Az utóbbi hetekben mindenféle híreket hallunk arról, hogy hű, micsoda médiatörvényt fogadnak majd el a megátalkodott gonoszok. Viszont bármelyik háborgó újságíró ismerősömet kérdeztem meg, hogy olvasta-e a tervezetet, azt a választ kaptam, hogy nem.
Nem állítom, hogy könnyed olvasmány az a 179 oldal, de el nem olvasása jól mutatja a tájékoztatás szabadságáért aggódó „szakemberek” felkészültségét az ügyben. Ráadásul a történelemből sem tanulnak: az, hogy az 1996-ban elsőként életbe léptetett, néhány napig még hatályos médiatörvény olyan vérlázítóan pocsék, cinikus és aljas, arról jórészt a média ostoba és érdektelen munkásai tehetnek.
Meg lehet sértődni barátaim, bekaphatjátok! Ha csupán írni és pofázni szerettek, olvasni és felkészülni nem, akkor mit vártok a néptől? Miféle szolidaritást kék masnival vagy üres címlapokkal?
Ez az írás tehát nemcsak a szakmának készült, hanem azoknak is , akiket tényleg érdekel, mi is a baj. Ha van baj egyáltalán. Mert van ám, tényleg nagy a baj. Hosszú menet lesz ez is, de azért nem 179 oldal. (Az idézett törvénytervezet-szövegrészletekben minden kiemelés tőlem származik.)
Igyekszem majd menetközben megvilágítani néhány – nem annyira közismert – fogalmat, de szerencsére nem kell túl sokat bajlódnom , ugyanis az új törvénytervezet mind nyelvezetében, mind médiaszakmai, mind jogtechnikai értelemben sokkal jobb, mint bármelyik eddigi változat. Szinte hibátlan a fogalom-meghatározási (definíciós) rendszere, ami a rendszerváltás utáni magyar jogalkotásban valószínűleg példa nélküli. Ez nem azt jelenti, hogy nincs néhány vidám pontja a műnek; én kapásból – mivel médiatervezet-ügyben 20 éves rutinom van – négyet szúrtam ki.
Az egyik:
33.§ (2) A lineáris médiaszolgáltatásban a műsorszám megszakításával közzétett reklám és televíziós vásárlás – figyelembe véve a műsorszámon belüli természetes szüneteket, a műsorszám időtartamát és jellegét – nem sértheti indokolatlan mértékben a műsorszám egységét, valamint a műsorszám szerzői vagy szomszédos jogi jogosultjának jogát vagy jogos érdekét.
Lineáris médiaszolgáltatásnak a hagyományos rádiózást és televíziózást tekinthetjük, vagyis azt, amikor a műsorszámok egymás után, szerkesztett módon követik egymást az éterben vagy dróton. A televíziós vásárlás az a fajta reklám, amikor perceken vagy órákon keresztül jópofiznak, hogy vegyél meg egy robotgépet, kotongumit vagy bármi mást. Teleshopnak is hívjuk az ilyet, szép magyar szóval. A szomszédos jog pl. az előadói vagy kiadói jog, ami azért szomszédos, mert a szerzői jogra épül. Szerző nélkül nincs mű, nincs szomszédja sem. Az általam kiemelt részt azért tartom rossznak, mert a műsorszámba beletuszkolt reklám és társai mindenképpen sértik a műsorszám egységét. Ha ugyanis nem sértenék, akkor a műsorszám nem lenne egységes. Hozzáteszem, hogy egyébként van olyan műsorszám, ami nem egységes; ezeket szándékosan úgy készítik, hogy beleálmodják a reklámot is.
A másik:
33. § (4) A lineáris médiaszolgáltatásban közzétett reklám, televíziós vásárlás, valamint a reklám és a televíziós vásárlás közzétételét akusztikus módon jelző figyelemfelhívás átlagos vagy a néző és hallgató által érzékelt hangereje nem lehet nagyobb, mint a környező műsorszámoké.
