HTML

Birka nép

A birka nép istenére esküszünk, esküszünk, hogy mindig birka nép leszünk! Küldjetek történeteket a birkanep@lajt.hu-ra!

Friss topikok

  • Foldes Gazda: @uni1002: Így igaz . Velem megtörtént ,hogy a munkaadóm ukázára orosz katonai járművel kellet utaz... (2014.04.24. 17:52) Hagymaszárat a birkának!
  • elkeseredett.polgar: Szerencse, hogy legalább blogok szintjén ismerjük egymást, így egyszerűbb volt ennek a kis "oktatá... (2013.05.08. 22:10) A birka házhoz száll
  • zellerlevél: Több, mint három év eltelt a poszt megjelenésétől, és semmi sem történt? (2013.03.24. 20:36) A koponyahiányos birka és az Optimális Családtervezési Modell
  • Gáb-orom: Jól esett volna egy kis forrás. Azt hiszem innen vannak, nem? puafesztival.hu/ (2012.08.31. 22:21) A birka párzik
  • Reactor: Ne is. Még a végén érvelned kellene. (2012.07.07. 16:20) Büdös birka

Linkblog

A mulya férfibirkák

2010.08.22. 22:11 Strici

– Te nagyon tetszel nekem – szólítottam meg a Vígszínház mögötti, mérsékelten megvilágított utcácskában a citromsárga miniruhás lányt. Még közelebb léptem hozzá, s bár a lány arca mosolygósról riadtra váltott, én nem vettem észre a mögöttem tornyosuló hústömeg árnyékát.

– Mit akarsz a csajomtól? – kérdezte a kétajtós szekrény, miközben a zakómnál fogva emelt föl a járdaszint fölé 20 centire.  Igen, a zakómnál fogva, mert színházi bérletem volt, és abban az időben még öltönyben illett megjelenni a művészet szent csarnokában. Aznap este Csehovtól a Cseresznyéskertet játszták, ami állítólag komédia, mindazonáltal már az igen hosszú előadás alatt sem voltam vicces kedvemben, és mintha mások sem röhögték volna halálra magukat a nézőtéren. Most meg, amikor egy hajszálon – vagy mint említettem volt, a zakómon, a teljes történelmi hűség kedvéért: a Vörös Október Ruhagyárban készült, sötétkék zakómon – függött az életem, különösen nem volt érkezésem végiggondolni a nagyorosz néplélek örök vívódását. Erre csak szűk két évtizeddel később került sor, amikor moszkvai házigazdánk szerint kultúrembernek el kellett zarándokolnia Jasznaja Poljanába, Lev Tolsztoj szülőházába. Igen, hat órán át vívódtam odafelé, és ugyanennyit visszafelé, hogy mi a francnak szúrnak el egy egész napot az életemből, hogy megtekinthessem a Tolsztoj személyes tárgyait, ideértve a házigazdánk szerint különösen érdekes bakancsát – amiről aztán a helyszínen derült ki, hogy azt például Moszkvában őrzik.   

– Mit akarsz a csajomtól? – kérdezte hát egy állat; nem is kérdezte, hanem bömbölte, s bevallom, bár akkoriban még viszonylag jogkövető állampolgár voltam, nem éreztem alkalmasnak a pillanatot, hogy figyelmeztessem: nem szabad este tíz után artikulálatlan zajongással háborítani a másnap munkába igyekvő, dolgozó nép pihenését.

Így aztán mégis kérdésnek fogtam föl az ordítást, és mivel anyukám azt tanította, gyorsan válaszolni kezdtem, mielőtt a dühödt vad az agyamba nyomja a dioptriáimat.

– Az a helyzet, hogy szerettem volna elismerésemet kifejezni a hölgynek, amiért ilyen derék társat választott, amilyen te vagy, nem akartam tőle semmit, hogyan is akarhatnék, amikor tőled mindent megkap, amire szüksége van, de meg is érdemli, mert hűséges hozzád, és ha akartam is volna valamit, teljesen reménytelen lett volna, hiszen…

A mondatot nem fejezhettem be, mert az óriás hirtelen elengedett, így a gyakorlatban is igazolhattam a szabadesés törvényét, még ha kis magasságról is leejtődve a Föld középpontja felé.

Azok számára, akik nem rendültek meg elszánt hőstettemen, elárulom, hogy a zakóm is megúszta a dolgot – s csak megemlítem, hogy viszont a rendszerváltás után a Vörös Október Ruhagyár sem kerülte el a nagy magyar cégek sorsát: először privatizálták, majd bezárták az üzemeit. Azóta egy rendesebb öltöny egy vagyonba kerül.

Ilyen drága öltönyben üldögélt a 6-os villamoson az a fiú is, aki a hegedűtokját az ölébe fektette, és kottát terített ki rá.

– Értékes hegedűd lehet, mert jó régi tokja van – szólítottam meg az ifjú művészt.

– Értékes ám, mert a kottákkal együtt az édesapámtól örököltem, aki a Thököly étterem prímása volt.

