HTML

Birka nép

A birka nép istenére esküszünk, esküszünk, hogy mindig birka nép leszünk! Küldjetek történeteket a birkanep@lajt.hu-ra!

Friss topikok

  • Foldes Gazda: @uni1002: Így igaz . Velem megtörtént ,hogy a munkaadóm ukázára orosz katonai járművel kellet utaz... (2014.04.24. 17:52) Hagymaszárat a birkának!
  • elkeseredett.polgar: Szerencse, hogy legalább blogok szintjén ismerjük egymást, így egyszerűbb volt ennek a kis "oktatá... (2013.05.08. 22:10) A birka házhoz száll
  • zellerlevél: Több, mint három év eltelt a poszt megjelenésétől, és semmi sem történt? (2013.03.24. 20:36) A koponyahiányos birka és az Optimális Családtervezési Modell
  • Gáb-orom: Jól esett volna egy kis forrás. Azt hiszem innen vannak, nem? puafesztival.hu/ (2012.08.31. 22:21) A birka párzik
  • Reactor: Ne is. Még a végén érvelned kellene. (2012.07.07. 16:20) Büdös birka

Linkblog

A birka és tsa

2011.01.24. 22:20 Strici

„Néha azt veszem észre, hogy még én is tele vagyok szörnyű előítéletekkel. Hát mit akarok akkor tőlük? Múlt héten bejön egy asszony, és sír. Három hónapja nem kapott gyerektartást. Kérdezem, hol a férje? Nem a férje, csak együtt élnek. Született két gyerek, aztán ott hagyta. Hallgatom az asszonyt, és egyszer csak észreveszem, hogy valami furcsa fenntartással vagyok iránta. Csak azért, mert nem a férje, mert nem írt alá egy nyomorult papírt. Rettenetes, nem? Attól nem lehet pontosan olyan becsületes, mint más? Vagy nem szeretheti annyira azt az embert? Szégyen, hogy milyen ostobák vagyunk. Az értelmünk néha hiába tud valamit. Évszázados tehetetlenség van az ügyek mögött. Nincs biztonságérzetük. Bizalmatlanok és boldogtalanok mind. Az emberek nagy része így él.”

Na birkák! Mit gondoltok, Mikor hangzottak el az iménti mondatok? Tegnap? Tavaly? Öt éve? Húsz évvel ezelőtt? 

Félelmetes…  1964-ben mutatták be Szabó István Álmodozások kora című filmjét;  a főcím szerint játszott benne például Béres Ilona, Halász Judit, Esztergályos Cili (még nem Cecília), Bujtor István, Kovalik Károly, Rajz János, Sinkovits Imre és Gábor Miklós. Továbbá egy főiskolai hallgató is: Bálint András.

A lelkemnek legkedvesebb magyar film ez, talán mert a filmbéli munkahely az én szűkebb hazám, s mert olyan szép a film hangja is, hogy tanítani lehetne. Naná, hogy tanítom. Azoknak, akik meglepődve elnevetik magukat, hogy jé, ilyen volt fiatalon a Halász Judit nagymama, és akik nem tudják, hogy ki az a Béres Ilona.

De mintha az eltelt 47 esztendő alatt semmi nem változott volna. Pedig volt azóta hosszú haj és miniszoknya, új gazdasági mechanizmus, a legvidámabb barakk, a szocializmus vívmányainak megőrzése majd feladása, rendszerváltás, ágyútalpon temetés, médiaháború, diáksziget, Bokros-csomag,  koronaúsztatás, öszödi kitárulkozás, Facebook… 

Az évszázados tehetetlenség azonban változatlan. A maradék biztonságérzet is elillant, s 30-40 éves barátaimat hallgatva, az az érzésem, hogy bizalmatlanok és boldogtalanok mind. Mintha valamit rosszul csináltak volna az életükben. Talán túl hosszú ideig nem érdekelte őket a jövő. Nem is érdekelhette, amikor azt sem tudták, másnap mire számíthatnak, így azután nem is nagyon vágyódtak társra, csak pillanatnyi örömökre. Egy-egy villanásra, hogy legalább olykor történjék valami, amiért nem furdalja őket a lelkiismeret, s amivel nem kell elszámolni. Szüleik, nagyszüleik nyomorúságos, piti és gyakorta eseménytelen rabszolga-életét ugyanis bárminek tekinthették, csak jó példának nem.

Ám közben számolni felejtettek el. Nemcsak az éveiket nem számolták, arra sem gondoltak, hogy elfogy a választható pasik/csajok színe-java. Vagyis azok fogynak el, akiket eddig prédának tekintettek csupán: az előnyös külsejű, okos, gazdag és fiatal fiúk és lányok mennyisége korlátozott.

Most kétségbeesetten érzékelik, hogy már csak a selejt maradt, azok, akik ugyanolyanok, mint ők; mert akiket szívesen választanának, menekülnek, ha meghallják azt a szót, hogy házasság.