Gondolom, érthető, hogy a törvény másutt előírja, hogy a reklámokat valamilyen módon jelezni kell; ez tv esetében valamilyen kép és hang, a rádióban csak hang. A köznapi szóhasználatban reklámszignálnak hívjuk az ilyet. Itt a hangi részt „akusztikus módon jelző figyelemfelhívás”-nak. A passzus fogalmazója nyilván arra gondolt, hogy a reklámszignál és a reklám ne ordítsa föl a békésen szunyókáló kisdedet, mert akkor a kisded is ordítani fog. Csakhogy nem ám ezt írta le, mert vagy orális szolgáltatást nyújtva nem bukott meg fizikából annak idején, vagy nem figyelt a hangtechnikusi OKJ-s tanfolyam első óráin. A néző és a hallgató ugyanis semmilyen hangerőt nem érzékel. A néző és a hallgató a hangosságot érzékeli, aminek ugyan van köze a hangerőhöz, hiszen ha nulla a hangerő, akkor nincs hang, vagyis hangosság sincs. De máskülönben éppen az a gond, hogy noha azonos a környező műsorszámok és a reklám hangereje, a hangossága – tehát az energiatartalma – a reklámnak sokkal nagyobb lehet. A csodakütyük, amiket a reklámkészítéshez használnak, jól összepréselik a leghalkabb és leghangosabb hangokat, ezért üvölt akkorát a reklám akkor is, ha csökkentjük a hangerejét. Ráadásul ezt a különbséget elég nehéz műszeresen mérni, a hangosságbeli különbségek tartalomhoz illő kiegyenlítésére alkalmazzák jobb helyeken a hangtechnikusokat, hangmérnököket. Bizony, ez egy szakma, hivatás, ami gépekkel nem helyettesíthető.
A harmadik:
66.§ (6) Amennyiben a Médiatanács megállapítása szerint a vizsgált médiaszolgáltatás nem felel meg a lineáris közösségi médiaszolgáltatás feltételeinek, úgy határozatával visszavonja a közszolgálati médiaszolgáltatásként való elismerést.
Mit von vissza? Azt, amit nem is adott. Közösségi médiaszolgáltató (pl. a Tilos vagy a FIKSZ Rádió) ugyanis nem is lehet közszolgálati médiaszolgáltató; utóbbi csak a Magyar Rádió, a Magyar Televízió és a Duna Televízió lehet. Illetve, ha jól értem, esetleg az MTI is.
A negyedik:
83.§ (2) A közszolgálati médiaszolgáltatás törekszik:
b) az új technológiák és műsorterjesztési módok bátor alkalmazására, kiemelt szerep vállalására az új digitális és internetes médiaszolgáltatások feltérképezésében és közérdeket szolgáló kihasználásában.
Vinnyogtam, amikor ezt olvastam. Tudjuk, nem vak ez a ló, csak vakmerő.
E négy apróság után kezdjük az alapokkal:
Az ENSZ Emberi Jogokról szóló egyetemes nyilatkozatának 19. cikkelye kimondja, hogy: „Minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, amely magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást és hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, átvihessen és terjeszthessen híreket és eszméket bármilyen kifejezési módon.” E nyilatkozat tehát semmilyen korlátozást nem ismer el, sőt, tiltja azokat. Pontosabban, van egy általános korlát a nyilatkozat végén, a 29.cikk (3) szerint: „Ezeket a jogokat és szabadságokat semmi esetre sem lehet az Egyesült Nemzetek céljaival és elveivel ellentétesen gyakorolni.” Ez röviden azt jelenti, hogy a vélemény és a kifejezés szabadsága nem irányulhat a férfiak és nők egyenjogúsága ellen, nem tartalmazhat fajgyűlölő nézeteket, nem sértheti az emberi méltóságot, nem uszíthat háborúra, nem segítheti a zsarnokságot. A sajtó szabadságának a békét, az igazságot és az egyéb szabadságjogokat kell szolgálnia és tiszteletben tartania.
Lássuk hát, mit tartalmaz erről az új médiatörvény tervezet:
3.§ A Magyar Köztársaságban a médiaszolgáltatások szabadon nyújthatók, a sajtótermékek szabadon közzétehetők, az információk és a vélemények a tömegkommunikációs eszközök útján szabadon továbbíthatók, a nyilvános vételre szánt magyarországi és külföldi médiaszolgáltatások szabadon elérhetők. A médiaszolgáltatás és a sajtótermék tartalmának meghatározása szabad, a médiaszolgáltató és a sajtótermék kiadója felelősséggel tartozik e törvényben foglaltak betartásáért.
4.§ A médiaszolgáltatások sokszínűsége kiemelten fontos érték. A sokszínűség védelme kiterjed a tulajdoni monopólium kialakulásának, valamint a piaci verseny indokolatlan korlátozásának megakadályozására is. E törvényben foglalt rendelkezéseket a sokszínűség védelmének szempontját figyelembe véve kell értelmezni.
