Ne legyél!

A munka az ember létszükséglete. A törzsfejlődés során az ember azért tudott megbirkózni a természettel és önmagával, mert biológiai lényből társadalmi lénnyé vált. Mert tudata van, mert gondolkodni tud, s a gondolkodása alkalmassá teszi a munkára és a közösségi létre. Munka nélkül és közösség nélkül kihalt volna, hiszen alapvetően gyenge lény. Ha hideg van, fázik, ha meleg van, izzad… és mégis az egyik legelterjedtebb élőlény a földön. Megél a trópusokon éppen úgy, mint a sarkvidéken.

A munkanélküliség tehát embertelen, alapvetően sérti az emberi méltóságot és veszélyezteti a létünket. Az a társadalom, amely szükségesnek tartja a munkanélküliséget, kiszolgáltatottá teszi az összes embert – akár van az egyes embernek munkája, akár nincs neki. Az ilyen társadalom mindenkori vezetői megpróbálják elhitetni, hogy csakis a munkanélküliségtől való félelem ösztönzi az embereket arra, hogy dolgozzanak.  A társadalom vezetői jól tudják, hogy a megfélemlítés elsősorban arra alkalmas, hogy az emberek bármilyen kényszermunkát elvégezzenek a szabad, az alkotó, az embert kiteljesítő munka helyett.

Magyarországon most nagyon nagy és még sokáig növekvő lesz a munkanélküliség. Ennek az az oka, hogy az első olaj-árrobbanást követő válság egyre jobban elmélyült, és immár a Föld nagyobbik részén érezhető általános túltermelési válságba, világválságba csapott át. E válság soktényezős folyamat, amelynek romboló hatását a tőkés rendszer csupán ideig-óráig tudta csillapítani, de e beavatkozások egyelőre csak enyhítették a tüneteket – hogy azután még mélyebbre süllyedjenek a társadalmi mutatók.  Nemcsak nálunk, hanem pl. Görögországban is. Most éppen Görögországban.

Ne legyél munkanélküli! – könnyű azt mondani.  Ezen azt értem, hogy szándékosan vagy felelőtlenségből ne legyél munkanélküli, s ha már munkanélküli vagy, próbálj tenni azért, hogy minél kevesebb ideig maradj „álláskereső”.

Magyarországon másfél-kétmillió azoknak a munkaképes embereknek a száma, akik nem dolgozhatnak. Legálisan nem dolgozhatnak. Az átlagos álláskeresési idő mintegy másfél esztendő. Ez nagyon sok, olyan sok, hogy erre az időszakra érdemes végiggondolni, hogyan éljen az ember, hogy ne őrüljön bele. És ne haljon éhen. És tudjon ember maradni. Csodálatos, humánus, érző és érzékeny ember.

Vannak olyan emberek, akik úgy gondolják, hogy a varázsigék ismétlése sokat segít. A munkanélküliek csodamondata talán az lehet, hogy „Nem én tehetek róla.”  Nem azért vagy munkanélküli, nem azért nem kapsz munkát, mert rosszul dolgoztál, nem azért, mert lusta vagy, nem azért, mert tehetségtelen vagy. Nem te tehetsz róla.  Ez talán a legfontosabb. Hogy gondold végig, miért is van munkanélküliség. Hogy tudatosodjon benned: a rendszer ilyen, a rendszer teremti-tűri a munkanélküliséget. Nem te vagy a hibás. Elsősorban és általában nem te vagy a hibás!

Az öntudat azért lényeges, mert erőt ad. Erőt ad ahhoz, hogy a munkanélküliséget ne önmagad leminősítéseként éld meg, ne úgy, hogy felesleges vagy. Nincs felesleges ember. Rád is szükség van.

 Mindenkit és mindent megelőzve, önmagadnak van szüksége Rád. Aztán a szüleidnek, a szerelmednek, a családodnak, a gyermekeidnek, a barátaidnak – és nekünk, valamennyiünknek.    Képzeld el, ha Te nem lennél, most kinek írnék? És én tudnék-e írni Neked, ha én nem lennék, mert 28 hónapon át – amíg nem volt munkahelyem – csak pusztítottam volna magam?

 Fontos vagy, ember. És most, hogy ezt már tudod, nézzük, fontosságod tudatában mi mindent is tehetsz?

Kézenfekvő, hogy keressél munkát! De könyörgöm, ne éjjel nappal kizárólag és csakis munkát keressél, bárki bármit is tanácsol! Hiszen, mint említettem, te emberi lény vagy elsősorban, és csak egyébként munkanélküli.

Ha viszont munkát keresel, próbáld végiggondolni, mi mindenhez értesz. Ha korábban összetett munkát végeztél, érdemes ezt darabokra bontani. Hiszen minden részét el tudod végezni. Ehhez a gondolkodáshoz sok segítséget tud adni egy pszichiáter.

 Igen, a pszichiáter arra való, hogy átsegítsen a válságos lelki állapotokon. Hogy útbaigazítsa, az élet sínére tegye lelked esetleg kicsit kisiklott vonatát - még ha ez oly giccsesen hangzik is. Hogy megmutassa, merre állíthatod a váltót. Adhat gyógyszereket is, ezektől ne ijedj meg, csak ne szokj rájuk! Néhány hónapnyi gyógyszeres önbizalom-támogatástól még nem feltétlenül válik függővé az ember. Csupán tudnod kell, hogy a gyógyszer adalék, nem a megoldás.

