A görögdinnyét nem lehet enni. Azt csak zabálni lehet. Feltéve, hogy a dinnyének dinnye íze van, nem pediglen tök.
Egyesek tudni vélik, hogy a jó dinnyét kopogtatással ki lehet szűrni a rossz dinnyék közül. És valóban: ha a kopogtatást követően jó a dinnye, akkor van a naugye. Ha nem jó, olyan nincs, mert ha lett volna ilyen eset, azt följegyezték volna.
Néhány évvel ezelőtt a dinnyét meglékelték, és ha a lék ízlett a kuncsaftnak, akkor meg kellett vennie. Ha nem ízlett, a dinnyét kidobhatta a kofa. De – mint minden értelmes hagyomány – a lékelés is kiment a divatból. Minden bizonnyal azért, mert a magyar dinnyét fölváltotta a spanyol és ki tudja, honnan való. Meg aztán újabb tenyészetek is piacra kerültek: az ovális dinnye, a csíkos héjú dinnye, a sárga belű dinnye, a kasztrált (mag néküli) dinnye – a klasszikus, sötétzöld, napérlelte részén sárga héjú dinnye szinte már nem is létezik. Pedig az az igazi dinnye, nem más.
A dinnye egynyári növény. Néhai édesapám dinnyét is próbált előidézni egykori telkükön. A sok magból összesen egy kelt ki, és két év alatt ez az egy elérte egy kisebb citrom méretét.
A dinnye három részből áll: a héjból, a magokból és a dinnyéből. A dinnyét – mint említettem volt – dinnyével kell zabálni, mégis akadnak, akik kenyérrel eszik. Az ilyen elvetemültek különben mindent kenyérrel esznek; valószínűleg ők ihlették a költőt, amikor a Hajmási Péter szövegét vetette papírra: Lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér.
Pedig a dinnye magába’ jó. Vékony szeletekre vágva harapdálja ki az ember a dinnyét, patakocskában csurg a lé a mezítelen testen, hiszen a dinnyét kánikulában zabáljuk leginkább, jól lehűtve a jégszekrényben vagy a kút mélyének hűvösében. A magokat pedig odaköpjük, ahová lehet. Vagyis szanaszét. Vannak persze perverz szokások, miszerint egyesek karalábévájóval gömböcskéket formálnak a dinnyéből. Sokáig tart vájni; a vájóasszony – mert férfiember ilyen ostobasággal nem fárasztja magát – büszkén tekint a művére, melyet a gyülekezet szemvillanásnyi idő alatt fölzabál, és kérdőn néz a páradús levegőbe: lehetne-e egy rendes szelet dinnyét enni végre?
Az igazi dinnyének vastag héja van, amelyből darabolás, hámozás, szirupban főzés és fűszerezés után befőtt (vagy kompót?) nyerhető. Sokáig eláll, akár évekig is, mert olyan émelyítőn édes, hogy szinte ehetetlen. De ha már elfogyott az összes cseresznye, barack, magozott(!) meggybefőtt, az ember ezt is megeszi, mert amúgy finom.
Érdemes említést tenni a dinnye áráról is, amely ha magas, akkor a dinnye a polcokon rohad, ha viszont alacsony, akkor a termelő dobja a szemétbe vagy az Auchan elé. Máma a Sparban vettem dinnyét: az ártábla egyik oldalán 79, a másik oldalán 69 forintba került kilaja. Mivel a törvény szerint az alacsonyabb ár érvényes, nyilván 69-ért vettem. 7,5 kilós volt, asszem, még van belőle egy kicsi. Nagyon jól sikerült dinnye, mingyá megyek is zabálni, csak feltöltöm ezt a posztot.