5.§ A Magyar Köztársaság területén élőknek, illetve a magyar nemzet tagjainak tájékoztatáshoz fűződő joga, illetve ezzel összefüggésben a demokratikus társadalmi nyilvánosság kialakulása és megerősödése kiemelkedő alkotmányos érdek. E törvényben foglaltakat a demokratikus közvélemény érdekének figyelembe vételével kell értelmezni.
6.§ A közszolgálati médiaszolgáltatás a demokratikus társadalmi rend megfelel ő működésének elengedhetetlenül szükséges feltétele. A közszolgálati médiaszolgáltatás érdekeit különös súllyal kell figyelembe venni e törvény alkalmazásakor.
Igazán könnybe lábadhat a szemünk, olyan szép összhangban vannak ezek a sorok az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával.
A további részek természetesen arról szólnak, hogy mit érdemel az a bűnös, aki komolyan veszi a tervezet iménti részeit.
Például azt, hogy kap a pofájába egy hivatalt, ami a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság égisze alatt működik:
41.§ (4) A Hivatal külön nyilvántartást vezet
a) a lineáris audiovizuális médiaszolgáltatásokról,
b) a lineáris rádiós médiaszolgáltatásokról,
c) a médiaszolgáltatási jogosultságot pályázat útján elnyert audiovizuális médiaszolgáltatásokról,
d) a médiaszolgáltatási jogosultságot pályázat útján elnyert rádiós médiaszolgáltatásokról,
e) a lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatásokról,
f) a lekérhető rádiós médiaszolgáltatásokról,
g) a kiegészítő médiaszolgáltatásokról,
h) a nyomtatott sajtótermékekről,
i) az internetes sajtótermékekről és hírportálokról.
Nyilvántartást vezet tehát mindenről, amit médiaszolgáltatásnak vagy sajtóterméknek tart. Az még csak érthető, hogy mit jelöl a lekérhető médiaszolgáltatás: az olyan – főként internetes – hang- és videófiléket, amelyeket akkor töltünk le, amikor akarunk. (A tervezet egyébként tévé helyett az általánosabb érvényű audiovizuális kifejezést használja, mert az így „EU-konform”.)
De az már kevésbé világos, hogy mit pályáztat? Nos, vannak olyan természeti kincsek, amelyek korlátozottan állnak a rendelkezésünkre. Ilyenek esetünkben a hagyományos, „éterbeli” rádió- és tévécsatornák. Ezeket eddig is pályáztatták, és szinte egyetlen pályázati eljárás sem fejeződött be botrány nélkül. Amiből ugyanis kevés van, azt nem lehet igazságosan elosztani – lesz néhány nyertes és egy csomó vesztes. Az USA-ban például sokféle módon próbálták osztani az észt és a frekvenciát, aztán kitalálták a legegyszerűbbet, a sorsolást.
Az új törvénytervezet azonban nemcsak a mindenkori hatalom szolgálatába szegődött akarnokok döntésére bízza a kegyosztást, hanem:
61.§ (1) A Médiatanács végzéssel megszünteti a pályázati eljárást, amennyiben
c) a Médiatanács mérlegelése szerinti médiapolitikai szempontok, illetve az e törvényben vagy a pályázati felhívásban rögzített alapelvek, célok a pályázati eljárás lefolytatásával nem biztosíthatóak, vagy
d) a Médiatanács a benyújtott pályázati ajánlatok és a rendelkezésre álló információk alapján megállapítja, hogy a pályázati eljárásban nyertessé nyilvánított pályázó pályázati ajánlata összességében vagy egyes részeiben nem felel meg az e törvényben foglalt céloknak és alapelveknek vagy veszélyeztetné a frekvenciakészlettel, mint állami tulajdonnal való felel ős, rendeltetésszerű, hatékony gazdálkodást.
Értitek, birkák? Kiírhatnak egy pályázatot, gürizhettek vele mint állat, belenyomtok egy csomó zsetont (hivatalos iratok, fénymásolás, stb.), aztán ha nem tetszik a pofátok, akkor mégsem kaptok frekit, ha egyedül pályáztatok, vagyis nincs vetélytárs, akkor sem.
Azt nemhogy ti, hanem én sem értem ám, hogy ha egyszer nyerő lett egy pályázat, akkor utólag miből derül ki, hogy mégsem megfelelő. Meg mi a fészkes fenét veszélyeztet? Hát nem úgy írják ki a pályázatot, hogy ne legyen veszélyes? Ez valami olyasmi, mintha számos hazai és nemzetközi elismerést gyűjtenél be filozófiából, majd egy pártfunkcis jött-ment kijelentené, hogy nem dolgozhatsz a Filozófiai Intézetben, mert… mert csak. A példa persze véletlenül jutott eszembe.