Ha már tudod, mi mindenhez értesz, azt is gondold végig, mi mindenhez érthetnél! A sarlatánok tanácsaival ellentétben – tehát, hogy mit keres éppen aznap a munkaerő piaca  – olyasmit kezdj el tanul(mányoz)ni, ami tényleg érdekel. Időd van úgyis bőven, miért ne élveznéd, hogy végre megtanulhatod mindazt, amire eddig nem volt lehetőséged? Persze, nyelvet tanulni mindig érdemes; ideértve a mi szépségesen szép anyanyelvünket is. Ám ha inkább szenvedés a nyelvtanulás, ne gyötörd feleslegesen magad vele! Na  jó, kicsit azért gyötörd… Állítólag aztán menni fog.

Rögtön hozzáteszem, hogy ha valami használhatót tanulsz, a magyarországi munkáltatók nem fognak hálálkodni Neked. Hiszen az elmúlt két évtized arról szólt, hogy a kiművelt, sokoldalú, boldog emberfők sokasága helyett olcsó, rövid élettartamú bérrabszolgákra és ágyútöltelékekre van szükség. Vagyis már rájuk sincs.

 Minél inkább igazi, nemcsak percéletű tudásod van, annál nagyobb ellenségnek számítasz. Hiszen annál inkább látod a tényleges társadalmi folyamatokat, annál kevésbé vagy idomítható alattvaló. Ismétlem: nekünk, az emberiségnek nevezett nagy biohalmaznak nem vagy ellensége. Nekünk a változás, az emberhez méltó lét a célunk. Ahogy neked is. Csupán egy parányi, de még nagyon nagy hatalommal rendelkező, szűk érdekcsoport tekint téged ellenségnek.

Ha többet tudsz a világról, tudatosabban tudsz élni. Mert ugyan sok időd van, de nem mindegy, hogyan osztod be. Az emberi élet véges, átlagosan 30 ezer napot töltünk az élők között. Tehát ha most nincs is kényszerítő körülmény, hogy ne lustálkodd végig a napot, azért próbálj valami laza rendszert kialakítani! Vagyis kezdj dolgozni! Hobbiból, kíváncsiságból. Bármit. Írj regényt, kapáld a gyomot, reszelj kalapácsfejet, építsd meg végre a terepasztalt, törölgesd le a port minden nap a komódról…  legrosszabb esetben írj kommenteket mindenféle blogokba.

Ha elfáradtál a magad örömére végzett munkában, élj közösségi életet! Járj könyvtárba, buliba, bárhová! Közben pedig kutakodj, mire tudsz másokkal szövetkezni!

Igen, szövetkezni. Hiszen mindenki ért valamihez. Mindenki tud dolgozni. Ha a tőke lusta és alkalmatlan a munka megszervezésére, összefogással sok-sok munkahely teremthető. Régóta tudjuk, hogy tőkés nélkül is lehet termelni. A közösségi termelésnek még a tőkés országok egy részében is szép hagyományai vannak. Nincs olyan törvény, hogy Magyarországon tilos a szövetkezés – csak nem könnyű, mert hová is vezetne ez…  Naná, hogy tudjuk, hová vezetne.

A közösségi élet közösségi társadalomhoz vezet. Ezért rombolják a közösségeket. Te pedig ezért segíts (újjá)építeni! A közösségi élet az értelmes életről szól. A közösség – a jó közösség – nem hagyja, hogy szomorkodj, de azért Te is próbálj vidám és önfeledt lenni, ha olyan a helyzet, hogy valaminek örülni is lehet.

Az élet része a pihenés és a kikapcsolódás. A munkanélküli életformának is része lehet, sőt kell is, hogy része legyen a szórakozás.  Most végre elolvashatod „A tulajdonságok nélküli ember”-t, a „Varázshegy”-et, Rejtő Jenő összes művét – vagy pl. egyvégtében megnézheted a „Keresztapa” trilógiát. Mondjuk, ez utóbbiból csak az első jó, Rejtőtől vagy Woody Allentől viszont azt is megtanulhatod, hogy nincs olyan ostoba helyzet, amikor ne lehetne kiröhögni a világot.

Ismét és komolyan kérlek, sokat nevess! A kollégáim kivétel nélkül meglepődtek, milyen jól nézek ki, milyen vidám és nyugodt vagyok, ha velük találkoztam. Nem értették, hogy egy régóta munkanélküli hogyan érezheti jól magát, miközben ők, akik bennmaradtak, szenvednek az ostoba, felfuvalkodott és gátlástalanul lopkodó vezetőktől. Pedig irigyeltem őket, holott tudom, milyen rossz a falanszter.

És miből fogok megélni? – kérdezed folyamatosan, miközben olvasol. Rossz hírem van. Egyre rosszabbul fogsz élni, ha anyagilag nézzük a dolgot. A végkielégítést – ha kapsz egyáltalán – gyorsan el fogod költeni. Ugyanis a spórolásbuzik és a nagytőkések kivételével mindig annyi pénzt költ el az ember, amennyije van. Ezért aztán azon is csodálkozni fogsz, milyen kevésből is lehet élni. Palackvíz helyett pl. csapvizet is ihatsz, újságot, könyvet sem kell venned, hiszen az újságárus és a könyvesbolt olvasókörként is üzemeltethető. A BKV-ellenőr megbocsát a munkanélkülinek, ha lóg, hiszen ő is volt munkanélküli. Az átképző tanfolyamok ideje alatt is kapsz pénzt, és vannak segélyszervezetek – szóval, úgy két évig ki lehet húzni, ha ügyes vagy.

És aztán?

Aztán nem tudom. Egy lottó ötös, egy gazdag házastárs…

De hogy lehetőleg ne kerülj ebbe a helyzetbe, most azonnal nézd meg, nincs-e valami munka a számodra! A számodra és a többiek számára.

Ne legyél munkanélküli, de sose feledd el, hogy milyen munkanélkülinek lenni!  Segíts azoknak, akiknek nincs munkájuk!