Az idén karácsonyra megint favonatot kaptam. Mert kétféle ajándékot kaphat az ember: olyat, amire szüksége van, és olyat, amire nincs. Nálunk az az ajándék lényege, hogy nincs rá szükséged. Nem kabát, nem zokni, nem lábas, nem mosópor. Ha nincs pénzünk, akkor egy rajz. Vagy egy levél.
Így aztán, amikor van pénzünk, én favonatot kapok. Régebben modellvasútat kaptam, én hoztam magamnak Berlinből. Akkortájt 1 541 forint volt a repcsijegy oda-vissza. Azért kaptam modellvasútat, persze, Piko H0 méretarányút, mert a TT nem komoly, szóval, azért kaptam modellvasútat, mert gyermekkoromban sosem lehetett. De amikor fiam 16 éves lett, odaajándékoztam az egyik szekrényt elfoglaló gyűjteményt (NOHAB mozdony sajnos nincs, de kettős kereszt-átszelés Pilz-váltó van, bibi). Mert már tudtam, soha nem lesz türelmem terepasztalt építeni.
És különben is, én akkor már favonatban utaztam.
A favonatban az a jó, hogy fából van. A fasínek pillanatok alatt összerakhatók, nem kell terepasztal. Már mindenféle sínem van: egyenes, körív, kereszteződés, váltó. Van alagút is, kettő, meg viadukt is. Meg mindenféle kocsi meg mozdony. Meg sorompó. Meg ház és templom. Ha az egészet össze akarnám rakni, el se férne a szobában. Az idén egy nagy-nagy vasúti hidat kaptam. Igaz, a híd maga műanyagból van, mert Tesco márkájú, de ez sokkal olcsóbb, mint vetélytársai, és ebben a készletben is van három faház, egy fa gőzmozdony, fa tyúk, fa kutya, fa tehén, fa disznó, hét kresz-tábla, három fa kocsi, két fa ember és 22 sín. Ráadásként, a készleten kívül, kaptam hozzá egy fa iker motorkocsit is. Pirosat
A favonatban nemcsak az a jó, hogy fából van. Az is jó benne, hogy nincs benne motor. Se elemes, se transzformátoros. Mindent én csinálok. Én tologatom a vonatokat, ha akarom, száguldoznak, ha akarom, cammognak. Kézzel állítom a váltót és a sorompót is, teljes a szabadság, még a sín se korlátoz, mert bármikor tudnak gurulni a vonatok sín nélkül is. Hogy ez nem szabályos? Hát kit érdekel, ha örömöt okoz? A rendeltetésszerű használat csak a szülők háklija. Normális gyerek csak véletlenül használja rendeltetésszerűen a játékot. A favonatnak talán nincs is rendeltetésszerű használata. A világ egyik legjobb játéka a favonat.
Ellenpéldaként ott van Thomas, a gőzmozdony. Ő nem ilyen. Ő – a mesesorozat szerint – mindig szabályosan dolgozik. Föl se merül benne, hogy értelmesek-e a szabályok. Ha segít valakinek, egy-egy „deviáns” dízelmozdonynak például, mintha csak azért segítene, hogy a többieket is rendre szoktassa. Rádásul Thomas mindig készséges. Még ha csaknem szétesik a megerőltetéstől vagy a végtelennek tűnő túlórázástól, akkor is mosolyog a végén. Elégedett, hogy hűen tudta szolgálni az urait.
Thomas mesefilm sorozatként kezdte, de van már belőle könyvsorozat, folyóirat, DVD, felhúzós és elektromos mozdony is. Mert akik Thomast alkották, tudják, hogy a birkaságra egészen csöppnyi korban és folyamatosan kell nevelni az embereket, hasznot húzva a nevelésükből is.
Nem Thomast utálom, hanem a rendszert, amelyik ezt a szerepet szánta neki.
Megyek favonatozni.