Már csupán azért is érdekes ez a kitétel, mert néhány sorral később ezt olvashatjuk:
62.§ (3) Nyertessé kizárólag olyan pályázó nyilvánítható, amely a pályázati ajánlat benyújtásától kezdve folyamatosan megfelelt az e törvényben és a pályázati felhívásban meghatározott részvételi feltételeknek.
De ugorjunk tovább!
A hivatásos huhogók elképedtek attól, hogy a média különböző állami intézményeinek vezetőit és vezetőségi tagjait a parlament - illetve a parlament és a törvény által meghatározott szervezet - egy kétségtelenül elég ócska, cinikus, arcpirító eljárással, 2/3-dal, majd ha ez eredménytelen, feles eljárással választja meg. Ezzel kapcsolatban nem árt emlékeztetni arra, hogy pl. a BBC vezetőt a kormány (nem az országgyűlés) javaslatára a királynő nevezi ki. S ettől még az Egyesült Királyságban nem omlott össze a jogállam. S ettől még éppen Nagy-Britanniában nem mindig szereti a kormány a BBC-t.
Ráadásul az új törvénytervezetben ilyen passzus is szerepel:
123.§ (2) A Médiatanács és tagjai csak a törvénynek vannak alárendelve, és tevékenységük körében nem utasíthatók.
Azt, hogy felelős állami vezetők valóban függetlenek legyenek az őket kinevező hatalomtól, nem lehet jogszabállyal garantálni. Hiába mondja ki egy törvény, hogy tilos lopni, ha úgyis mindenki lop, a hajunkra kenhetjük az egészet. De most komolyan: egy médiatörvénytől várjuk a médiamutyik megszűnését? Komolyan gondoljuk, hogy áldemokráciában bármilyen eljárással nem seggnyaló pszichopatákat neveznek ki „felelős és önálló” vezetőknek? Ennyire hülyék-e vagyunk?
Mert van ám ennél súlyosabb dolog is, amihez képest a katonai hírszerzés kismiska! Ez az, amikor a csősz "tisztázza a tényállást". Olvassuk hát figyelmesen!
155.§(1) A tényállás tisztázása során a Hatóság a (2)-(8) bekezdésben foglalt eltérésekkel a Ket. tényállás tisztázására és a hatósági ellenőrzésre vonatkozó szabályait alkalmazza.
(2) A Hatóság jogosult a médiaszolgáltatással, sajtótermék kiadásával, illetve műsorterjesztéssel kapcsolatos — akár törvény által védett titkot is magában foglaló — adatot tartalmazó valamennyi eszközt, iratot, dokumentumot megtekinteni, megvizsgálni, azokról másolatot, kivonatot készíteni.
(3) A Hatóság az ügyfelet, az eljárás egyéb résztvevőit, valamint azok megbízottait, alkalmazottait, illetve az ügyféllel és az eljárás egyéb résztvevőivel egyéb jogviszonyban állókat adatszolgáltatásra,illetve szóban vagy írásban adatoknak az általa meghatározott, összehasonlításra alkalmas formátumban való szolgáltatására, továbbá egyéb felvilágosítás adására kötelezheti.
(4) A Hatóság a tényállás tisztázása érdekében az ügyfélen és az eljárás egyéb résztvev őjén kívül más személyt vagy szervezetet is adatszolgáltatásra, bizonyítási eszközök átadására kötelezhet . E bekezdés szerinti végzés ellen az adatszolgáltatásra, bizonyítási eszközök átadására kötelezett a Fővárosi Bírósághoz halasztó hatályú jogorvoslattal fordulhat, a bíróság az ügyben nyolc napon belül nemperes eljárásban, soron kívül határoz. A Fővárosi Bíróság végzése ellen további jogorvoslatnak helye nincs.
(5) Amennyiben a tényállás tisztázása azt szükségessé teszi, a Hatóság az ügyfelet nyilatkozattételre, valamint adatszolgáltatásra kötelezheti, e kötelezettség elmulasztása vagy nem megfelelő teljesítése esetében alkalmazható, 156.§ szerinti jogkövetkezményekre történő figyelmeztetés mellett.
