"Számban tartalak, mint kutya a kölykéts menekülnék, hogy meg ne fojtsanak.”(József Attila: Gyermekké tettél)Nézi őt. Noha szépen, egyenletesen lélegzik, elképzeli, hogy halott. Akkor értené, hogy miért lett hirtelen idegen. A téli reggel szürkeségében…