féltem,hogy leüvöltenek. Á, dehogy, nem ezért. Lehet,hogy rajtuk vertem le, hogy nekem se jött el valaki. De ahányszor eszembe jut, annyiszor utálom magam. Viszont vannak emberek, akik semmilyen bűntudatot nem éreznek ilyenkor. Az ennyire önző figurákat nevezik szociopatáknak. Ők a legrohadtabbak, mert súlyos sérüléseket tudnak okozni. Ugyanis könnyen férkőznek a másik ember bizalmába. Aztán ha már eléggé lenyúlták a másikat, mert azt hiszik, hogy nekik minden jár, szó nélkül lépnek le. Aljas tetvek az ilyenek: ha van bennem gyűlölet olykor, velük szemben mindig van. Ölni tudnék, ha visszagondolok némelyikre. Te különben minden talidra elmentél?

– Nem volt nekem olyan sok pasim, csak négy.  És már 23 éves vagyok. Öreg. És mindig elmentem, és sosem késtem.

– Hát, nem néztelek  ilyen vénnek, mondjuk, csak 22 és félnek... De hová tűnt az a négy pasi?

– Mindig jött valaki, aki elvette tőlem őket. Lehet,hogy engem nem is lehet szeretni?

– Nemá... Abból, hogy egy pasi nem jött el, s hogy még esetleg sokan és sokszor nem fognak eljönni (bizony!), ne értékeld le magad. Azokra gondolj, akik eljöhetnek. Azt javaslom, találj ki valami módszert, aminek a lényege, hogy ha nem jön el valaki, nem veszed a lelkedre.

– Neked van erre módszered?

– Tudod mit? Mégis inkább tetszikezzél!

11 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://birkanep.blog.hu/api/trackback/id/tr961887515

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

A Tyne folyó déli partja 2010.04.01. 19:51:15

úgy látszik, akkor én mázlista vagyok. nekem csak késni szoktak:)
igaz, még sosem vártam olyanra, akit előző nap ismertem meg egy buliban, eszembe se jutott, h. lehetne valami....biztos bennem van a hiba:)

miriamele · http://epreskert.blog.hu 2010.04.01. 20:02:33

Egész fiatalkoromban megőrültem attól, hogy ennek ezért nem vagyok jó, annak azért. Egyik az orromat kritizálta, másik a hajamat. Már kezdtem azt gondolni, hogy a kutyának sem kellek, amikor megtaláltam a másik felemet.
Ő is végigszenvedte a fiatalkorát, mert egyik lány sem tetszett neki igazán. egyik ezért, másik azért. (az egyiknek az orra, a másiknak a haja ...)Aztán megtalált engem. Érdekes, nem volt probléma sem az ormányom, se a hajam, se az, hogy nagyon távol voltam azoktól a lányoktól, akik neki tetszenek. Én voltam. És nekem ő. Pedig semmiben nem illünk össze, amiben összeillenünk kéne, és mindkét család ellenünk dolgozott. Szét is mentünk és sokáig külön voltunk, de ezt tudjátok már. A lényeg az, hogy már sokadik éve vagyunk egymásnak megint. Ő nekem, és én neki. És az ősz hajam se probléma. Semmi sem probléma. Boldogok vagyunk. Lehet, hogy ehhez az is kellett, hogy elveszítsük egymást.

A Tyne folyó déli partja 2010.04.01. 20:13:43

@miriamele: na, nekem ekkora szerencsém nem volt viszont:)
amúgy is,a múltkor arra a következtetésre jutottam, h. én nem igazán vagyok párkapcsolatra való (bár ezt eddig is tudtam). mindkét komoly azt várta el, h. kizárólag rajta csüngjek (és egyrészt személyiségből fakadóan, másrészt mert többet voltam kapcsolat nélkül, mint benne, nagyon is független vagyok,és simán el tudom magam akármeddig foglalni egyedül, anélkül, h. bárki lenne a társaságomban).
másrészt, házias se vagyok, jobban szeretek olvasni, kirándulni, akármit, mint a főzéssel foglalkozni (azzal pláne nem) márpedig ezt is elvárták. illetve, a mostani mindig hanogztatta, h. nem, de aztán csak kibújt a szög a zsákból.

Kartal (rezervált) 2010.04.01. 21:44:54

Nem tudom mi van itt, de egyre több ilyen lányt ismerek meg. Párom barátnője is minden alkalommal így jár, szerencsétlen már valahol az öngyilkosság határán lehet. Pedig rendes, aranyos lány, ha nem ismerkedtem volna össze aranyommal, akkor biztos udvarolnék neki ezerrel...

Egyébként nem írsz Te valami szépirodalmat is, bácsi? :))) A stílus, dramaturgia, hangulat, minden a helyén van, nagyon jól felépített írás ez, de az előzők miatt sem szégyenkezhetsz.

És egy 23 éves lány öreg? Akkor mit mondjunk mi? :DDD

Na, jó éjszakát! Nekem sajna aludnom kell.

A Tyne folyó déli partja 2010.04.01. 22:11:08

@Kartal (beleszól): gondolom, saját maga szerint.
lásd egy roppant okos szépségkirálynő-jelölt mondását (tegnap vagy azelőtt akadtam rá a velveten, idézem:Most vagyok 23, nyáron leszek 24, jövőre leszek 25, tehát akkor minden lezárul.)

és ez egy egyetemista. én meg asszem felkötöm a fekete kendőt ezentúl:)

Rabyn 2010.04.01. 23:11:19

Én csak kétszer vártam hiába, de akkor még nagyon fiatal voltam. Illetve egyszer két órát egy barátomra, de olyan fejmosást azóta se kapott tőlem senki:) Ő pedig megtanulta, hogy nem illik ennyit késni, vagy legalábbis illene szólni róla.

Mondjuk én késős vagyok, utálom de ez van.
És 20 éves koromig nekem sem volt igazán senki akinek én lettem volna a legfontosabb. Aztán valahogy észrevétlenül lettünk barátok, majd egy szép csillagos estén rájöttünk, hogy kellünk egymásnak. Bár valsz. hamarabb is tudtuk ezt, csak nem volt tudatos.
Azóta meg boldogság van.

Egyébként én is azt veszem észre, hogy sokkal nehezebben találnak társat a normális értékrendű emberek.

Gukker 2010.04.02. 10:28:57

Az ilyen írásaidat szeretem a legjobban. Köszönöm.

A Tyne folyó déli partja 2010.04.02. 12:02:04

@Rabyn: elég baj, ha valaki késős típus. nem egyszer jártam úgy, h. a késős típusú barátaim miatt késtem le programokat, amikre nagyon is szerettem volna elmenni...ráadásul, elég idegesítő, ha én ott vagyok már 20 perccel idő előtt, de mivel rá várok nem veszek jegyet/szállok fel a buszra/megyek be, stb. mivel ő nem képes ott lenni időben. aztán elcsesztem az időmet,és a programról is lemaradtam, holott már én időben ott voltam...

igaziatommaki 2010.04.04. 12:36:43

Szép írás! Gratulálok! :-)

manson karcsi · goo.gl/FVvVX 2010.04.11. 00:23:40

szívmelengető volt, papa.