(6) A Hatóság a tényállás tisztázása érdekében – megfelel ő határidő tűzése és a mulasztás jogkövetkezményeire történő figyelmezetés mellett – hiánypótlásra kötelezheti az ügyfelet.
(7) A tanú meghallgatható az ügyfél üzleti titkáról akkor is, ha nem kapott felmentést az ügyféltől a titoktartás alól.
A Ket a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény. Ennek hatálya alól lényegében kivonja magát a médiatörvény. Vagyis a hatalom abba kukucskál bele, amibe akar, kénye-kedve szerint kötelezhet tanúkat az üzleti titok megsértésére…
Ráadásul a csősz mondja meg, milyen formátumban szolgáltass adatot, kerül neked annyiba, amennyibe kerül.
Még jó, hogy a kínvallatást nem írja elő.
Pedig de.
Mert ha ellenállsz a hatóságnak, jön ám a bünti a 256.§-ban.
(1) Az eljárás akadályozásának esetén a Hatóság eljárási bírságot szabhat ki az ügyféllel, az eljárás egyéb résztvevőjével, illetve a tényállás tisztázása során közreműködésre kötelezett személlyel szemben, ha az eljárás során olyan magatartást tanúsít, amely az eljárás elhúzására, a valós tényállás feltárásának meghiúsítására irányul, vagy azt eredményezheti.
(2) Az eljárási bírság legkisebb összege a (3) bekezdés szerinti kivétellel huszonötezer forint, legmagasabb összege huszonötmillió forint.
(3) Természetes személy ügyfél esetében az eljárási bírság legkisebb összege tízezer forint, legmagasabb összege egymillió forint.
(4) Az (1)-(3) bekezdésben foglaltakon túlmenően az eljárás akadályozása, illetve az adatszolgáltatás nem vagy nem megfelelő teljesítése esetén a Hatóság ötvenezer forinttól hárommillió forintig terjedő bírsággal sújthatja – ismételt jogsértés esetén sújtani köteles – a jogsértő vezető tisztségviselőjét is.
Egyes ügyekben, amelyeket a Médiatanács jelentősnek tüntet föl, kegyelmesék kegyet gyakorolhatnak, ezt hívják a 159.§ szerinti egyeztetésnek:
(1) A Médiatanács, amennyiben megítélése szerint szükséges, hatósági hatáskörébe tartozó ügyekben egyeztetést kezdeményezhet az érdekeltekkel (a továbbiakban: egyeztetés). Ennek keretében hatósági döntésének meghozatala előtt legalább tizenöt nappal közzéteszi a döntés tervezetét, valamint az egyeztetés lefolytatásához szükséges, az adott döntéshez kapcsolód ó előkészítő anyagokat, kivéve az eljárásban zártan kezelt adatokat.
(2) A hatósági döntés tervezetének (1) bekezdés szerinti közzétételétől számított nyolc napon belül bárki írásban megküldheti a Médiatanács részére a tervezett döntésre vonatkozó álláspontját, javaslatát, egyéb észrevételét (a továbbiakban: észrevétel). A beérkezett észrevételek a Médiatanácsot nem kötik, a Médiatanács számára tájékoztató jelleggel bírnak és a hatósági döntés meghozatala során a Médiatanács ezeket nem köteles figyelembe venni.
(3) A Médiatanács hatósági döntésében az egyeztetés szükségességét sem, illetve amennyibe n egyeztetést kezdeményez, a beérkezett észrevételek figyelembe vételét vagy figyelmen kívül hagyását sem köteles indokolni.
Van ám ennek szép neve is: ötletlopás. Ingyér bárki szakérthet, még köszönet se jár érte.
Ha továbblépünk, újabb szigorral találkozunk. Ez már arra az esetre vonatkozik, amikor egy működő médiaszolgáltatót ellenőriz a szerv. A működő szolgáltatónak úgynevezett hatósági szerződése (magyarán engedélye) van, ez tartalmazza, hogy mit szabad neki és mit nem.
161.§ (1) A Hatóság hatósági ellenőrzés keretében ellenőrzi a hatósági szerződésben foglaltak teljesítését. Amennyiben az ellenőrzés eredményeként megállapítja a hatósági szerződésben foglaltak ügyféláltali megsértését, az ellenőrzés során feltárt tények, a szerződésszegés súlya, a hatékony jogérvényesítés, a szerződéssel érintett társadalmi-, gazdasági- és jogviszonyok, valamint a vonatkozó médiaigazgatási alapelvek és célok, továbbá a szerződés alapját képező közérdek hatékony érvényesülése szempontjából mérlegeli, hogy a döntés megsértése tárgyában a Ket. szerinti végrehajtási eljárást vagy az e törvény szerinti jogkövetkezmények alkalmazása érdekében hatósági eljárást indít.
