„Ne bántsd a fát, hisz ő is érez, szép gyöngéden nyúlj a leveléhez, ágát ne törd, lombját ne tépd, hagyd annak, ami szép. Épnek, szépnek.” Emlékeztek rá? Ezzel a kis versrészlettel kezdődött. Ezt mondogatta nekünk édesanyánk, ez szerepelt az olvasókönyvben…