Jó pap holtig tanul – tartja a közmondás. De mit tanul a pap?  A legtöbb pap abból él meg, amit egykor tanult, azt a tudást bővíti, ehhez még hozzáteszi a saját élettapasztalatát. Ettől lesz jó pap, s nem attól, hogy éjt nappallá téve biflázza az éppen trendi szakmákat.

De hát mi baj is van a tanulással? Nem a tanulással van baj, hanem azzal, amit élethosszig – kezdetben életfogytig – nevű tanulásnak hívnak.

A tanulás lényege ugyanis az lenne, hogy a tanuló ismeretei egyrészt elmélyültebbé, másrészt sokrétűbbé válnak. Az igazi tudás szervesen épül a korábbi ismeretekre, azoktól egyáltalán nem független, ezért a kiteljesedettebb személyiség érdekében folytatott tanulmányok általában nem okoznak elviselhetetlen nehézséget.

Ezt a jelenséget figyelhetjük meg például akkor, amikor egy társadalom úgy dönt, hogy felszámolja az írástudatlanságot. Ha a folyamatot jól szervezik, akkor a felnőttek képzése során - kezdetben legalábbis - olyan olvasmányokat adnak az analfabéták kezébe, amelyek kapcsolódnak a környezetükhöz. Ha rosszul csinálják, akkor a tanulók elzárkóznak az ismeretszerzéstől.  A jól kitalált felzárkóztatásra a II. világháború utáni felnőttképzés (nemcsak Magyarországon) valóban kiváló példa. Nem csupán arra gondolok, hogy tömegek tanulták meg a betűvetést, hanem arra is, hogy ennek a népnevelési folyamatnak olyan kiváló pedagógusok álltak az élére, mint Öveges József. Bizonyítván azt, hogy lehet a tudományt úgy is oktatni, hogy az közérthető és érdekes legyen:  Öveges professzornak a hatvan évvel ezelőtt megjelent általános iskolai tankönyveiben alig van idegen szó, mégis szakszerűen és pontosan fogalmaz még a relativitáselméletről is.

Ez nem azt jelenti, hogy egykor mindenki jó tanuló volt, de azt például jelenti, hogy a háború utáni nagyon fiatal generációnak nemcsak ölébe pottyantak a vezetői pozíciók, hanem többségük igyekezett is jó vezetővé válni.  Ha az akkori vállalatvezetőket összehasonlítjuk a maiakkal, nincs miért szégyenkezniük még akkor sem, ha – és ezt kevesen tudják – a 40-es. 50-es években szakmai okok miatt is nagy volt a vezetői fluktuáció. Mindenesetre, nem volt divat azzal hencegni, hogy egy vezető milyen ostoba és tudatlan, szégyen volt bunkónak lenni – ma pedig vezetői erény, ha a vezető azt se tudja, milyen céget vezet, semmihez sem ért, csak a vezetéshez.

 Tudunk rossz példát is: ilyen volt az ének-zene oktatás. Éppen a már említettek miatt. Ugyanis a gyorsan modernizálódó, már régóta nem a népdalon emlőzött emberek számára az értékes népzene egyáltalán nem volt a zenei anyanyelv. Sem a dallamát, sem a szövegét tekintve. Zenei értelemben analfabéták maradtunk szinte mindannyian – Kodály Zoltán bukott férfi mifelénk.

A tanulás, az elsajátítandó ismeretek szervességét nem véletlenül hangsúlyozom.  A már említett, élethosszig tartó tanulásnak ugyanis nem az a célja, sőt, kifejezetten ellentétes a céljával az, hogy az ismeretek összegződjenek.  Az a cél, hogy az ember munkaerőként és ne öntudatos lényként tudja azt – és csak azt, és semmivel se többet-, ami a piacon jó esetben igényként jelentkezik. Az önálló, az alkotó, a problémafelismerő, a problémát megoldó ember nem arról ismerszik meg, hogy az egyik évben honlapfejlesztőnek tanul, pár év múlva pedig altatóorvosnak.  Lehet valaki persze több szakterületen is kiváló, de ez nem jellemző, különösen akkor nem, ha egyik szakterület se érdekli, s a tanulását egyetlen cél, az éhen veszés elkerülése ösztönzi. Ráadásul a munkaerő piac nem hülye: nem hiszi el, hogy aki 40 éven keresztül a hivatását világszerte fémjelző atomfizikus volt, az pár évvel a nyugdíjba vonulása előtt hipp-hopp, ugyanolyan kiváló szőlőtenyésztő is lesz, csupán azért, mert éppen a háromhónapos szőlőtenyésztői tanfolyamot támogatja a munkaügyi központ.  

Ha a tanulást nem a világ felfedezésének öröme, nem a megismerés élménye, nem az összefüggések felismerése igazolja, hanem csupán a megélhetési bizonyítvány megszerzése, akkor mindössze betanított, beidomított dolgozókról beszélhetünk, és akkor valóban mindegy, mire idomítják őket: arra-e, hogy építsenek, vagy arra-e, hogy gyilkoljanak. Bármilyen parancsot ellenállás és gondolkodás nélkül végre fognak hajtani.