(2) Amennyiben a Hatóság végrehajtási eljárást indít, akkor a végrehajtást elrendelő végzés felülvizsgálatát az ügyfél kérheti – jogszabálysértésre hivatkozással – a végzés közlésétől számított tizenöt napon belül a közigazgatási ügyekben eljáró bíróságtól. A bíróság az ügyben, szükség eseté n a felek meghallgatása alapján, tizenöt napon belül nemperes eljárásban határoz. A nemperes eljárás iránti kérelem benyújtásának a végzés végrehajtására halasztó hatálya van. A Fővárosi Bíróság végzése ellen fellebbezésnek nincs helye.
(3) Ha a Hatóság az (1) bekezdés alkalmazásával az e törvény szerinti jogkövetkezmények alkalmazására irányuló eljárást indít, az eljárás megindításával szemben önálló jogorvoslatnak helye nincs.
(4) A hatósági ellenőrzés eredményeként – az ügyfél szerz ődésszegése tárgyában – indított hatósági eljárásban a Hatóság a 186.§-ban, valamint a hatósági szerződésben meghatározott jogkövetkezményeket alkalmazhatja.
(5) Súlyos vagy ismételt ügyfél általi szerződésszegés esetében a Hatóság jogosult – a hatósági szerződés eltérő rendelkezése hiányában – a hatósági szerződést azonnali hatállyal felmondani.
(6) A hatósági szerződés módosítása vonatkozásában a bíróság előtt indított per nem befolyásolja a hatósági szerződés végrehajtását, érvényesítését, illetve nem rendelkezik halasztó hatállyal a hatósági szerződés végrehajtása, érvényesítése tekintetében.
Itt érdemes elidőzni egy polgári szóra, ugyanis ezt a részt számos jogvédő szervezet kifogásolja. Eddig az volt a helyzet, hogy perindítás esetén a bíróság mérlegelhette, hogy a jogerős döntésig felfüggeszti-e a hatóság határozatának végrehajtását. Az új törvény tervezete megszünteti a bíróságnak ezt a jogkörét, díszletté silányítva a bírókat. Birkák, szerintetek eddig hány bíró tiltakozott? Hallottatok-e arról, hogy a bíróságok sztrájkkal fenyegetőztek, ha a törvényt elfogadják? Naugye. Ha netán eddig kétségetek lett volna, hogy a magyar bírói kar összességében titeket képvisel-e vagy a mindenkori hatalmat, most meggyőződhettek arról, kiknek az igazát képviselik a talárosok.
Hogy teljesen egyértelmű legyen a kiszolgáltatottság, „Jogorvoslati kérelem” címen megismétli a tervezet önmagát:
163.§ (3) A keresetlevél benyújtásának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya és a keresettel támadott hatósági határozat végrehajtásának felfüggesztése – a 186.§ (3) bekezdés a) és c)-e) pontjában meghatározott jogkövetkezményeket tartalmazó határozatok kivételével – a bíróságtól nem kérhető, a bíróság által nem függeszthető fel. A határozat a keresetlevél benyújtásától függetlenül azonnal végrehajtható.
(6) A Médiatanács hatósági döntései tekintetében felügyeleti eljárásnak nincs helye.
