Vannak olyan foglalkozások, hivatások, amelyeket a birka nép lenéz. Mert különbnek tekinteni magunkat a másiknál, az mindig megnyugtatja a rabszolga tudatúak lelkét. Az ilyen foglalkozások közé tartozik a szakképzett csecsemőgondozó is, akiről azt hiszitek, hogy ő a dadus. Meg azt is hiszitek, hogy a bölcsi csupán raktár, ahol nap közben csupán tárolják szemetek fényét, szegényt. Különben is, a dadus csupán játszik, tíz-tizenkét bömbölő gyerekkel csupa móka és kacagás a gondozónő napja.
A poszt két részből állt volna: az első rész egy gyakorló gondozónő leírása egy átlagos napról, amikor nincs beszoktatás. (Az ugyanis külön meccs, olyankor a gondozónő hulla utáni állapotban tér haza, míg normál üzemmenetben csak spontán hulla.) A gondozónő önkormányzati bölcsiben dolgozik, amelyről szintén sokan hiszitek, hogy ami állami, az csak ócska lehet. A második rész pedig a Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (BDDSZ) legutóbbi petíciója lett volna, amit november 7-én adtak át a kormánynak. Sajnos, a BDDSZ jelszóval védi a pdf fájlt, ezért nem tudtam idemásolni. A teljes szöveg csak az alábbi helyen található meg; a magyar sajtó – jellemző módon –csak részleteket közölt belőle.
http://www.bddsz.hu/download2.php?filename=hirek_szakmai/peticio_20091107_.pdf
……………………………………………….
Lássuk akkor, mi is történik a gyerekkel a bölcsiben egész nap! A gyerek valóban csak játszik, az ő korában még nincs irányított foglalkozás, hiszen az a nevelési elv, hogy játszva tanul. De ehhez azért sok mindenre szükség van a gondozónők részéről. Nem árt felkészültnek lenni „ebből a korosztályból”. Biztosítani kell a tárgyi feltételeket, eszközöket, korcsoportnak megfelelő játékokat. Az elegendő teret, a levegőzés lehetőségét. (Többek közt ezért mászik rá az ÁNTSZ a családi napközikre.)
No akkor induljunk! Reggel a gondozónő beveszi a gyerekeket, megnyugtatja a sírókat, meghallgatja a szülő kéréseit. Előkészít a reggelihez. Asztalterítő, tányérok, poharak szalvéták, ha kell, előkék. Megterít. Addig a gyerekek játszanak. Kiszolgál mindenkit, aki kér, annak még ad enni.
Étkezés után leszed, szükség szerint tisztába rakja a pelusosokat, pisilni kíséri a szobatisztákat, addig a többiek játszanak. Ekkor már délelőtt 9 óra körül van. A levegőzésig még van idő, a gondozónő felkínál különböző asztali játékokat ( papír, ceruza, kirakó, pötyi, nagyobbaknak olló) stb. Segít annak, akinek kell, figyel minden asztalra, és azokra is, akik pl. autóznak, vonatoznak, nem választottak asztali játékot maguknak.
Majd tízóraiztat. Terít, leszed. Pisiltet, tisztába rak, ha kell. Előkészít a levegőzéshez. Közelít a tél, pulcsi, kabát, sál, sapka (ismeritek a viccet, ugye?), kesztyű, csizma. Sorban felöltözteti a gyerekeket, és egyesével engedi az udvarra, közben figyel a bent játszókra (az udvaron van kint más felnőtt).
11-ig levegőznek. Ekkor elindulnak vissza a szobába. Sorban vetkőztet, tisztába rak, pisiltet, kezet mosat. Előkészít az ebédhez. Ugyanaz. mint reggelinél, + természetesen a kanalak. Ebédeltet. A kicsiknek (akik még nem esznek önállóan) segít. Segít a fogmosásnál. Segít a lefekvéshez készülőknek. Ágyra pakol minden alvójátékot, cumit, rongyikát, kinek mi van. A nehezen elalvók mellé odaül, altat. S most nem részletezem, hogy mi van akkor, amikor az alvás is a szabadban történik: sál, sapka, fel, a végén le. (A blog tulajdonosának megjegyzése: az a gondozónő, aki 5 perc/gyerek sebességgel nem tud lefelátöltöztetni, gyorsan a pályaelhagyók bánatos sorsára jut.)
Ha mindenki alszik, a gondozónő adminisztrál. Na, abból van bőven. Majd ebédel. Ez úgy 13 óra körül van. Megvárja, amíg a délutános is ebédel, a felébredők, felsírók mellé odaül. 14 órakor hazaballag.
Tessék mondani, mikor is játszott? Hát közben. Mert minden tevékenysége be lehet építeni a játékot. Be is kell. E „rengeteg” játszás közben nevel. Igenis nevel. Arra, hogy a csúnya beszéd helytelen, hogy hogyan kell kezet mosni, wc-t használni, azt lehúzni. Szobatisztaságra nevel, megtanít megmaradni az asztalnál ülve, kanállal enni, pohárból inni, orrot fújni, szalvétát használni, nem verekedni, nem harapni, nem ütni a másikat a játékkal, megtanít játszani.
Lehet döngölni a betonba, de bizony előfordul, hogy a gyerek nem tud játszani. Csak dobálja a játékokat. Azt is meg kell tanulni, hogy ezt miért nem szabad. Tanít színeket, formákat, állatokat, növényeket stb. Mindezt úgy, hogy a gyerek észre sem veszi, hogy tanul. Ő csak a mondókát, mesét, éneket érzékeli. Nem tudok most mindent tételesen felsorolni, hiszen minden nap más. A gyerek is minden áldott nap mást produkál. Ezt otthon is tapasztaljátok. Teszi a gondozónő mindezt a nap jó részében guggolva, mert hiszen nem felettese ő a gyereknek, és fontos a szemkontaktus. Ez tényleg csak????
Ha délutános a gondozónő, akkor természetesen nem ballag 14-kor haza, hanem az ébredő gyerekeket tisztába rakja, játékot kínál fel,(csendeset, hogy a még alvókat ne zavarják), majd ha mindenki ébren van, lábán a cipő, tiszta a pelusa és kezet is mosott, akkor uzsonnáztat. Ehhez terít, lásd fent. Uzsi után elpakol, és várják a gyerekkel a szülőket. Közben építés, vonatozás, mesekönyv nézegetés, mondókázás, éneklés, és persze folyamatosan gyerekkiadás van.
Na, az érdekes. Minden szülő joggal várja el, hogy a gondozónő beszámoljon csemetéje napjáról. Csak az övéről. Igen, de közben a többi még ott van, rájuk is figyelni kell. Ilyenkor jönnek elő különböző gondok, amelyekről reggel nem volt idő beszélni, mert a szülő rohant, hogy el ne késsen a munkahelyéről. De most ráér. Hát mondja. Részletesen. Tanácsot kér, elvár. Mikor minden gyerkőc haza ment, még rendet kell rakni, elő kell készíteni a szobát másnapra, megcsinálni a délutános adminisztrációt, kivinni a szennyest, koszos törülközőket, pelenkákat. Szóval van még meló. Végül bezár, hazaballag.
