Birka nép

Sok-sok hónappal ezelőtt írtam legutóbb a blogomba. Több oka is volt ennek – leginkább a lustaság. Az élet továbbmenetelését mindez nem befolyásolta  –  én pl. rászoktam az internetes vásárlásra, A mérleg inkább kedvező, bár volt néhány ügyetlenkedésem, és olyan is volt, hogy nem azt kaptam, amire számítottam.

Az internetes vásárlás előnye, hogy amit megveszel, házhoz száll. Hong Kongból néhány hét, az USA-ból akár három nap is lehet.  Ausztráliából például egy kis kütyüt vettem 1 ausztrál dollárért (kb. 260 Ft-ért). Az árban a házhoz szállítás díja is benne volt.  A szerkezet jól működik, nálunk egy ilyen cuccos legalább  3 000 Ft. Hát még, ha azt szeretnéd, hogy házhoz is hozzák…

A házhoz szállítás kényelmes ugyan, de egész nap otthon kell lenned. Régebben – amikor még nem volt jogállam –, a szállítás időpontját előre kellett közölnie az eladó cégnek, s nemcsak a napot, hanem azon belül azt a legfeljebb négy órás intervallumot is, amikor az árut hozni fogják. Ráadásul azt, hogy melyik négy óra legyen, a vásárló mondhatta meg.  Most még a nap is titok, és ha éppen nem vagy otthon vagy kakilsz, és nem akarsz az ajtóhoz rohanni szaros seggel,  visszaviszik az árut. Ez különösen akkor bosszantó, ha előre fizettél, pl. banki átutalással. Mert a szállító – hiába kötötted ki, hogy mielőtt kegyeskedne jönni, hívjon téged telefonon – nem abban érdekelt, hogy te átvedd az árut, hanem abban, hogy a szállításért megkapja a zsetont.  Akkor meg különösképpen dühös, ha a vásárló tételesen is át akarja venni a csomagot, mert neki erre nincs ideje.  Legutóbb pl. egy, az USA-ból 30 000 Ft-ért házhoz hozott lemezjátszót az előszoba közepén tett le a DHL embere, és méltatlankodott , amiért nem akartam aláírni a szállító levelet. (Ezt a készüléket figyelmetlenségből rendeltem, és már nem lehetett visszacsinálni – mielőtt még bárki azt hinné, milliárdos vagyok.)

A házhoz szállítás díjtételei nagyon eltérőek. A belföldi cégek közül a Praktiker barkács áruház a csúcstartó, amely az áru árának durván 20%-át számolja föl. A vele szerződött cég munkatársai udvariatlanok, a szállítás feltételeit nem teljesítik. A minap egy szárítót rendeltem interneten, és néhány fogantyút egy leendő szekrényhez. Ez utóbbiakat ugyan kézben is el tudtam volna hozni, de ahhoz Debrecenbe kellett volna mennem, mert Budapesten nem volt belőle.  A szállítás után reklamáltam, majd mivel azt kérték, hogy levelet írjak a vevőszolgálat egyik dolgozójának címezve, azt meg is tettem. Íme, az első levél:

Kedves Fűrész Orsolya!

Már oly sokszor jeleztem Önnek egy csomó praktikeres problémát, hogy úgy gondoltam, eleget téve az Ön kérésének, összefoglalom ezeket, kérve, hogy mindenre írásos és ÉRDEMI választ kaphassak.

Nem érdemi válasz az, hogy "mert ez a belső szabályzat", mert "ez a cég döntése", "Köszönjük észrevételeit", stb. Érdemi válasznak azt tekintem, amelyeket számadatokkal, érvekkel, tényekkel támasztanak alá. Kérem, hogy a pontokba szedett kérdésekre abban a sorrendben válaszoljon, amilyenben a kérdések vannak, és kérdésenként külön-külön. Egy-egy kérdésnek minden olyan mondat számít, amelynek a végén kérdőjel van.

1. Mi az oka annak, hogy a házhoz szállítás díjtételei a Praktikernél a legmagasabbak közé tartoznak: a vásárolt termékek árának kb. 20%-a? Ennyi pénzért taxi is hozhatná az árut, és akkor nem kéne várni, hogy a napon belül mikor kegyeskednek hozni a cuccost.

2. Miért nem akarnak ezen változtatni, miért büntetik a vásárlót? Hogyan jön ki ilyen magas tétel? ITT KÉREM A TELJES, KONKRÉT SZÁMÍTÁSI ALGORITMUST! (Algoritmus: az elvégzendő matematikai műveletek és azok sorrendje.)

3. Miért szórakoznak azzal, hogy egy csomó áru esetén egyedileg és utólag számolgatják a házhoz szállítás díjtételeit? Itt is kérem a számítás menetet, algoritmusát.

4. Miért számítanak föl dupla-tripla stb. házhoz szállítási költséget, ha több árut rendel az ember, holott a kocsinak mindegy. Ez olyan, mintha egy taxis dupla annyi pénzt kérne, amikor másodmagammal utazom, mint amikor egyedül, és a csomagtartóban levő csomagok számát is szorzónak tekintené.

5. Miért nem lehet az összes terméküket neten rendelni? Mi a válogatás alapja? Lustaság? Ostobaság? Trehányság?

6. Miért nem jelzik a honlapon azonnal, ha valamiből kis mennyiség van? Nincs a szakmát jól tudó programozójuk? Vagy az illető lusta? Mit tekintenek pl. egy fogantyú esetében kis mennyiségnek?

7. Miért nincs a számlaszámuk a honlapon? Miért titkos még mindig, amikor a neten másutt percek alatt meg lehet találni? Mi értelme van ennek?

8. A honlapjukon be lehet állítani, hogy egyszerre hány termék jelenjen meg. Akár 60 is. Ám ha új keresést indítok, a honlap visszaáll 12-re. Miért nem őrzi meg a beállítást a honlap? Nincs a szakmát jól tudó programozójuk? Vagy az illető lusta?

9. Akciók esetén hogyan győződhetek meg arról, hogy nem hazudnak? Honnan tudhatom meg, mihez képest akció az akció? Ha nem tudhatom meg, miért titkolják?

10. Miért van az, hogy gyakran egy-egy egyszerű kérdésre sem tudja az ügyfélszolgálat a választ, keresgélni kell, visszahívást ígér? Miért kell szinte minden után nyomozgatni?

Üdvözlettel: (Strici helyett a valódi nevem)

Elég gyorsan válasz is született, íme:

Köszönjük, hogy levelével megtisztelt bennünket és weboldalunk, ill. webáruházunk működésével kapcsolatos kérdéseit megosztotta velünk.

Kérem, engedje meg, hogy kérdéseire az alábbiakban reagáljak.

Levelében valóban fontos, átfogó jellegű kérdéseket feszeget s a válaszadás során több oldalról is érdemes megközelíteni a felvetett jelenségeket. Ennek megfelelően válaszunk is átfogó jellegű s inkább elvi megközelítésből világít rá a lényegre, tapasztalatainak miértjére.

A szállítási díjak kalkulációjával, a házhoz szállítható termékek körével, ill. a feltüntetett készletekkel/adatokkal (pl. bankszámlaszám, árak vs. akciós árak) kapcsolatos kifogásaira vonatkozóan biztosíthatom  afelől, hogy az ezekben a témákban meghozott döntéseket hosszas egyeztetések előzték meg, amelyek során természetesen figyelembe vettük mind a hagyományos, mind pedig az e-kereskedelemben fellelhető és hozzáférhető tapasztalatokat. A végső döntést természetesen befolyásolta ezen felül cégünk profilja, ill. a forgalmazott termékek köre (típusa, mérete, súlya, térfogata, stb.), a szolgáltatásokat - pl. házhoz szállítást - végző partnercégek üzletpolitikája.