Nem afféle sóhivatal hát a Médiatanács, hanem büntetés-végrehajtó kaloda. Jobb lesz, édes fiam, ha meghúzod magad. Mert különben a 186.§ szerint járnak el Veled szemben (a JBE a jelentős befolyásoló erővel rendelkező szolgáltató):
(3) A Médiatanács és a Hivatal — a (7) bekezdés figyelembe vételével — a következő jogkövetkezmények alkalmazására jogosult:
a) a jogsértőt meghatározott időre kizárhatja a Műsorszolgáltatás Támogató és Vagyonkezelő Alap pályázatain való részvétel lehetőségéből,
b) bírságot szabhat ki a jogsértővel szemben az alábbi összeghatárok szerint:
ba) JBE médiaszolgáltató és a médiapiaci koncentráció korlátozására vonatkozó szabály által érintett médiaszolgáltató jogsértése esetén a bírság összege kétszázmillió forintig,
bb) a ba) pont alá nem tartozó médiaszolgáltató jogsértése esetén a bírság összege ötvenmillió forintig,
bc) országosan terjesztett napilap esetében a bírság összege huszonötmillió forintig,
bd) országosan terjesztett hetilap, folyóirat esetében a bírság összege tízmillió forintig,
be) más napilap, illetve hetilap, folyóirat esetében a bírság összege ötmillió forintig,
bf) internetes sajtótermék esetében a bírság összege huszonötmillió forintig,
bg) műsorterjesztő esetében a bírság összege ötmillió forintig,
bh) közvetítő szolgáltató esetében a bírság összege hárommillió forintig
terjedhet,
c) a jogsértőt kötelezheti közleménynek vagy a határozatnak a jogsértő internetes honlapjának nyitóoldalán, sajtótermékben vagy megjelölt műsorszámban történő közzétételére a határozatban meghatározott módon és ideig,
d) meghatározott időtartamra felfüggesztheti a médiaszolgáltatási jogosultság gyakorlását:
da) a felfüggesztés időtartama tizenöt perctől huszonnégy óráig,
db) a felfüggesztés időtartama súlyos jogsértés esetén egy órától negyvennyolc óráig,
de) a felfüggesztés időtartama ismételt és súlyos jogsértés esetén három órától egy hétig terjedhet,
e) törölheti azon médiaszolgáltatást a 41 . § (4) bekezdés szerinti nyilvántartásból, amelyben a jogsértést elkövették, illetve azonnali hatállyal felmondhatja a médiaszolgáltatási jogosultság tárgyában megkötött hatósági szerződést, miután a jogsértő ismételten súlyos jogsértést követett el. A nyilvántartásból törölt médiaszolgáltatás a törlést követően nem tehető a nyilvánosság számára elérhetővé.
Mármost nem az a kérdés, hogy ezek az összegek magasak-e vagy sem, hiszen az USA médiahatósága, az FCC ennek sokszorosára büntizi a rosszalkodókat; az FCC több évtizedes történetében találkozhatunk százmillió dolláros bírsággal is. Pont leszarom, hogy a milliárdos reklámbevételekből élő kertévéket és rádiókat mekkora összegekkel szankcionálják, ha gyermekpornográf vagy pedofil hirdetéseket közölnek. (Volt ilyen, bünti nélkül úszta meg a TV2.; az ORTT hatáskör hiányában szüntette meg az – általam kezdeményezett – eljárást, fél éves huzavona után.)
Az a kérdés – és ismét az a kérdés -, hogy miért lehet majd azonnal végrehajtani e szankciókat, amelyek akár örökre eltüntethetnek médiaszolgáltatókat? A kérdésre csakis egyetlen válasz lehet: a megfélemlítés.
Ráadásul a tilalom a távközlési szolgáltatókat (rádió- és tévéadók, kábeltársaságok, internetszolgáltatók) is érinti:
188.§ (1) Amennyiben a Médiatanács a 186. § (3) bekezdés e) pontban meghatározott jogkövetkezményt alkalmazza a médiaszolgáltatóval szemben, a műsorterjesztő köteles — a határozat jogerőre emelkedését követően a Médiatanács által kibocsátott felhívás alapján — a határozat tárgyát képező médiaszolgáltatás terjesztését a felhívásban meghatározottak szerint megszüntetni.
Mielőtt a tervezet legellentmondásosabb intézményét vizslatnánk meg, arról azért érdemes szólni, hogy a leendő törvényben sokkal jobban írták le a közszolgálati médiaszolgáltatás feladatait, és elég nagy rész foglalkozik az önszabályozással – persze, az önszabályozó testületeket is jól megfenyegetik, ha rossz fát tesznek a tűzre.
Az előbb már említett intézmény a Műsorszolgáltatás Támogató és Vagyonkezelő Alap, amely többféle módon szerepel a tervezetben. Nézzük meg, hogy egy definícióban mit ír a tervezet:
32. Közszolgálati médiavagyon: a közszolgálati médiaszolgáltatók, jogelődeik, valamint a Műsorszolgáltatás Támogató és Vagyonkezelő Alap által megrendelt vagy készített filmalkotások és más audiovizuális művek, rádiós műsorszámok, hangfelvételek és a médiaszolgáltatáshoz kapcsolódó egyéb, kulturális értéket képvisel ő dokumentumok, fényképek szerzői és szomszédos jogai, valamint e műveket tartalmazó fizikai hordozó k (például : lemezek, szalagok, kazetták, papíralapú dokumentumok, kották), továbbá a szerzői jogi védelem alatt álló jelmezek, kellékek, díszletek és egyéb szerzői művek, amennyiben a művel kapcsolatos szerzői és szomszédos jogok a közszolgálati médiaszolgáltatók valamelyikét vagy a Műsorszolgáltatás Támogató és Vagyonkezelő Alapot illetik meg vagy illették meg lejártukig.
