Ültetek már Rolls Royce autóban? Mert én még soha. Mégis, amikor először láttam Nyugat-Berlin egyik széles útján mozgásban is egy Rolls Royce-t, megértettem, hogy mi is a csoda ebben az autóban. A Rolls Royce ugyanis nem gurul. A Rolls Royce vonul.
A Rolls Royce nem azért az egyik legdrágább gépkocsi, mert a legkiválóbb műszaki tulajdonságok jellemzik, bár kétségtelenül van benne sok tervezői lelemény és nemes anyag. Hanem a formaterve, vagy hogy trendi legyek, a dizájnja miatt. És hiába elegáns egy Jaguár is, azért az más érzés – gondolom, mert Jaguárban se ültem még, pedig az is jó drága.
A szórakoztató elektronikának is megvan a maga Rolls Royce-ja, és ez nem más, mint a Bang & Olufsen. A múlt század első harmadában alapított cég ugyan elég jó műszaki minőségű termékeket gyárt, de a hangzást tekintve sokkal – nagyságrendekkel – jobb cuccok is kaphatók.
A B&O-t nem is ezért szeretjük, hanem azért a formavilágért, amit 31évvel ezelőtt tervezett meg egy jóember, aki ma is a dán vállalat dizájnközpontjának a vezetője. Jelzem, nem igaz hát, hogy a bámult Nyugaton csak az lehet a sikeres, aki évente-kétévente változtat állást, és nem múlt el 20 éves.
A B&O-t a New York-i Modern Művészetek Múzeumában nem csupán egyetlen berendezés, hanem egy egész kollekció képviseli – amire nincs még egy példa.
A B&O csütörtökön nyitotta meg Budapesten – immár harmadik nekifutásra – azt a bemutató termet, amelynek sajtótájékoztatójára nemcsak egy igazi, élő dán szarvast hoztak el, hanem megjelent a dán nagykövet is. A lézerágyúkkal színesített fogadáson az jutott eszembe, hogy vajon miért hagytuk a mi világmárkánkat, az Oriont tönkretenni? A dán nagykövet nagy szeretettel beszélt hazájának egyik remek cégéről, s elárulta, hogy a B&O olyan drága, hogy ő is sokáig hiába vágyott rá.
Persze, elhangzottak – számomra kínos – kijelentések is, mint pl. az, hogy a forma, a dizájn határozza meg a tartalmat. ezért a B&O-nál úgy történik a fejlesztés, hogy a formatervező megálmodja a külsőt, és a mérnököknek ebbe kell bepasszírozniuk a belsőt. Például ez az oka annak, hogy a B&O-t nem a műszaki csodák közé sorolják, és amikor fölpróbáltam a kisebbik fülesüket, bizony, nyomást éreztem a lapátfüleim cimpáin.
Ennek ellenére, én is kedvelem a B&O formavilágát, bár sosem engedhetném meg magamnak, hogy csupán azért vegyek 300 000 forinttal drágábban egy tévét tőlük, mint pl. a Sonytól, mert hűazannya, de elegáns!
A B&O „műalkotásait” persze azoknak gyártják, akiknek nem számít az ár, a B&O-t tehát mi, átlagbirkák, csak megcsodáljuk, aztán kilépünk az utcára.
Illetve, nem lehet megbántani a házigazdákat, s ha már fogadás, akkor hagyjuk magunkat elcsábítani a „dán sarokba”, ahol igazi íz-élményekben lehetett részünk: különlegesen elkészített lazacok, tintahalak, ráksaláták vártak, és valami citrom-alapba helyezett vanília krém. Ez utóbbi úgy megragadott, hogy három kistányérnyit is magamba öntöttem, s ezt látva, a vendéglátó rosét ajánlott, megőrzendő az ízharmóniát. És tényleg: nagyon ment a vaníliához a vörös bor. Mind a négy pohár.
Aztán úgy döntöttem, a jazz-koncert végét már nem várom meg. Elindultam hát gyalog a Nyugati felé, ám a Toldi mozinál elém toppant egykori kollégám, a Korai Öröm nevű zenekar vezetője, s rögtön egy pohár Merlot is a kezembe nyomott. Na, ezt nem kellett volna, de úgy ellágyultam már, hogy pohárral a kezemben tántorogtam a mozi zsúfolásig telt nézőterére. Mások is így voltak ezzel, a magyar értelmiség hozta a formáját.
Sajtóbemutató volt; az undergrund magyar együtteseket fölsorakoztató magyar film második része. Azt gondolom, hogy szó sincs itt undergrundról, csupán a mai negyvenes korosztály kedvenc együtteseiről az Egy Kiss Erzsi zenétől az Ez a divaton keresztül a Kistehén tánczenekarig. Jó zenék ezek, érdekes szövegek (már ahol), de semmi különös. Ja, meg lehet sértődni, persze. Itt is volt dizájn: biztosan ismeritek azokat a bölcsészkülsejű lányokat, akik ugyan nem laposak, mégis, valahogy viszket az embernek a dolog. De legalább ők jól ki voltak vakolva, elegánsan felöltözve, a pasik viszont… nem volt mit szégyellnem.
A film után fogadás következett: a kínai konyha remekeiből lehetett főttet választani, a hidegkonyha pedig eklektikus volt. Életemben először ettem bárányfasírt gombócokat, például.
És még nincs vége!
Másnap délután a Király utcába vártak, ahol az „Erotika keretei” címmel mutattak be különleges dizájnú szemüvegkereteket. Hogy mitől különlegesek ezek? Attól, hogy a szárukba erotikus filmekből kivágott képsorokat szuszakolnak. Nem is elrettentően drágák ezek a micsodák, úgy 30-60 ezer forintból megúszhatók, és akkor elmondhatjátok, hogy mindenki lepadlózhat nektek.
Vörös bor volt dögivel, enni nem adtak. Nem is veszek tőlük semmit. Igaz, másoktól sem.
Egyébként pedig tudjátok, mi van most? A design hete. Ehhez tartsátok magatokat!
