Szencsen (sznoboknak: Shenzhen) Hongkong mellett, a dél-kínai Kanton tartományban található, lakossága megközelíti a 13 milliót. A múlt század ’70-es éveinek vége óta a külföldi működőtőke-beruházások központja, a leggyorsabban fejlődő kínai város, és Sanghaj után a legforgalmasabb kínai kikötő.
Az elmúlt 20 évben a külföldiek több mint 30 milliárd dollárt fektettek be gyárakba, a kínaiakkal közös vállalatokba. Szencsen a kínai városok versenyében 2008-ban a második helyet foglalta el. A ténylegesen megvalósult külföldi befektetések meghaladták a múlt évben a 4 000 millió dollárt, ami 10,5%-os növekedést jelent. Szencsenben 180 ezer vállalkozás és 200 ezer kisebb magáncég, üzlet működik – ez utóbbiakat nem tekintik „igazi” vállalkozásnak az ottaniak.
Környezetvédelmi beruházásai miatt Szencsent az ENSZ kitüntette a Zöld város címmel.
Egyebek mellett ezt tudtam meg a múlt csütörtökön egy sajtóbeszélgetésen, amit az Aquaprofit nevű magyar részvénytársaság tartott abból az alkalomból, hogy kínai-magyar vegyesvállalati formában, vízügyi tanácsadó cégként betörtek a szencseni piacra. Nem kisebb feladatra vállalkoztak, mint a város iható vezetékes vízhálózatának a megteremtése. Ismétlem, 13 millió emberről van szó, egyharmaddal többről, mint hazánk lakossága.
Azt is megtudtam, hogy Kínában eddig mindössze néhány tucat magyar cég próbálkozott sikerrel, miközben Magyarországon több ezer kínai vállalkozást tartanak nyilván.
Az Aquaprofit sikerének egyik titka a sajtóbeszélgetés házigazdái szerint az, hogy alkalmazkodtak a kínai fél szokásaihoz. Mert bár Kínának továbbra is az üzlet a célja, és ebből a szempontból kapitalistább, mint Magyarország, az üzletnek vannak feltételei. Ha valaki Kínában akar eredményes lenni, akkor meg kell ismernie e hatalmas birodalom kultúráját, történelmét, hagyományait – és meg kell tanulnia kínaiul. Így tett az Aquaprofit is: két éven keresztül tanultak a vezetői kínaiul és mutatták magukat sokszor Szencsenben, hogy kapcsolatokat építhessenek ki. Mert ugyan sokan tanulnak Kínában is angolul, ám a majdani vízügyi beruházásokat megvalósító szakmunkások nem értenék sem az angol, sem a magyar beszédet. Különben is, hogyan nézne ki, ha egy vállalat főnöke nem beszélne a dolgozók nyelvén? Sokkal olcsóbb néhány embert megtanítani kínaiul, mint az egész várost angolul vagy magyarul. Az üzlet alapja amúgy is a bizalom – hogy is bízhatok abban, aki tőlem akar valamit, és még a nyelvemet se beszéli?
Érdekes, hogy az angol vagy amerikai cégeknek még így is megéri Kínába tőkét fektetni. Mert azt is megtudtam ezen a – tudom, reklámcélú – beszélgetésen, hogy nemcsak a magyarok tisztelik meg a kínaikat, hanem az amcsi górék is kínaiul beszélnek. És ez nem kegy, hanem természetes. És ne tessék nekem azzal jönni, hogy Kína nagy, meg hogy oda önként akar menni a tőke, nálunk meg könyörögni kell neki, meg hogy nem Kína tartozik az USA-nak, hanem fordítva. Mert talán tetszenek emlékezni arra médiatörténetileg páratlanul felemelő pillanatra, amikor az olimpiai játékok megnyitójának közvetítésekor a Magyar Televízió üdvöskéjének, Baló Full-HD Györgynek egyik első mondata valami ilyesmi volt, hogy „Büdös van”. És mintha az egész magyar sajtó azon buzgólkodott volna akkortájt, hogy hátha elkúrnak valamit a pekingiek, és mégse jön a hájtekk sárga veszedelem. Mostanában is azt tapasztalom, hogy titkon azt szeretnénk: Kína is menjen csődbe a gazdasági világválság hatására. Hát nem fog, sőt, újabb és újabb központi termelésélénkítő, környezetvédelmi és vidékfejlesztő-életminőség javító programok születnek.
De ha már a sportnál tartunk: 2011-ben Szencsenben rendezik meg a nyári Universiadet. A rendezvény egyik látványossága az a kiállítás lesz, amit kínai és magyar gyermekrajzokból állítanak majd össze. A díjnyertes rajzokat a már említett vegyesvállalat könyv formájában is meg fogja jelentetni, és számít arra, hogy világszerte sokan fogják elolvasni a kísérő szöveget is. Mit gondoltok, milyen nyelvű lesz ez a szöveg? Kínai? Magyar? Netán angol? Kár találgatni: mind a három.
Szóval… Nem lehetne nálunk is így? Mindig olyan nyelven, nyelveken beszélni, amiken meg is értjük egymást erőszak, pöffeszkedés, elnyomás és birkamód-megalázkodás, szenvedés nélkül . Barátságból, üzleti érdekből, meg csak úgy.