Vajon miért válik céllá a házasság egy olyan országban, ahol a házasságoknak több mint a fele válással végződik? Miért nem elégséges az élettársi kapcsolat? Miért nincs széleskörű tiltakozás egy olyan alkotmánytervezettel szemben, amely a házasságban élőknek több jogot kíván adni, mit azoknak, akik a párkapcsolat más formáit választják? 

Ha eltekintünk attól, hogy a házasság egyszersmind vagyonközösség is, próbáljatok meggyőzni arról, miért választottátok vagy választanátok a házasságot?

10 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://birkanep.blog.hu/api/trackback/id/tr412611186

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

causa sui 2011.01.25. 15:37:37

Részemről egyszerű: így tartottuk normálisnak.

manson karcsi · goo.gl/FVvVX 2011.01.25. 20:55:53

megmondom én, miért. hogy a gyerek _apja_ legyek.
amikor az adócsaló milliomosok azért válnak el, hogy ne maradjon semmi a nevükön, és papíron szegénynek tűnjenek, akkor valójában lélekben gatyásítják le magukat.

Kata-Kata 2011.01.25. 22:29:50

Mert még fiatal voltam és naiv, és hittem a boldog házasságba. Ez volt a példa a szüleim olyan boldog házasságban éltek, hogy tizen-egynéhány éves koromig azzal sem voltam tisztában, hogy van olyan aki nem így él. Sajnos ezt a boldog családi háttért én már nem tudtam megadni a fiamnak. Bevallom nektek ebben én is fele-fele arányban bűnös vagyok, rajtam is múlt, hogy most egy tönkrement házasságban élek.

eccerüvagyok 2011.01.25. 22:51:40

Hmm, de jó kérdés!
Miért köt házasságot az ember? Társadalmi elvárás? Fiatalság bolondság? Biztonságérzet? Túlzott érzelmek?
Vagy inkább miért nem? Modern életvitel? Kitolódó felnőtté válás? Önállóság?
A válasz inkább a felvilágosultság. S vele az egocentrizmus és az önmegvalósítás. Az "élni" akarás. Ezért kötnek egyre kevesebben házasságot és ezért végződik egyre több válással. Amivel alapvetően nincs is túl sok baj, az ember a hibáiból tanul. Kivéve egy esetet: ha nem csak két ember sorsa változik.

A kérdésre válaszolva pedig: manapság a házasság mellett éppen nem sok racionális érv szól- hisz a gazdaságitól most eltekintünk. Úgyhogy marad az érzelem, mint olyan...

noname.blogger · http://suisseproject.blog.hu/ 2011.01.26. 01:40:47

Mert van abban valami, hogy az ember úgy ígér a másiknak örökkét, hogy arról az állam is tud, és hivatalos papírja van róla.

Mert ez az ígéret olyan, hogy nehézkes felbontani (a válás ma sem két perc), ezen kívül a válással az ember vagyont, jogokat, balhét kockáztat. Nem tervezünk elválni, viszont egy ilyen ígéret az "örökké"-ről sokkal inkább gesztusnak számít mint egy privát, mert az ember nem bonthatja fel egy vállvonással, hogy "ja bocsi, mégse", hogy aztán tiszta lappal ígérjen örökkét valaki másnak, esetleg fél vagy két évente valaki másnak, mert az olyan jól hangzik.

A lényegét tekintve nehéz eltekinteni a gazdasági és jogi közösség számtalan előnyétől, ugyanis anélkül nem marad belőle szinte semmi. Egyszerű: van egy szerződés, sok előnnyel jár és x hátránnyal, arra az esetre ha az ember felbontaná. Az x annak függvénye, hogy az ember mennyire hajlamos felbontani. Azzal, hogy nekem valaki nemet mond a házasságra velem (úgy hogy közben egy érett, kiismert kapcsolatban vagyunk ami őszerinte is végleges), azt mondja nekem, hogy többet ér neki a könnyű lelépés opciója, mint az előnyök. Nyilván megvan rá oka.

Státusz miatt is, pont mint a bejegyzésben. Az "élettársam" nekem és másoknak is olyan bénán hangzik, én meg nem szeretném minden újdonsült isminek elmagyarázni, hogy igen, a "barátom", élettársam, de nem úgy, komolyan, de tényleg, ez tényleg végleges, ez más...
Sajna a házassághoz is fűződnek prekoncepciók, miszerint is természetesen már unják egymást, ennyi idő és egy esküvő után már nem lehet ugyanaz, meg ezmegaz csak kötelességből mert így kell megőrizni a házasságot, meg kényszerű kompromisszumok, akármi. Csak az nem, hogy szeretik egymást és jól vannak, és hogy nem ugyanaz hanem másmilyen de ugyanolyan jó, sőt, jobb. De ezeket a prekoncepciókat még mindig jobban el tudom fogadni, pláne hogy szinte ugyanez jár a hosszú, de nem hivatalos kapcsolatokhoz is.