Az Ön által felvetett kérdésekkel mi is szembe találtuk magunkat. A jelenlegi struktúra kialakítása során - a vonatkozó törvényi előírások szem előtt tartásával - igyekeztünk olyan megoldásokat találni, amelyekről azt gondoltuk, vevőink megelégedettségét szolgálják majd. Sajnáljuk, hogy e témákban Önnek kevésbé tetsző megoldások születtek.

A weboldalon működő keresővel kapcsolatos javaslatát (találati lista beállításának megtartása) mindenképpen továbbítjuk a honlap fejlesztőinek. Az Ön által kért beállítás remélhetőleg hamarosan működni fog és ez - bízunk benne - megelégedését szolgálja a későbbiekben.

Ami az ügyfélszolgálat munkájával kapcsolatos észrevételeit illeti, igyekszünk minden vásárlónknak, a hozzánk telefonáló vagy nekünk e-mailt író érdeklődőknek testreszabott megoldásokat, minél teljesebb körű tájékoztatást nyújtani. Úgy gondoljuk, hogy amennyiben ezt egy visszahívás során tudjuk maradéktalanul biztosítani, akkor ez előzékenyebb megoldás annál, mintha hosszú percekig várakoztatnánk az illetőt a vonalban.

Szolgáltatásainkon és weboldalunkon keresztül folyamatosan szeretnénk nem csak technikailag, de tartalmilag is a kor – és természetesen a vásárlók – követelményeinek, elvárásainak megfelelő színvonalat nyújtani. Mindennapi munkánk során ezt vesszük figyelembe, ennek kívánunk megfelelni.

Bízunk benne, hogy későbbi tapasztalatai, amiket áruházainkban, ill. weboldalunkon/ügyfélszolgálatunkon keresztül szerez, e törekvést igazolják vissza.

Megértő türelmét megköszönve maradok

Tisztelettel:

Solymos Gabriella

Call Center vezető - Leiterin Call Center

Sajnos, nagyjából azt a választ kaptam, amire számítottam. Ezért ismét elküldtem az iménti kérdéseimet – néhány helyen javítva – és érdemi választ kértem. Hozzátettem még két bónusz kérdést is:

Bónusz 1: Vajon miért van az, hogy bármikor, amikor az Önök által kalkulált, pofátlanul magas házhoz szállítási díjat nem akarom elfogadni, tüstént kiderül, hogy a vásárolni kívánt áru csak éppen ott nem kapható, amely bolt a legközelebb van hozzánk?

Bónusz 2: Miért a vásárlót károsítják meg azzal, hogy – ellentétben más cégekkel – csak erőteljes fenyegetések hatására hajlandók az egyik boltból a másikba átszállítani a neten megrendelt cuccot?

Erre már kevésbé udvarias választ kaptam:

Az Ön által megfogalmazott kérdésekre, illetve a házhozszállító céggel kötött szerződésre vonatkozóan sajnos nincs módom további információt nyújtani. Természetesen, amennyiben termékeinkkel, termékfélretétellel vagy online módon leadott megrendelésével kapcsolatban érdeklődik, a jövőben is igyekszünk Önt gyorsan és maradéktalanul tájékoztatni.

 Köszönjük megértését!

 Üdvözlettel:

 Solymos Gabriella

Call Center vezető - Leiterin Call Center

Gondoltam, hogy mivel Solymosnak „nincs módja” további információt adni, lépek egyet:
 
Kedves Gabriella!

Kérem, hogy a kérdéseimet és a levelemet szíveskedjék továbbítani a cég tulajdonosaihoz.

Továbbá fenntartom követelésemet kártérítésre a házhoz szállításnak NEM az Önök és köztem fennálló szerződésnek megfelelő módon történt teljesítése miatt. A mai reklamációm kifejezetten az online megrendelésemre vonatkozik. Nem elvileg. Konkrétan.

Az is érdekel, hogy név szerint ki tiltja meg az érdemi tájékoztatást?

Megszületett az újabb válasz is:

Tisztelt Uram!

A Parktiker Kft ügyvezető igazgatójaként, kérem, engedje meg, hogy én válaszoljam meg kérdéseit:

1. A díjtételek nem az adott termék árával vannak összefüggésben, hanem a megrendelt termék / termékek súlyától, nagyságától, terjedelmétől függenek. Más cégek házhoz szállítási díjtételeiről nincs információnk. Egyébként a díjtételeket nem a Praktiker Kft. kalkulálja, hanem a házhoz szállító cég. Ha Ön szerint a házhoz szállítás taxival olcsóbb lett volna, akkor ezt a szállítási formát is igénybe vehette volna. Megrendelés után az ügyfélszolgálatunk minden esetben tájékoztatja a vásárlót megrendelése házhoz szállítási díjtételéről. Ha a vásárló ezt magasnak ítéli meg, akkor még mindig dönthet arról, hogy személyesen elmegy-e az áruért vagy pedig saját fuvart szervez (esetleg egy taxitársaság igénybevételével).

2. Egyáltalán nem áll szándékunkban a vásárlót büntetni. Minden vásárló maga dönt arról, hogy igénybe veszi-e a házhoz szállítást vagy sem. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a díjtétel  a termék terjedelmétől, nagyságától és súlyától függ (mint egy postai küldemény esetében is). Algoritmust nem tudok küldeni Önnek, mivel a házhoz szállító cég szabja meg a díjtételeket, nem a Praktiker Kft.

3. Mivel mintegy 35 000 termék rendelhető interneten és a vásárlók különböző összetételben rendelnek árut, ezért minden egyes küldemény súlyát, terjedelmét, csomagolását alapul véve a házhoz szállító cég számolja ki a házhoz szállítás díjtételét. Megrendelés után ügyfélszolgálatunk megadja a házhoz szállító cégnek a házhoz szállítandó termékek listáját. A termékek mennyisége, mérete és súlya alapján a házhoz szállító cég számolja ki a szállítási díjat, amelyet az ügyfélszolgálat közöl a megrendelővel. Ha a megrendelő magasnak találja a díjat, akkor dönthet úgy, hogy eláll a vásárlástól vagy pedig egyénileg oldja meg a házhoz szállítást. Algoritmust nem tudok küldeni, nem a Praktiker Kft munkatársai számítják ki a díjat.

4. Ha több árut rendel valaki, akkor nő a házhoz szállítandó küldemény súlya. Egyáltalán nem mindegy, hogy valaki egy kalapácsot rendel-e vagy pedig 20 doboz csempét. A kocsinak egyáltalán nem mindegy, hogy palettás árut szállít-e, vagy esetleg egy 2-3 m hosszú terméket, vagy esetleg csak egy vasalót. A méret és a súly a meghatározó a díjszabásban.

 Az Ön által felhozott példa kissé torzít: egy normál taxi max. 3-4 fő szállítását vállalja és max. annyi csomagot, amennyi belefér a csomagtartójába. Egy taxis nem vállalja el, hogy elszállítson p.l.: egy 3 m hosszú gerendát, vagy 20 zsák cementet. De úgy is tekinthető, hogy egy taxis 3-4-szeres árat elkér, amikor csak 1 utast szállít. A fuvardíj harmadát vagy negyedét kellene elkérnie, ha csak egy utas ül az autóban. Azonban taxival való utazáskor egy komplett autót vesz igénybe az ember. Az egy, egész autó és a kívánt távolság határozza meg a díjtételt. Házhoz szállító cég esetében a házhoz szállítandó küldemény súlya és terjedelme a számítás alapja. Nehezebb áru szállítása esetén megnő a házhoz szállítás költsége.