Beszélgetésünk során kiderült, hogy ismertem az édesapját, aki még akkor vezette a szalonképesen népi zenekarnak nevezett cigánybandát, amikor a muzsikus cigányoknak mind volt állásuk, viszont a Thökölyben zenélni, az bizony akkor is nagyon nagy rang volt.

– És te hol muzsikálsz mostanában?

– A Váci utcában utcazenélek.

– Hű, akkor jól mehet neked, biztosan ragadnak is rád a csajok!

– Á, dehogy… a lányoknak csak olyan csávesz kell, akinek kocsija van.

– Ne beszélj csacsiságokat, te!

– Higgye meg, így van bizony! Nekem nincs állásom, csóró vagyok, az utcai zenélésből éppen ki tudom fizetni az albérletem számláit. S nekem még jó dolgom is van.

Forduljunk hát mértékadó szakemberhez!

A Blikk augusztus 18-i számának előzetesében azt nyilatkozta Szerémi Péter kommunikációs tréningvezető, hogy „napjainkban  nehezebb társra lelni, mint régen, de ezért elsősorban a saját bizalmatlanságunkat, zárkózottságunkat okolhatjuk.”.

Nem tudom, hogy a 35 éves zseninek honnan vannak történelmi tapasztalatai, de a fenti idézet bizony nagy baromság. Olvassuk még egy kicsit tovább, végül is ti, birkák, sosem szoktatok ily nívós fejtegetéssel találkozni, mert ugye, sosem vesztek a kezetekbe Blikket:

„Magyarországon a legtöbb férfiban sajnos nincs meg sem a bizalom, sem az önbizalom, ezért már azon elbukik a pártalálás, hogy nem kezdeményeznek. (…) Ennek az is oka, hogy a nők ahelyett, hogy egyszerűen azt mondanák, köszönöm, nem, olyan hangsúlyt és gesztusokat társítanak az elutasításhoz, ami egyértelműen azt üzeni a férfiaknak: „Ugyan mit képzeltél? Csak nem gondolod, hogy leállok veled?!" (…) A nőkkel az a gond, hogy nagyon részletes elképzelésük van arról, milyen férfival szeretnének kapcsolatba kerülni. Körülbelül Brad Pitt és Einstein keveréke a cél, tehát nagyon szűk körből szeretnének válogatni.”

Szóval. Ha csak egy kicsit is elemezzük az elmúlt fél évszázadot, azt tapasztaljuk, hogy a házasság vagy az élettársi viszony előtti tartós – és különösen az alkalmi – párkapcsolatok száma növekszik. Még egy 1970-ben készült felmérés szerint is a házasságkötés előtti komolyabb, „felnőtt” kapcsolatok átlagszáma 2,8 volt, ezen belül a párok 30%-ának(!) a házasság volt az első szexuális párkapcsolata. De érdemes összehasonlítani a válások arányát is: 1970-ben még csak a házasságok egyharmadát, napjainkban már a felénél is többet bontanak föl. Vajon hogyan is tudnának a párok egymásra találni, ha csökkent volna a pasik kezdeményező készsége? Vagy minden új kapcsit a nők kezdeményeznének?

Kétségtelenül egyre gyakoribb, hogy a nők indulnak be előbb, de azért még mindig a pasik az elszántabbak. Csakhogy megváltozott a cél. A társadalmi fejlődés (mások szerint a métely) miatt sokkal többféle legális párkapcsolat létezhet: pl. az alkalmi együttlét, a szeretői viszony, a szexuális barátság, az együtt járás, az együtt élés, az élettársi kapcsolat vagy a házasság. Teljesen elfogadott lett, hogy a szexuális együttlét nemcsak a gyermekcsinálástól, hanem a szerelemtől is különvált.  Persze, ősidők óta így volt, de csak az elmúlt évtizedekben vált egyenjogúvá az emberi kapcsolat-szükségletek sorában. Ezzel egyidejűleg a szexuális együttlétek technikailag is változatosabbá váltak. Sajnos, nem jut eszembe annak a „felvilágosító” könyvnek a címe, amely Magyarországon kb. 1930-ban jelent meg, s amely szerint az egyedüli helyes póz, ha a nő a férfi alá fekszik, mert az isteni természet rendje szerint is a nő az alárendelt. Hadd örüljünk már, hogy sikerült túllépni ezen a felfogáson, s közelebb kerülnünk a Káma-Szutrához – rögtön hozzátéve, hogy e költői mű szerint is a nőnek kell szolgálnia az ő kedvesét.

S akkor eljutottunk ahhoz, mi is a blikkes ürge fő baja. Az, hogy éppen ez az alárendeltségi gyalázat próbál újból és újból föllazulni. Hát, igen. Időnként a nők is beszólnak, hiába is bátor a kanos férfiú. Én pl. egyszer egy akkora frászt kaptam egy csajtól, hogy legszívesebben azóta is benevezném e pofont a Rekordok Könyvébe. Pedig csak azt mondtam a szemébe a troli megállóban, hogy mit csinálnék vele, ha lehúzná a forró nadrágját, és ezt is oly visszafogottan, hogy nem ejtettem ki a közönségesnek számító „sunáznám” szót a számon – igaz, akkor még nem is ismertem e kifejezést.

