HTML

Birka nép

A birka nép istenére esküszünk, esküszünk, hogy mindig birka nép leszünk! Küldjetek történeteket a birkanep@lajt.hu-ra!

Friss topikok

  • Foldes Gazda: @uni1002: Így igaz . Velem megtörtént ,hogy a munkaadóm ukázára orosz katonai járművel kellet utaz... (2014.04.24. 17:52) Hagymaszárat a birkának!
  • elkeseredett.polgar: Szerencse, hogy legalább blogok szintjén ismerjük egymást, így egyszerűbb volt ennek a kis "oktatá... (2013.05.08. 22:10) A birka házhoz száll
  • zellerlevél: Több, mint három év eltelt a poszt megjelenésétől, és semmi sem történt? (2013.03.24. 20:36) A koponyahiányos birka és az Optimális Családtervezési Modell
  • Gáb-orom: Jól esett volna egy kis forrás. Azt hiszem innen vannak, nem? puafesztival.hu/ (2012.08.31. 22:21) A birka párzik
  • Reactor: Ne is. Még a végén érvelned kellene. (2012.07.07. 16:20) Büdös birka

Linkblog

A birka útjai

2010.10.15. 16:43 Strici

Még egyszer végigsétált az úton, megjegyezve minden homlokzatot, kerítést, sarkot, jelzőlámpát. Tudta, hogy sokáig nem fog arra járni. Lehet, hogy soha többé. 

Nagyon gyűlölte ezeket az utolsó utakat. Azt is gyűlölte, hogy mindig készült rájuk. Az első naptól kezdve. Amikor még kérdezni kellett, hol is kell elfordulnia, mi van a házzal szemben, melyik szakasz a legcsúszósabb fagy esetén.

Pár nap múlva már ő igazította útba a tájékozatlanokat, és egyre inkább azt érezte, hogy most otthon van. Biztonságban. De mégis minden nap újból és újból készült arra, hogy mi lesz, ha el kell mennie.

Akadt néhány olyan út, amin évtizedekig járt, meg sok olyan is, amelyen röpke pár hétig vagy hónapig, De minden útnak bizalmat szavazott, hátha ez lesz az, amin az élete végéig közlekedhet. Amely elég széles ahhoz, hogy sosem unalmas, és körültekintően határolt, hogy el ne tévedjen rajta. Ahonnan nem üldözik el, és amelyen célba ér.

Még csak az sem igaz, hogy nem volt néhány ilyen út. De volt, ami egyszerűen csak véget ért, amolyan egyszer használatos vagy egyéjszakás út volt, noha ő mindig reménykedett, hogy az utak sosem érhetnek véget, és hogy addig járhatunk rajtuk, amíg a kedvünk tartja, vagyis örökké.

És olyan út is volt, amiről ő tért le egy másik, jobbnak tűnő, vagy egyszerűen csak eddig még nem ismert út kedvéért, hátha… Tudta, hogy a „járt utat járatlanért el ne hagyd” mondás csak még unalmasabbá, kopottabbá tenné a régi utat. Ám az új út csak a felszínen volt új, s nem felfelé, hanem lefelé vezetett.

Az biztos, hogy sokféle utat ismert meg. Több úton járt, csavargott, menetelt büszkén vagy kúszott szánni valón, mint bárki más.

Már régóta nincs út. Legfeljebb sikátorok emlékeztetnek a világra szóló utazásokra. S az útelágazásoknál – annál a kevésnél, ami még maradt – nem fénytündérek ünneplik őt örömmel, hanem fekete lyuklovagok várják, mikor foszthatják ki az utak átkozott emlékeiből is. 

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://birkanep.blog.hu/api/trackback/id/tr752374204

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

miriamele · http://epreskert.blog.hu 2010.10.16. 19:25:40

Ezt most nem egészen értem, de az jutott róla eszembe, hogy amikor gimnazista voltam, és tudtam, hogy nem fogok örökké ott lakni, ahol, akkor tudatosan megnéztem az apró részleteket. Például a rézkilincs alakját, vagy a spaletta szélét, meg az ajtók festésén a repedéseket, és ahogy írom, magam elé tudom idézni, XXXXXXX év után is.

nyíregyházi betti 2010.10.17. 09:31:23

@miriamele: Ahol jól érzem magam, önkéntelenül is megjegyzek részleteket, hosszú távra. Amihez viszont nem kellemes élmény kötődik, azt a környezetet -legalábbis részleteiben- elfelejtem. Magát a kellemetlen élményt nem feledem, hiszen a felejtés azzal a veszéllyel járhat, hogy megismétlődik. Talán ezért is történt a suliban, hogy az undok tanárok tantárgyait kevésbé tanultam, viszont a kedves jóindulatú tanárok esetében még hozzá is olvastam a tanagyaghoz és még manapság is érdeklődöm a téma iránt akkor is, ha egyébként semmi szükségem rá. (Pl. a gimiben "csíptem" az oszit, ezért a biosz amit tanított, még ma is érdekel, pedig egyébként semmi közöm hozzá. A matek tanárunkkal már felnőtt fejjel megbékéltem, mégsem kedvelem a puszta matekot. Rossz élmények fűznek hozzá. A fizika viszont élmény a mai napig, hiszen egy tündéri, vicces ember tanította.)

Ja, és a kellemes környezet megjegyzésére egy példa: Nem régen felismertem egy fotóról egy régi-régi barátnőm lakását. Húsz éve nem jártam ott és mégis beugrottak a részletek. (Az eladó lakásbelsők között bukkantam rá a neten az ismerős környezetre.)

miriamele · http://epreskert.blog.hu 2010.10.17. 10:47:32

@nyíregyházi betti: Ha nem figyelek tudatosan a részletekre, csak az egész marad meg élményszerűen, és az is kopik. Nem tudom, miért. Erre viszonylag hamar rájöttem, és tudatosan "piros felkiáltójeleket" tettem dolgokhoz, hogy erre emlékeznem kell. (Emlékszem is)

MPL firstlady 2010.10.17. 15:15:55

"És olyan út is volt, amiről ő tért le egy másik, jobbnak tűnő, vagy egyszerűen csak eddig még nem ismert út kedvéért, hátha… Tudta, hogy a „járt utat járatlanért el ne hagyd” mondás csak még unalmasabbá, kopottabbá tenné a régi utat. Ám az új út csak a felszínen volt új, s nem felfelé, hanem lefelé vezetett."

ez pontosan így igaz..

kisa 2010.10.17. 17:24:18

"És olyan út is volt, amiről ő tért le egy másik, jobbnak tűnő, vagy egyszerűen csak eddig még nem ismert út kedvéért, hátha… Tudta, hogy a „járt utat járatlanért el ne hagyd” mondás csak még unalmasabbá, kopottabbá tenné a régi utat. Ám az új út csak a felszínen volt új, s nem felfelé, hanem lefelé vezetett."

Ez szíven ütött, de nagyon! Asszem, pont egy ilyen úton vagyok...