5. Szinte az összes termékünk rendelhető neten. Kivéve: élő növények. Van néhány olyan termék - mint pl. térkő -, amely interneten ugyan nem rendelhető, de az ügyfélszolgálaton keresztül, telefonon igen. Ebben az esetben is tájékoztatást kap a vásárló egy e-mail-ben a házhoz szállítás díjáról. Térkő esetében nem a házhoz szállító cég viszi ki az árut, hanem a szállító.  Bizonyos termékek azért nem rendelhetőek interneten, mert a házhoz szállító cég nem vállalta ezek szállítását a súlyuk vagy terjedelmük miatt. Azonban ezen termékek házhoz szállítása is megoldható az adott szállító segítségével.

6. Jelezzük a honlapon, ha valamiből kis mennyiség van. A termék mellett található az "alacsony készlet" felirat. Az alacsony készlet vagy kis mennyiség annyit jelent, hogy 5 db-nál kevesebb van az adott termékből.

7. (Ez a számlaszámos kérdés; miért nincs a honlapon)  Egészen egyszerűen azért, mert nem kötelező a számlaszám feltüntetése. Ráadásul számlaszámunkat megadjuk azon megrendelőknek, akik az utalásos fizetést választják. Fizetési mód 3 féleképpen lehetséges: készpénzzel a szállítónak átvételkor, bankkártyával interneten, utalással. Számlaszámunkat mindenkor megadjuk a megrendelőnek, ha erre szüksége van.

8. Ha rákeres egy termékre és beállítja 60-ra, akkor egy azonnali, újabb kereséskor megőrzi a beállítást a rendszer. Csak akkor nem, ha bezárja oldalunkat. Annak idején, amikor teszteltük webáruházunkat, a megkérdezettek többsége szavazott erre a beállításra. Sokan nem szeretik lefelé görgetni az oldalt, hanem inkább 12 termékenként "lapoznak". Mivel eddig még Önön kívül senki sem kifogásolta, ezért nem változtatunk a többség által megszavazott és elfogadott rendszeren.

9. Bízunk abban, hogy a vásárlók – ha már úgy döntenek, hogy nálunk vásárolnak –, akkor elhiszik nekünk, hogy egy akciós terméket akciós áron árulunk. Prospektusainkban és áruházainkban sokszor fel is tüntetjük az eredeti árat. Egyébként a Versenyhivatal és egyéb Szervek rendszeresen ellenőrzik a kereskedelmi cégeket - így minket is.

10. Kb 35.000 termék adatait képtelenség fejből tudni. Ezenkívül az ügyfélszolgálatnak adott esetben egyeztetnie kell az áruházakkal, az adott beszerzővel, beszállítóval, a házhoz szállító céggel. Sokkal kellemetlenebb lenne, ha egy munkatársunk kapásból esetleg rossz információt adna meg egy érdeklődőnek, sem mintha utánakérdez vállalaton belül és egyeztet a különböző területekkel.

Bónusz 1:  Amennyiben magasnak találja a házhoz szállítási díjat, úgy ezt nem kell elfogadnia. A terméket személyesen is elhozhatja az adott áruházból vagy szervezhet saját, méltányosabb díjú fuvart.

 Bónusz 2: Erre legyen kedves konkrét példát írni. Egy megrendelés esetén felszállítjuk vidéki áruházunkból egy budapesti áruházba a kívánt terméket, ha Budapesten nincs az adott termékből. Mivel Budapesten és közvetlen határán 5 áruházunk van, így lehet, hogy az adott budapesti áruház az egyik vásárlónak közelebb van, a másiknak távolabb.

Remélem, minden kérdésére kimerítő választ tudtam adni.

 Üdvözlettel

 Karl-Heinz Keth

 Ügyvezető igazgató

Tisztelt Uram!

Kicsit meglepő volt a válasza, bár pontosabb, mint a hölgyé. Nem kicsit lepett meg, hogy Ön lebeszéli az embereket arról, hogy a Praktikerben vásároljanak.  Néhány valótlanságra azonban hadd reagáljak:

1. Nem igaz, hogy másnak még nem volt baja a honlappal. Attól, hogy valami nem kötelező, még lehet egyszerű gesztus is. Pl. nem törvény írja elő, hogy a kismamáknak a villamoson át kell adni a helyet, de remélem, Ön is azonnal átadja. Ilyen a számlaszámuk is, amit tehát azért titkolnak, mert nem kötelező.

2. Nem igaz, hogy más még nem tette szóvá a honlapjuk automata visszaugrását 12 termékre. NEM akkor ugrik vissza, ha bezárom az oldalt, hanem  akkor, amikor új keresést indítok.. Olyan belső munkatársat is ismerek, aki szóvá tette. Azért nem mondom meg a nevét, mert Önök mindenkit kirúgnak és büntiznek, aki szólni mer valamiért.

3. Mivel a vásárlók nem a szállítókkal állnak jogviszonyban, ezért az algoritmusokat Önöknek kéne közölni. Különös tekintettel arra, hogy a konkrét esetben Önök 4000 Ft-ot számolnak, a szállító meg csak 2600-at kap. Hová tűnik el a többi pénz?

4. A legutóbbi házhoz szállítás során a szállító NEM a Praktiker és a velem kötött szerződésnek megfelelően viselkedett. Erre Ön egyáltalán nem reagált.

5. Amikor sikerült meggyőznöm a céget, az öt évvel ezelőtt történt  Debrecenbe vittek le egy terméket.

6. Miért nem rendelhető interneten az, ami telefonon rendelhető? Honnan tudhatom, hogy létezik egyáltalán olyan,  ami a honlapjukon nincs rajta?

7. Mitől függ, hogy feltüntetik az eredeti árat, és mitől, hogy nem? Ha valaki nem hisz a Praktikernek, miért nem mondják meg az eredeti árat?

8. Komolyan gondolja, hogy egy webáruház esetén elutazom a lakóhelyemtől 300 km-re, hogy az Önök termékét válasszam?

Örülök, hogy közelebb jutottunk az érdemi válaszokhoz, remélem, tényleg fog válaszolni ismét.

Tisztelt Uram!

1. Természetesen átadom a helyemet kismamáknak (mint ahogy időseknek, betegeknek, kisgyerekeseknek) törvényi előírás nélkül is. És kérésre megadjuk számlaszámunkat minden érdeklődőnek,ha erre szüksége van, tehát nem titkoljuk azt. Számlaszámunkat megadjuk azon megrendelőknek is, akik az utalásos fizetést választják.

2. Magam teszteltem a rendszert. Rákerestem az ajtókra és beállítottam, hogy egyszerre 60 terméket mutasson. Majd rákerestem az ablakokra. A rendszer megtartotta a 60-as beállítást.  Ez kollégáimnál is hasonlóan működik.

További kijelentéseivel, kérem, legyen óvatos: ez már a rágalmazás kereteit feszegeti, amelynek büntetőjogi következményei is lehetnek. Kérem, vagy fogalmazza meg problémáját konkrétan, vagy mellőzze valós adatok nélküli hamis állítását és vádaskodását. Köszönöm!