Tehát először is, tessék má’ viselkedni! Másodszor, igen, vannak bunkó csajok is.

Ám a legtöbb nő, akinek igényei vannak, nem bunkó. Igenis, a nőknek is legyenek igényei! Hogy általában túlzottak lennének? Aligha hiszem. Ámbár, akinek alapfeltétel a kocsi (én is találkoztam ilyennel), azzal nincs is mit kezdeni. Az viszont biztos, hogy mindkét félnek valódi igénye lett a jó szex, s ezért az ismerkedéshez szervesen hozzátartozik egymás testének kíváncsi, és a remények szerint örömteli kipróbálása. Hogy ehhez nincs meg mindig mindkét ember akarata? Hogy emiatt több a visszautasítás? Hát persze. De nagyobb az esély is arra, hogy megtaláljuk a nekünk megfelelő másikat érzelmileg, értelmileg, testileg és – gyakran fájdalmas, de – egzisztenciálisan egyaránt. 

Az óvatosság egyébként továbbra sem árt: Mielőtt bátran leszólítanánk egy citromsárga miniruhás lányt a Vígszínház mögötti, mérsékelten megvilágított utcácskában, nézzük meg jól szaporább szívverésünk kiváltóját! Hátha pasi az illető, a kiteljesedett igények miatt bármi elképzelhető ma már.

És ez így van jól.

20 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://birkanep.blog.hu/api/trackback/id/tr382239827

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Igaziatommaki2 2010.08.23. 19:09:44

Minden férfi hülye...Vagy mulya és balf..z, vagy kihasználós.

miriamele · http://epreskert.blog.hu 2010.08.23. 20:46:45

@Igaziatommaki2: You can say that again!
Azaz, hogy mindenki értse, szívemből szóltál!

Igaziatommaki2 2010.08.24. 08:04:30

@MPL firstlady: Elég tapasztalt csaj vagyok, elhiheted. 2 típus létezik: a mulya és a buja. Tertium non datur.

A mulya az az izzadó hónaljú, bamba hímpéldány, aki semmi esetre se kéne,met nulla ffiassággal endelkezik, a buja meg, akinek a legjobb, legszebb, legszexisebb formádat is adhatod, akkor is hajtja tovább a vére, csak mert kell neki vki más...(nem jobb, nem szebb, csak más..)

MPL firstlady 2010.08.24. 11:03:15

@Igaziatommaki2:

hát én sem vagyok egy mai darab:D

ez egy szép latin mondás, ezt elismerem

Igaziatommaki2 2010.08.24. 12:39:07

@MPL firstlady: Csak fitogtattam latinos műveltségemet. :-P

A Tyne folyó déli partja 2010.08.24. 18:42:34

@Igaziatommaki2: van még a gyenge, aki leginkább anyucira vágyik, de magát totál vagánynak tartja.

2010.08.24. 19:58:44

@Animacs:

Meg vannak a normális férfiak is, igaz, hogy ők már többnyire kapcsolatban élnek.

kisa 2010.08.24. 20:24:40

@Igaziatommaki2: @tff: szerintem kár kategorizálni, mert Pasi csak egy van: mindenkinek a sajátja, kinek a mulya, kinek a buja, kinek meg az anyuci kedvence. És a mulya is lehet nagyon férfias, ha azzal a nővel van, akit szeret, továbbá láttunk már buját megbénulni az imádott nő közelében és így tovább. Minden pasi normális, ha megtaláltuk.
Már bocsi, de én így gondolom.

miriamele · http://epreskert.blog.hu 2010.08.25. 05:42:53

Hát lányok, nem vagyunk valami pozitívak! :-)

kisa 2010.08.25. 06:39:20

@Animacs: jaj, bocs, nem volt vicc-szerű... :-)

miriamele · http://epreskert.blog.hu 2010.08.25. 21:44:21

A férjem az egyetlen, megismételhetetlen, csodálatos és gyönyörűszép FÉRFI, akitől én egyedül, senki más, úgy akadhatok ki, mint a sezlonyrugó.:-)))))))))))))))))))))))))))))))
(Féééérfiak!)

MPL firstlady 2010.08.25. 22:09:23

@miriamele:

és biztosan még jól is használja a rotakapát:DDDDD

és ahogy a retket kihúzta a földből azon a képen...

irigy vagyok:)

MPL firstlady 2010.08.25. 22:10:43

@miriamele:

grat a kerthez. olvaslak ám szorgalmasan.

A Tyne folyó déli partja 2010.08.25. 22:27:48

@miriamele: tehát összefoglalva, akkor van az igaziatommaki-féle négy típus, meg az anyuci kedvence, meg a férjed?:)

miriamele · http://epreskert.blog.hu 2010.08.26. 07:02:28

@MPL firstlady: Hát igen, retket kihúzni úgy tud, mint senki más! (bár nincs összehasonlítási alapom)
:-)))))))

miriamele · http://epreskert.blog.hu 2010.08.26. 07:03:23

@Animacs: Mivel én tehetek mindenről, erről is én tehetek, de valahogy így. :-))))))))