MPL firstlady 2011.01.26. 19:09:25

Sricikém, én nem tudlak meggyőzni, csak az ellenkezőjéről:P

23 évi boldog vadházasság után mit is mondhatnék?

a pénzt anno elköltöttük arra, hogy legyen hol laknunk, bár erre mondhatják, hogy ölég lett volna két tanú.
azt mondtuk majd.
aztán azóta sem.

a gyerek (20)viseli a nevét születésétől fogva.
se hátrányunk, se előnyünk ebből a helyzetből.
hivatalokban esetleg érdekes, van erre mindenhol külön rovat.

nem magyarázunk mi senkinek.
miért érdekes az, hogy milyen minőségében vagyunk együtt "jogilag"?
élünk szépen normálisan.

úgyhogy mi maradunk tsa:)

azt nem akarják előírni hogy válni tilos?

ennyit szeretnék elmondani neked ezzel kapcsolatban, nem többet;)

MPL firstlady 2011.01.26. 19:10:03

Stricikém
bocsi, elírtam
csak sietek:D

Rabyn 2011.01.26. 22:04:28

Mert az esküvő maga jó dolog. Akkor mindenki örül, ünnepel és az jó.
És más az, amikor a család és a barátok előtt mondjuk ki a holtodiglam-holtodiglant, mintha csak úgy tudnánk róla.
Egy barátomnak nem régen volt az esküvője. Nála büszkébben senkit sem hallottam még, ahogy mondja A Feleségem. És a felesége is olyan csillogó szemmel tudja mondani, hogy A Férjem. És ez jó.

macamuca [IHUN] 2011.07.03. 20:24:33

Mert házasságot kötni ("hivatalosan") egyben kötelezettségek vállalását is jelenti. Nem lehetőség az elköteleződésre, hanem maga az elköteleződés, függetlenül attól, hogy a válás lehetséges és manapság már jóval gyorsabb és egyszerűbb, mint régen. És az elköteleződés az valami végleges, mármint szándéka szerint, elvégre senki nem úgy köt házasságot, hogy "ha nem megy, akkor legfeljebb elválok/unk!", míg a legtöbb összeköltözés/élettársi kapcsolat kialakításánál kimondva (no, nem a másik félnek, hanem pld barátoknak, barátnőknek...) vagy kimondatlanul benne van az is, hogy ha nem megy, akkor nincs hivatalos macera, egyszerűen lehet fogni a cuccokat és lelépni = amolyan vészkijárat. Hisz könnyebb egy nem hivatalosnak véget vetni, mint egy hivatalosnak.
Ha családtagok/barátok előtt mondom ki az "igen"-t, azzal azt is deklarálom, hogy vállalom a másikat, akármi lesz is. Tán elcsépelten hangzik, de van jelentősége a valóban komolyan vett házassági szándéknál a "jóban-rosszban, míg a halál el nem választ"-kitételnek: nem lelépni, ha gond(ok) van(nak), hanem megjavítani az elromlottat (elismerem, nem lehet mindent-bármit megjavítani), és folytatni. Másképp, ugyanazzal. Ez nehezebb, mint a problémás társ lecserélése.
A vagyonközösségtől meg nehéz eltekinteni (szerintem), mert ez is lényeges eleme a házasságnak. Megszűnik az "én" és "te", az "enyém" és a "tied". Lesz helyette a "mi" és a "mienk". Akinél az ego dominál, annak bizony ez az opció (nem csak anyagi értelemben!) bizony eléggé riasztó...
Társadalmi megítélés: egy bizonyos életkorig (ez egyénenként változó, hogy meddig) bőven elég a bemutatásnál a "csajom", "nőm", "fiúm", "pasim" felvezetés. Adott koron túl már nem versenyképes a dizsiben, koncerten, klubban a frissebb korúakkal, kezd más státuszra vágyni, és zömmel a nőkben éled a vágy, hogy végre már őket is "feleségem" címen mutassák be (sacc 30-35 éves kor körül, manapság ez is kitolódott a 10-20-30 évvel ezelőttihez képest). Hasonló korú férfi, ha addig nem nősült meg, akkor ennyi idősen még mindig válogat-éli világát. Legfeljebb 40-45 körül kezd el körülnézni, ha egyáltalán...
Tehát:
házasság = kötöttség, elköteleződés. Ettől félnek mindkét nem képviselői ma (nem meglepő, miért éreznek így: szocializációjuk nem kimondottan arról szól, hogy említett fogalmakra pozitívan is tudjanak tekinteni). Utóbb eltérő életkorban változtatnak a házassághoz való hozzáállásukon, ekkorra viszont lehetőségeik beszűkülnek, és aszinkronba kerülnek egymással: a nő házasodna "már", a férfi "még nem", bár valami rendszeres társ már jó lenne a kalandok helyett = köztes megoldásként marad az összeköltözés. Az nem olyan végleges, mint a "bilincs"-nek tekintett házasság.

Mindez általánosság, MPL fistlady esete az egyik (ritka) kivétel. (magam is tudnék hasonlót, véleményemtől függetlenül = tényleg létezik-működik ilyen is. Grat, Lady! :) )