3. Nem fő tevékenységünk a szállítmányozás: csupán egy vásárlói döntés által igénybe vehető plusz szolgáltatás, amelyet nem fő tevékenység révén egy szerződéses partnerünk végez.  Ahogy partnereink nem szólhatnak bele a mi árképzésünkbe, úgy nekünk sincs jogunk beleszólni az ő díjszabásaikba. Az Ön döntése volt, hogy a megrendelt árut az Önnel előre közölt házhoz szállítási díjon házhoz rendeli. A szállító cég fuvarosa által Önnek adott információ téves. Mi azt az összeget fizettük ki a szállító cégnek, amit előre közöltünk Önnel. Az Ön által - a házhoz szállításra - kifizetett összeget a szállító cégnek utaltuk el.

4. Ezt jeleztük a szállító cégnek és nyomatékosan kértük őket, hogy a kiszállító személy minden esetben megfelelően viselkedjen és járjon el a megrendelőkkel szemben.

5. Ha legközelebb – konkrét eset kapcsán problémája lenne – kérem, jelezze felém (ne öt év múlva, hanem lehetőleg azonnal vagy legalábbis rövid időn belül).

6. Mi nem elsősorban webáruház vagyunk. Egy webáruháznak nincsenek valóságos, fizikai áruházai, hanem minden termékét interneten árulja. Mi  19 áruházzal rendelkezünk: webshop-unk plusz szolgáltatásként üzemel. Egyébként folyamatosan bővítjük az interneten rendelhető termékek számát. Célunk, hogy belátható időn belül minden termékünk elérhető legyen interneten. A honlapunkon nem kapható termékeinkről tájékozódhat prospektusainkból, katalógusainkból és az áruházainkban az ország 19 pontján.

7. Az adott akciótól - engedmény nagyságától, az akció időtartamától, a szállító feltételeitől és egyéb számos tényezőtől - függ, hogy feltüntetésre kerül-e az eredeti ár. Érdeklődésre  – amennyiben az ügyfél kívánja – ügyfélszolgálatunk meg tudja adni az eredeti árat.

8. Ismét szeretném hangsúlyozni, hogy nem elsősorban webáruház vagyunk. Egy "csak" webáruházat üzemeltető cég teljesen másképp működik mint egy 19 áruházat működtető barkácsáruház lánc, amely webshop-ját plusz szolgáltatásként üzemeli. Természetesen senki sem utazik egy termékért 300 km-t, hanem – amennyiben minket választ - bemegy a hozzá legközelebb eső áruházunkba.  

 „Akár egy halom hasított fa,
hever egymáson a világ,
szorítja, nyomja, összefogja
egyik dolog a másikát
s így mindenik determinált.
Csak ami nincs, annak van bokra,
csak ami lesz, az a virág,
ami van, széthull darabokra.”

Szenzáció kell? Folyjon a vér? Lehessen szurkolni a gyilkosnak, netán tüntetni is a visszaeső bűnös mellett? Igen, egyre inkább erről szólnak az úgynevezett híradások.  Ám ahhoz, hogy egy bűnügyi hír elérje a média és a médiahasználók – vagyis a birkák – ingerküszöbét, sok-sok feltételnek kell megfelelni.

1994 nyarán egy Uj Péter nevű, fiatal, éppen csak érettségit szerezni tudó újságíró-féle a Népszabadság című világlapban megjelent egyik cikkében az egekig magasztalt engem.

Egy évvel később a Magyar Narancsban olvasói levélnek álcázott, csaknem egész oldalas cikkben viszont már patkánynak nevezett. Talán mondanom sem kell, hogy a tárgyszerű Mancs az én – valóban olvasói – válaszomat nem közölte. Hogyan is közölte volna, hiszen egy nagyjából körülhatárolható társaság, a „budai úrifiúk” emblematikus figurájának tettem keresztbe, s ezek az emberek, akik azt hitték, bármit megtehetnek, mert nagy vagyon és hatalom áll mögöttük, semmit nem tudnak kevésbé elviselni, mint azt, ha valaki megakadályozza őket – valaki, aki mögött nincs se pénz, se hatalom.

Nem véletlen hát az sem, hogy az Indexen indexre voltam téve. Ha véletlenül mégis megjelent olykor egy-egy írásom – mint pl. az, amelyik a budai úrifiúk másik megkérdőjelezhetetlen tekintélyéből, György Péterből csinált hülyét –, akkor azt gyorsan le is vették. Indexes ismerőseim szerint Uj Péter megannyiszor üvölteni kezd, ha a nevemet hallja. Pedig ahol már én is tényezőnek számítok, ott elég nagy lehet a baj.

De azért volt egyetlen alkalom, amikor az Index önként és örömmel foglalkozott velem. A másik indexes ikon, a Tóta W. oly kéjjel ecsetelte önnön boldogságát, amikor kirúgtak a munkahelyemről, hogy azt már tanítani lehetne a sajtó általi hitelrontás, becsületsértés, rágalmazás gyakorlati megvalósításaként. Aztán lustaságból nem pereltem be Tótát, hiszen oly népszerűvé tett engem az írása, hogy tulajdonképpen köszönettel tartozom neki.

Tehát most viszontörülhetnék, hogy az Index arcait egymás után rúgják ki. Most hivatkozhatnék arra, hogy lám, hányszor és hányan mondták meg, hogy a tőkének nincs világnézete, hogy minden viszonyt áruviszonnyá silányít, s hogy a legfőbb érték nem az ember és az emberi alkotás, hanem a profit. Adott esetben akár a politikai profit is.

De nem mondom, mert a káröröm csak akkor igazi öröm, ha nincs benne egy szikrányi irigység sem. Márpedig én gyakorta irigykedtem Uj Péter megannyi jó írására, nem beszélve Tóta temérdek posztjáról. Még ha nem is értettem egyet azzal a fennhéjázó, félelemmel telített  gyűlölettel, amellyel a dolgozókról, azok mozgalmairól és szervezeteiről, és főként a legtöbb akciójukról írtak.  A budai úrifiúk szerint ugyanis semmi értelme nincs a bérharcnak, a sztrájkoknak, a tömegdemonstrációknak, ha azok nem valamiféle elvont szabadságeszményért, hanem a napi megélhetésért zajlanak. A budai úrifiúk (és honleányok) azt tartják természetesnek, hogy aki már nem képes dolgozni, az dögöljön meg, hacsak nem tudja leperkálni az élete árát.

Szóval, nem ezekre az írásokra irigykedem, hanem azokra az oknyomozó, tényfeltáró csodákra, amelyek bizonnyal bevonulnak a magyar sajtó történetébe, s amelyeket utódaink is elképedve fognak olvasni az ezredforduló korrupcióiról.  Mert ezekből a cikkekből lett egyre kevesebb, s nem nehéz megjósolni, hogy sokáig nem is lesz több. Ezért ijesztő, hogy az Index tényleges vezérkara mostanában távozik – tegyük hozzá, Uj Pétert azért megkínálták a tulajdonosi testületben valami adminisztratív, ámde zsíros állással. Mondjuk, a helyében nem lett volna pofám elfogadni, de ha van az a pénz…

Sokadmagammal állítom, hogy az Index az egyik legfontosabb hazai újság volt, én is naponta többször néztem meg, jókat röhögtem, és még a stílus sem zavart. A jóból könnyű rosszat csinálni; erre a hajdanvolt Origo a példa, de ott a budai úrifiúk önmaguk verték szét a céget jó tíz évvel ezelőtt, a Deutsche Telekom parancsára, és persze szintén jó pénzért. Nem véletlen, hogy Simó Györgynek, a Magyar Telekom pár évvel ezelőtti urának az életrajzából már régóta hiányzik, hogy egykor ő volt a Tilos Rádió egyik alapítója.