Érdemes ezt összevetni a magáról az Alapról szóló rész – 100.§ – néhány előírásával:
(3) Az Alap gondoskodik a közszolgálati médiavagyon, valamint a közszolgálati médiaszolgáltatók és az Alap tulajdonába került, a közszolgálati médiavagyon körébe nem tartozó, a szerzői jogi törvény hatálya alá tartozó műveket és más teljesítményeket tartalmazó fizikai hordozók ( a továbbiakban együtt : Archívum) tárolásáról, megőrzéséről és felhasználásáról.
(5) Az Alap az Archívumban található műveket a szerzői jogról szóló törvényben foglaltak, valamint a szerzői jogi és szomszédos jogi jogosultakkal kötött megállapodás szerint használhatja fel.
Lényegében arról van szó, hogy a közszolgálati intézmények teljes vagyonával – ideértve a Magyar Rádió, a Magyar Televízió, a Duna tv archívumát is és a Nemzeti audiovizuális Archívumot (NAVA) – rendelkezik az Alap.
Meglehetősen életszerűtlennek tűnik, hogy e vagyonkezelő megkaparintsa az összes felhasználói jogot, mert ehhez minden jogtulajdonossal új felhasználói szerződést kellene kötni, ezért elképzelhető, hogy az Alap működésképtelenné válik. Ha csupán egyetlen film összes jogtulajdonosaival kéne új megállapodást kötni, az is évekig tart(hat)na – van tapasztalatom ebben.
Figyelem, nem viccről van szó, a jogok nem ruházhatók át automatikusan egy új szervezetre; ismétlem, minden egyes jogosulttal kell új szerződést kötni, ami – gyors becsléseim és más szakértői vélemények alapján alapján minimálisan – egymilliárd új szerződést jelentene. Ráadásul a tervezet záró rendelkezéseit figyelve, ezeket a szerződéseket a jövő év közepéig kell megkötni.
Ugyancsak komoly kétségeket ébreszt az Alap műsorgyártási szándéka, hiszen miközben az Alap semmilyen műsorkészítési tapasztalattal nem rendelkezik, a műsorgyártáshoz technikai eszközei sincsenek, mégis gyártani akar.
Ennek az erőltetett központosításnak az első lépcsője, amit, mint tudjuk, már eldöntöttek, hogy a tervezet a hírgyártást az MTI-be koncentrálja, nem véve tudomást arról, hogy más az írott sajtóban, a rádióban, a televízióban és az interneten megjelenő hír – hiszen más és más érzékszerveinkre és információ feldolgozó készségeinkre hatnak ezek a médiumok.
A bölcsek biztosan látták már francia közszolgálati rádió, televízió és hírügynökség honlapjának nyitóoldalát, amelyen valóban rajta vannak a közszolgálati intézmények linkjei. Ám egyik linkre sem kattintottak, mert akkor megláthatnák azt is, hogy e linkek intézményenként önálló szerkesztésű és tartalmú honlapokra vezetnek. Afféle startlap a nyitóoldal csupán.
A tervezet szerinti vagyonkezelő tehát nem úgy működik, mint egy nyilvántartó, koordináló és segítő intézmény, hanem úgy, mint egy birodalom. Mintha a gyógyfürdők összes vizét egyetlen medencébe folyatnák, miközben a medence végtelen áteresztő képességű lefolyóval rendelkezne.
Esetünkben nem a víz folyik le, hanem egy felbecsülhetetlen mennyiségű és értékű kulturális vagyon folyik el, hozzácsapva még a műsorgyártásból származó bevételeket is.
Csupán az a kérdés, hogy kinek a zsebébe?
Ez az igazi kérdés. Mert a médiakincs ugyanúgy az emberiség és a nemzet közös vagyona, mint a föld méhének kincse. A többi csak porhintés, minden eddiginél szabatosabban megfogalmazott mondatokban.
Emiatt van értelmük a kék szalagoknak és az üres címlapoknak. Emiatt volna értelme egy általános médiasztrájknak a rádiókban, tévékben, újságokban és az interneten.
