E poszt írását követően, néhány perc múlva kitör az ünnep. Sokféle ünnep. Ez már önmagában se jó, nem szabadna teljesen különböző jelentésű ünnepeket egymásra tolni. De hát így alakult: augusztus 20. olyan, mint a Mindenszentek: aminek nem jut külön nap, annak ott van augusztus 20. Ráadásul ehhez a naphoz majd’ minden rendszer hozzácsapta a maga ünnepét, és még ráadásabbul augusztus 20-án indultak el csapataink Csehszlovákiába.

A sokféle jelentésű ünnephez rengeteg program tartozik. Mintha erre az egy napra szeretnénk sűríteni az összes ingyen cirkuszt a légi parádétól a vattacukros ökörsütésen és a tisztavatáson keresztül a megtépázott hírű tűzijátékig. Másról sem szóltak az előzetesek, mint arról, hogy minden rendezvény biztonságos lesz. Kibaszott egy ünnep ez.

Vagyis olyan érzésem van, hogy a világon semmit nem ünneplünk. Nincs mit ünnepelni.

Mert I. Istvánról nem a mai Magyarország, hanem az egykor dicsőséges, valóban modernizálódó fejedelemség jut az eszünkbe. Aztán az, hogy a sötét középkorban levágták a kezét annak, aki lopott. Most meg verseny van, ki tud a választásokig többet lopni, hogy azután a következő hatalom üres padlásokat találjon.

Az új kenyérről meg nem a szorgos parasztra gondolunk, hiszen ő megértette, hogy nincs szükség a terményére, hanem arra, hogy egyre többek asztalán tán kenyér sincs már. Kenyér, vagyis élet. Meg arra a felfújt szarra, amit kenyér helyett adnak a hiperben, és zabáljuk.

Az eltörölt alkotmányünnepről a rengeteg alkotmánysértés jut eszünkbe, amit szinte észre sem veszünk.

Ti mit csináltok augusztus 20-án?