Sajnálom, hogy az index is a többi médium sorsára jut, azt pedig különösen elkeserít, amit a mai közép-korosztály „értelmiségi” köreiben látok: az azonnali behódolást és megfutamodást. 

Fosós korszakomat élem. Vagyis az utóbbi időben többször volt/van hasmenésem. A hasmenés rossz dolog, mert ha éppen nem vagy klozetközelben, és rád jön a szapora… de hadd ne részletezzem.

A minap a körúton járva a Herbária nevű gyógynövény-kufár cég randa, papírzacskós teáit pillantottam meg a kirakatban. Az egyikre azt írták gyárilag, hogy málnalevél tea, és hogy ez pont jó a hasmenésre. Többet alig írtak rája, de még annyit igen, hogy bővebb információt a cég honlapján – www.herbaria.hu – lehet megtudni erről a csodáról.

Meg is néztem a honlapot; ha lehet fokozni, rusnyább, mint a zacsi, amiben a tea van. A honlapon még kevesebbet tudunk meg a málnalevél teáról, mint a zacsiról. Ezt követően gugli barátom segítségével tudtam meg, hogy a málnalevél tea a kismamák elixírje, és vesegörcs ellen javallott.

Na, erre már csak felhívtam a Herbáriát, hogy mámmeg mi a repedt rossebb van, mert én csak azt szeretném tudni, hány kupica málnevél teát ihatok per nap, mert ha sokat iszom, esetleg félő, hogy az összes honi málnatenyésztő csődbe megy, lévén én leszek a legszaporább.

Aszongya a cégbéli főgyógyszerész, hogy ne a baba-mama honlapoknak higgyek, hanem nekik, mert ők csak hiteles forrásból közölnek információt. De hát pont erre vagyok felizgulva… hogy tőlük tudjak meg többet a cuccosról. Aszongya, hogy mivel a gyógynövény élelmiszer, és a törvény értelmében az élelmiszerek hatását és adagolását tilos feltüntetni, ezért többet nem mondhatnak és nem írhatnak le. Mert pl. a kávé dobozán sincs feltüntetve, mennyi a napi ajánlott adag. Na igen, de a kávé hatása közismert, a málnalevélé meg nem.

Nem hagyom magam, felhívom a  Herbária vezérigazgatóját is, aki megerősíti a kolléganőjét: valóban, az Európai Unió jogszabályai tiltják egyéb információk közlését. Orvos barátom szerint arról van szó, hogy a gyógyszerek gyártói lobbiztak ügyesen: nem szabad tájékoztatni a fogyasztót, nehogy kevesebb bogyót vásároljanak.

Hát akkor csakazértis megfőzök egy adag málnalevél  teát. Megiszom, aztán vagy fosok tovább az anyagtól, vagy nem.

A dicső európaiságunktól azonban már megint befosok.

 „A hír szent, a vélemény szabad.”
(Pulitzer József)

„A vélemény szent, hírek meg úgyis vannak”
(Szerelem, házasság, prostitúció;
avagy a közösségi, a közszolgálati és
a kereskedelmi rádiózás – Pagoda, 1997. 3. szám)

„Kossuth Rádió, Budapest.  13 óra 30 perc.
Kapcsoljuk az Astoria szálló hallját. Ki nyer ma?
Játék és muzsika tíz percben.
Aki kérdez:  – Meixner Mihály.  
Aki válaszol: – Kérem szépen, én Kádár János elvtárssal szeretnék végre beszélni.”
(Kossuth Rádió, 1978. nyara)

 „Ha valakit, akit e törvény is csavargónak 
vagy munkakerülőnek minősít, 
e királyság vagy Wales bármely helyén 
vessék börtönbe! 
Azután pedig, ha a békebíró jónak látja, 
övig meztelenítsék le, 
nyilvánosan korbácsolják meg, 
míg a hátán a vér ki nem serked.
(I. Erzsébet 1597-es rendeletéből)

Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!
(Kölcsey Ferenc: Himnusz)

„Mindenkit  egyenlő  védelem  illet  meg
a  jelen  nyilatkozatot  sértő  mindennemű
megkülönböztetéssel és minden ilyen
megkülönböztetésre irányuló felbujtással szemben. (…)
Mindenkinek  egyenlő  joga  van  ahhoz,  hogy  jogai  és
kötelességei,  továbbá az  ellene  emelt  bűnvád ügyében
független és pártatlan bíróság
méltányos és nyilvános tárgyaláson döntsön (…)
Minden bűncselekménnyel vádolt személynek joga van
az ártatlanság vélelméhez mindaddig, 
míg bűnösségét nyilvános perben,
a védelemhez szükséges valamennyi biztosíték mellett
törvényesen meg nem állapítják.”
(ENSZ Emberi jogok egyetemes nyilatkozata)

Két út áll előttünk, ha meg akarjuk tudni, honnan is származnak azok az ötletek, amelyek egyrészt a bűncselekmények büntetésének mértékét akarják növelni, másrészt a bűncselekménnyel vádoltak védekezési lehetőségét akarják csökkenteni.

Az egyik út, hogy az emberiség írott történelmének kezdetétől végigkövetjük, mely korokban mi számított bűncselekménynek, és milyen volt az igazságszolgáltatás intézményrendszere. 

E történet tanulmányozása során igen fontos állomások lehetnek a korai kapitalizmus törvényei; közülük a legismertebbek azok, amelyek arról szólnak, hogy az eredeti tőkefelhalmozás érdekében bekerítették földeket, Az eljárás során a parasztok értesítést kaptak a Parlamenttől arról, hogy – meghallgatásuk nélkül – elvették községi földjeiket. A nincstelenné vált embereket pedig – akik nem akartak éhen veszni, tehát a szent magántulajdonná vélt területekről lopni kényszerültek – különösebb teketória nélkül lekaszabolták.

De tán még ezt megelőzően is eszünkbe juthat az inkvizíció, amely kiváló elmék sokaságát küldte tűzhalálba vagy fejezte le.

Jó nagy ugrással eljuthatunk akár Prónay különítményeseihez is, akik egy bizalmas belügyminiszteri utasítás, majd pár órával később született belügyminiszteri rendelet alapján bizonyítékok hiányában is letartóztathatták azokat, akikről feltételezhető volt, hogy kommunista érzelműek.

Aztán felfigyelhetünk a második világháború utáni koncepciós perekre a világ sok országában: az Egyesült Államok Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottságától (amely kiutasította pl. Chaplint az USA-ból) az egykori „szocialista” országok szintén bőséges gyakorlatáig.

És akkor már majdnem napjainknál tartunk.

Majdnem.

Ezért érdemesebb inkább a másik utat követni, amely a bűnüldözést a szegények – és nem a szegénység – elleni háborúvá tette. Igazi háborúvá, amely háború áldozatainak, így halálos áldozatainak számát még csak becsülni sem lehet.

Előtte azonban érdemes leszögezni, hogy minél nagyobb a gazdasági különbség a gazdagok és a szegények között, minél kisebb esélye van annak, hogy a munkából meg lehessen élni, minél nagyobb a munkanélküliség, minél több szegényebb embertől vesz el a hatalom annak érdekében, hogy a gazdagok még gazdagabbak lehessenek, annál nagyobb a bűnözés. Lehet, hogy kevesen ismerik, ezért érdemes a rendszerváltás előtti, körüli és utáni bűnözési statisztikákat megtekinteni:

1982-ben 120 ezer, 1988-ban 150 ezer, 1990-ben 450 ezer, 1998-ban 600 ezer regisztrált bűncselekmény volt Magyarországon, s ehhez tegyük hozzá, hogy számos, korábban bűncselekménynek számító eset (pl. a közveszélyes munkakerülés, az üzletszerű kéjelgés, a kötelező sorkatonai szolgálat megtagadása, nem is beszélve a gazdasági bűncselekmények széles köréről) kikerült a vonatkozó törvényekből. Az új évezred első évtizedének második felében 420 ezer körülire állt be a bűncselekmények száma, és csak 2009-ben esett 400 000 alá. Egyre több azonban a fiatalkorú elkövető, és számottevően nőtt a kegyetlenül erőszakos bűncselekmények száma. A rendszerváltás előtt 80%-os volt a felderített esetek aránya, azóta a jobb években is csak kb. 50%-os. Ezt a változást – tehát a bűnözés tartós és magas értékét – immár több mint két évtizede úgy éljük meg, hogy Magyarországon rossz a közbiztonság, sok a vesztegetés, nem lehet itt élni.

Ilyen helyzetekben szoktak jönni a megváltók, akik megígérik, hogy hamarosan – szélsőséges esetekben két héten belül – rend lesz.

A modernkori csodatevők példaképe egy bizonyos Rudolph Giuliani, New York egykori, sorrendben 107. polgármestere, aki 1994 és 2001 között töltötte be ezt a tisztséget. (Róla készült egy meglehetősen primitív, gyenge, nálunk is bemutatott és DVD-n is forgalmazott választási kampányfilm, „New York lángokban” címmel. Láttam már azért rosszabbat is. Giuliani egyébként újabban Obamát akarja legyőzni majd 2012-ben) 

Amikor a pofa hatalomra került, az új politikai irányvonal, amelyre hivatalosan „életminőség-kezdeményezésként” hivatkoztak, „zéró tolerancia” néven vonult be a köztudatba, és gátlástalanul agresszív hatósági fellépést eredményezett az olyan csekély jelentőségű bűncselekmények elkövetőivel szemben, mint például a graffitizés, a szemetelés, a köztéri pisálás és piálás, a nyilvános droghasználat vagy utcai prostitúció. Ez utóbbi esetben a kurvákat kapták el, nem a futtatókat. 

A pasi tehát elsősorban a piti utcai bűnözők ellen lépett föl, bűnözőknek tekintve az aluljárók, közterek hajléktalanjait is

A stratégia arra a cikkre hivatkozott, amelyet „Törött ablakok: a rendőrség és a közösség biztonsága” címmel publikált két konzervatív társadalomtudós, James Q. Wilson és George L. Kelling a The Atlantic Monthly című folyóirat 1982. márciusi számában. A szerzők amellett érvelnek, hogy a normaszegő magatartásokra érkező gyors társadalmi válaszreakció (az intézkedés és büntetés) hiánya olyan szociális következménnyel jár, amely növeli a normaszegő magatartás elfogadottságát, és ezzel hozzájárul a súlyosabb bűncselekmények terjedéséhez is. Egy egyszerű hasonlatot használtak elméletük érthetőbbé tételéhez: ha egy városrészben a betört ablakokat nem javítják ki, az azt az üzeni a lakosságnak, hogy bárki szabadon megszegheti a szabályokat, akár súlyosabb módon is, mint egy egyszerű ablak betörése – például betörhet egy házba. Ha viszont a betört ablakot azonnal kijavítják, ennek az az üzenete, hogy a közösség éberen őrködik a normák felett. A rendőri szigornak tehát a puszta jogalkalmazáson, a csekély jelentőségű normaszegésnek a közvetlen szabályszegéssel járó ártalmakon túlmutató szociális jelentést tulajdonítanak.

Az intézkedések hatására egyes források szerint 53%-kal csökkent a bűnözés a városban, más források szerint – pl. az 1999-ben megjelent, „A nyomor börtönei” című könyv szerint – nem mutatható ki összefüggés az elkövetések számának a csökkenése és az akkortájt példa nélküli agresszív rendőri fellépés-sorozat között. A „zéró tolerancia” legfőbb eszköze a gyakori elzárás volt, aztán a fiatalkorúak kijárási tilalma és a javító táborok sokasága. A várt eredmény – az egyenlőtlenségek mérséklődése és a peremre kerülés csökkenése – azonban nem következett be. Ellenkezőleg: a gazdasági különbségek tovább nőttek, a társadalmi bizonytalanság pedig egyre jobban eluralkodott.

Bűnüldözési módszerekkel sem lehetett feltartóztatni az általános társadalmi és gazdasági válságot. A következményeit azonban a szegények kriminalizálásával a szegényekre lehetett hárítani.

A módszer valójában a „jóléti állam” felszámolásának és a szegénység törvényen kívül helyezésének egyik eszköze volt. Ezt a modellt vették át Nyugat-Európában is, és immár ez gyűrűzött be hozzánk is. Emlékezzünk csak vissza, mi is hangzott el a 9/11-es merénylet után szinte azonnal az USA elnökének szájából: a terrorizmus elleni harc megkövetelheti, hogy felfüggesszük az emberi jogokat. Csodálkozhatunk-e hát, ha a hazai bűnözés visszaszorítása érdekében a gyanúsított védekezésének joga korlátozódik majd? 

Valójában a „zéró tolerancia” szülővárosa nem is New York, hanem Chicago; az értelmi szerzőt Edward C. Banfieldnek és a már említett James Q. Wilsonnak hívják.

A trutyi, amely a tényleges törekvéseket elrejti, az, hogy nem a szociális és gazdasági különbségek, nem a faji kisebbségek és más hátrányos helyzetűek (pl. a nők) diszkriminációja a bűnözés fő oka, hanem az erkölcstelenség, az „értékek” elrozsdásodása. A bűncselekményeket nem azok mélyebb, szociális-gazdasági összefüggéseiben tárgyalták, hanem a normakövető és normaszegő magatartást folytató emberek megkülönböztetésére, karakterisztikájára, fajtájára helyezték a hangsúlyt – vegytiszta szociáldarwinizmus és rasszizmus az egész. 

Az elmélet kidolgozói szerint az alacsonyabb osztályok ugyanis napról napra élnek, pillanatnyi impulzusok határozzák meg a viselkedésüket, amelyet a jelenorientáltság jellemez, hiányzik belőle a jövő távlata. És most jön a csúsztatás: a jelenorientált embertípus sokkal gyakrabban rendelkezik egyéni hajlammal és indíttatással a bűncselekmények elkövetésére, mint a nem jelenorientált embertípushoz tartozó társa. A bűncselekmények haszna ugyanis többnyire azonnali, míg a büntetés perspektívája a jövő ködébe vész. De valóban így lenne ez? A nagyon nagy gazdasági bűncselekmények elkövetői, a szervezett alvilág, a maffiák vezérei, a bűnözéssel összefonódott politikai elit is „jelenorientált” lenne? Vagy csak a szegények ilyen rohadékok?

Az alsóbb osztályok erkölcse nem feltétlenül individualista jellegű: az itáliai amerikaiakét például Banfield szerint egyfajta „amorális családcentrikusság” jellemzi, amely a közjót feláldozza a kisebb egység, a család érdekében. Mintha ilyeneket mondogatnának nálunk – persze, nem ily elbűvölően árnyaltan – a cigányokról is. A szerzők még azt is fölvetették, hogy az inkompetens (magyarán: felelőtlen) szegényekkel szemben a születésszabályozás agresszív módszereit is alkalmazni kéne. Magyarán: csak szaporodni tudnak a… Kik is? És hogy mit kéne velük csinálni?

A szerzők nem a hosszú börtönbüntetések kiszabását, hanem a normaszegő magatartás azonnali, szigorú szankcionálását szorgalmazták, így például a fokozott rendőri jelenlétet az utcákon, gyakori razziákat a szegénynegyedekben, az utcai bandákat, utcai kéregetést betiltó jogszabályokat, s besúgók alkalmazását a deviáns fiatalok körében.

De térjünk vissza New Yorkhoz!

Az „életminőség-kezdeményezést” először a metróállomásokon ültette át a gyakorlatba William Bratton, aki rendőrfőnökké választása előtt, 1990 és ’92 között a közlekedési rendőrség első embere volt. Ő jelentette ki, hogy „a bűnözés mozgatórugója a bűnöző”. A közlekedési rendőrök ahelyett, hogy bírságot tartalmazó csekkeket osztogattak volna a szabálysértő utasok között, akár a legcse-kélyebb normaszegésért is előállították az elkövetőt.

New York City a 90-es évek végén a bűncselekmények számának drámai csökkenését ünnepelte: 1993 és 1999 között a súlyos bűncselekmények száma 44,3%-kal csökkent, ezen belül a gyilkosságok száma 60,2%-kal, az erőszakos közösülések száma 12,4%-kal, a rablások száma 48,4%-kal, a betörések száma pedig 45,7%-kal.

Az Amnesty International szerint viszont a rendőri brutalitás alapvető problémává vált New Yorkban az évtized második felében, különösen az afro-amerikaiak és latinok által lakott körzetekben. A közvélemény jelentős része számára azonban a szabadságjogok korlátozása elfogadható árnak tűnt a közbiztonság növeléséért, az utcán bandázó fekete fiatalokat sokan, az őket verő rendőrt viszont kevesen tartották rendzavarónak.

S bár a New York-i rendészeti politika mit sem változott a kilencvenes évek végén, az emberölések száma 1999-től mégis ismét növekedni kezdett. A csoda tiszavirág életűnek bizonyult.

Hogy miért vonzó még mindig ez a modell és főként annak gyakorlata? Azért, mert összefüggő, gyors eredményeket ígérő, a középosztály előítéleteivel összhangban álló képet nyújt a társadalom számára a bűnözés visszaszorítására. A „zéró tolerancia” közvetlenül reflektál a média és az általa formált közvélemény azon igényére, hogy látványos rendészeti akciókkal és rendőri jelenléttel növeljék a lakosság biztonságérzetét – ami természetesen nem mindig egyenlő a valódi közbiztonsággal. A bűnözőkről kialakított előképeknek leginkább megfelelő elemeket tünteti el az utcáról: a hajléktalanokat, a koldusokat, a prostituáltakat, a droghasználókat és az etnikai kisebbségekhez tartozó fiatalokat – mindazokat a peremcsoportokat, amelyeknek a puszta jelenléte is csökkenti a társadalom komfortérzetét, amelyek tevékenységükkel morális pánikot keltenek, és amelyek a fokozott rendőri jelenlét miatt egyre inkább rejtőzködésre kényszerülnek. 

A módszer feloldozza a birkát,  aki legszívesebben a pokolra kívánná az utcai koldusokat vagy hajléktalanokat: hiszen azzal nyugtathatja meg a lelkiismeretét, hogy a kellemetlen látvány eltüntetése nemcsak az ő saját kényelmét szolgálja, hanem társadalmi érdek is.

A „zéró tolerancia” módszerét a harmadik világban is egyre elterjedtebben alkalmazzák; az egyik első bevetés Chilében volt.

A „zéró tolerancia” egy új világrend: a régi és új diktatúrák világának rendje.

Rend.

Nem a szabadság, hanem a József Attila-i értelemben vett vasvilág rendje.

.

Fontosabb források:  

Loic Wacquant: Közbiztonsági tornádó – Eszmélet, 89. szám

Tarlós felvenné a kapcsolatot példaképével – Hír24 2011. február 16.

Az ezredfordulót követő bűnözési helyzet – Igazságügyi és rendészeti Minisztérium 2010

Sárosi Péter: Zéró tolerancia – Beszélő, 2008. március 

Nyolcadikban tanultuk irodalomból József Attilát. Az volt a házi feladat, hogy képzeljük el a gyermek József Attila lakását. Mivel elég sok nyomorlakást láttam kicsi koromban a Csikágóban (Budapest egyik legnyomorultabb részén), valami olyasmit írtam le, hogy sötét szoba-konyha, vécé a folyosó végén, koszos macska. Amikor édesapám elolvasta a dolgozatomat, a szemembe nézett, és csak annyit mondott: József Attiláék nem voltak koszosak. A szegénység nem koszos és nem büdös.  Elszégyelltem magam. Néhány nappal később valamelyik történelmi tárgyú magyar filmben láttam, hogy az uraság szellőztetett a kastélyában a parasztok küldöttségének távozását követően.

Büdös cigány, büdös zsidó, büdös paraszt, büdös román, büdös kulák, büdös melós, büdös libsi, büdös nigger, büdös komcsi…

Ha valakit meg akarunk bélyegezni, az büdös. Meg koszos. Ismételjük csak így: Koszos cigány, koszos zsidó, koszos paraszt, koszos román, koszos kulák, koszos melós, koszos libsi, koszos nigger, koszos komcsi… Ugye, megy ez nekünk? Hát még így: Büdös-koszos cigány; büdös-koszos zsidó; büdös-koszos paraszt, büdös-koszos román, büdös-koszos kulák, büdös-koszos melós, büdös-koszos libsi, büdös-koszos nigger, büdös-koszos komcsi… Tökéletes.



























A tisztaság és a jó illat a kulturáltság egyik fontos ismérve.  Civilizált ember nem koszos és nem büdös. Ha például izzadósabb típus, neki is kellemetlen a saját testszaga. Ezért rendszeresen és alaposan mosakodik, fogat mos, oly természetes ez, hogy nem is kell mondani.

Civilizált ember nem koszos és nem büdös. Ezért például füstmentes cigarettát szív, és az autója is bazsarózsa illatú égésterméket pöfékel a levegőbe, nem kormot. Ja, bocs. Az a kosz és az a bűz más. Aha. Más, mint a mosdatlanság okozta undor, amellyel szemben törvényesen is föl kell lépni – tisztán nevelői célzattal.  Például meg kell vonni a koszosoktól és büdösöktől a segélyt, és bármely hivatalnoknak hatósági jogkört kell adni, hogy ellenőrizhesse a büdösök bugyiját, nem-e kakisan-e tette-e be-e a komódba-e.

Vannak történelmi tapasztalataink is, hiszen kizárólag a civilizált, vagyis árja faj érdekében terelték zuhanyozóba a koszosokat és büdösöket.

Hogy már megint rossz a példa? Hogy igenis legyenek követelmények azokkal szemben, akik segélyt kapnak? Hogy csak egyszer kellene elviselnem a villamoson egy büdös, koszos és hangos társaságot, máris másképp beszélnék?

Ja, ismét bocs. A hangosat eddig kifelejtettem. De bevallom, én is menekülök, amikor mosdatlan ember  ül mellém a metrón.  De nem azért igyekszem távolabb kerülni, mert szegény. Vagy mert cigány, stb. Legalább ennyire taszít, ha tramplinaccsága illatfelhője keveredik az ő izzadságszagával.

És mindennél jobban hánytat a szellemi és lelki trágyaszag. Az a bűz, amely pl. Várbalog község önkormányzatának rendeletéből árad. Korábban nem is tudtam, hogy létezik ilyen falu, amelynek címerében ártatlan fehér angyalka libeg egy sárga virág – vélhetően büdöske – fölött. Érdemes megnézni a település honlapján!  A polgármesterné, Némethné Járdán Krisztina és az ő testülete hozott olyan szabályokat, amelyeket undor nélkül nehéz végigolvasni. Ezért csak két részletet idézek a visszamenőleges hatályú (!) „Várbalog Község Önkormányzata Képviselő-testületének 6/2011. (IV. 28.) önkormányzati rendelete a szociális igazgatásról és a szociális ellátások helyi szabályairól” című fekáliából, amelyben az élettér kifejezés is visszaköszön:

(5) A lakókörnyezet rendezettségének biztosítása körében a kérelmező vagy jogosult által életvitelszerűen lakott lakás vagy ház és annak udvara, kertje, a kerítéssel kívül határos terület, járda tisztán tartására, az ingatlan állagának és rendeltetésszerű használhatóságának, valamint higiénikus állapotának biztosítására köteles az alábbiak szerint különösen:

az általa lakott ingatlan vonatkozásában, a lakószobákban az egészséges személyiségfejlődéshez szükséges minimális személyes élettérnek (minimum 6 m2/fő) biztosítottnak kell lenni,

az ingatlanban lakó összes személy vonatkozásában a személyi higiénia biztosítása rendszeres tisztálkodás által, valamint a személyi ruházat folyamatos napi szintű tisztántartása és tiszta helyen való tárolása szükséges.

(6) A jogosultság feltételeként e rendelet (5) bekezdésében foglalt szabályok betartását az Önkormányzat a polgármester, a körjegyző, illetve az általuk megbízott személyek útján ellenőrzi a gyermekjóléti és gyermekvédelmi (jelző)rendszer tagjainak bevonásával és jelzéseinek figyelembevételével.

E rendeletet az Alkotmánybíróságon támadta meg az Eötvös Károly Intézet Az intézet munkatársainak tudomása szerint az országban számos önkormányzat fogadott el ehhez hasonlót, ezért az MTI-hez is eljuttatott nyilatkozatukban "arra biztatjuk a közvéleménynek a szegények ügye iránt elkötelezett tagjait, hogy akár a mi indítványunkban foglalt érvelést felhasználva, támadják meg az általuk ismert más önkormányzatok hasonló rendeleteit".

Emberiesség, pártatlanság, semlegesség, függetlenség, önkéntesség, egység, egyetemesség. 

Ezek a Vöröskereszt és Vörösfélhold alapelvei szerte a világon.

A függetlenség azt jelenti – idézem –, hogy „A nemzeti társaságok, miközben kormányaik segítői a humanitárius munkában, és alá vannak vetve országaik törvényeinek, mindig őrizzék meg önállóságukat, hogy mindenkor a mozgalom alapelveinek megfelelően cselekedhessenek.”

Ezt az alapelvet sértette meg 2011. április 22-én Selymes Erik, a Vöröskereszt magyarországi szervezetének (jelenleg még) főigazgatója. 

Azt mondta ugyanis, sőt, azt a közleményt adta ki a szervezet nevében – az állítólag demokratikusan működő szervezet nevében –, hogy üdülni vitték a gyöngyöspatai roma asszonyokat és gyermekeiket. Selymes – szintén demokratikusan – még a Vöröskereszt sajtófőnökének is megtiltotta, hogy nyilatkozzon.

A közlemény azt követően jelent meg, hogy a kormányszóvivő konzultált Selymes Erikkel. A csevejt követően lényegében ugyanazt mondták.

Selymes persze hazudott, hiszen milyen táborozás az, amelynek a záró időpontját sem tudja megmondani, csak valószínűsíteni.

Selymes átlátszóan hazudott, mert nemcsak az „üdülésre vitt” romák, hanem a világsajtó is arról számolt be, hogy Magyarországon menekíteni kellett a cigányokat egy fasiszta katonai szervezet fenyegető hadgyakorlata elől. Selymes azzal indokolja a véleményét, hogy a Vöröskereszt nem politizál és semleges. Arra a kérdésre, hogy tehát a Vöröskereszt éppen úgy ítéli-e meg a fasisztákat, mint az antifasisztákat, nem volt hajlandó válaszolni. 

De miért hazudott Selymes? Miért köpte le a menekítésben segítő munkatársait és a szervezet alapeszméjét, miért nyalt be az éppen fennálló hatalomnak? Hiszen megszokhattuk már a sok-sok hazudozást, és ki az, aki még sosem hazudott? A hazugság önmagában nem bűn, hanem eszköz. Miért különösen riasztó, hogy éppen a Vöröskereszt főigazgatója hazudott?

Mert Selymes gyáva. A valaha valóban önkéntesekkel működő Vöröskereszt főigazgatói állása jól fizet, és esze ágában sincs másra bízni ezt a jól tejelő tehénkét.  Mindannyian így lennénk ezzel, nem? Selymes attól is retteghet, hogy a Széll Kálmán-terv részeként megvonják a Vöröskereszttől az állami támogatást, ha kitart amellett, hogy Gyöngyöspatán nemcsak megélhetési, hanem – potenciálisan – életveszélyben is voltak a cigányok. Selymes félelmei nem alaptalanok, csakhogy…

Csakhogy éppen ilyen helyzetben kellene fölemelt fejjel vállalnia az embernek – a Vöröskereszt főigazgatójának különösen –, hogy igen, segít azoknak (cigányoknak és másoknak), akik háborús helyzetként élik meg már hónapok óta, ami Gyöngyöspatán van. És büszkének kellene lennie a Vöröskereszt történelmének legdicsőbb korszakára, amikor a szervezet a haláltáboroktól menekített meg ezreket. Csak remélem, hogy a Vöröskereszt elnöke, Habsburg György is így gondolja. 

De Selymes nem erre büszke. Hogy mire büszke ez a birka, azt nem tudom. Meglehet, arra, hogy milyen ügyesen bánt el a főigazgatói poszt megkaparintását követően sok-sok olyan vöröskeresztes dolgozóval és aktivistával, akik 20-30 éven keresztül becsülettel szolgálták a Vöröskereszt igazi eszméit. A neten számos ilyen történetet olvashatunk ellentmondást nem tűrő kirúgási akcióiról.

Ezért nem érti, nem is akarja érteni, hogy nyilatkozatával – iszonyúan kártékony módon – éppen azt sugallja az embereknek: a hatalom – bármilyen hatalom – még egy olyan tekintélyes szervezetet is maga alá tud gyűrni, mint a Vöröskereszt. S nem hiszi, hogy ő sem fog megmenekülni, bárhogy pelenkázza az ülepét. Akárhogy igyekszik nem politizálni, vagyis uram-bátyám módra politizálni, aláásva egy eddig hitelesnek vélt szervezet tekintélyét.

Néhai nagymamám, aki nyugdíjas éveinek kezdetén a kerületi Vöröskereszt vezetője volt, azonnal cselekedne. Remélem, hogy a Magyar Vöröskereszt sok százezer tagja és az aktivistái levonják a következtetést, és mihamarabb megszabadulnak az árulótól.