Amikor suliba járunk, életünk egyik legizgalmasabb része a vizsga. Különösen azok a vizsgák maradnak meg bennünk, amelyek meghatározhatják további sorsunkat.
A szakképesítést adó (OKJ) vizsgára bocsátás feltétele, hogy a leendő szaki vizsgamunkát – korábbi, szép elnevezésével mestermunkát – adjon be. Vannak szakmák, ilyen a hangtechnikusé, ahol öt alkotást is el kell készíteni.
A műveket természetesen értékelni kell, ami például azt jelenti, hogy – 40 vizsgázót feltételezve – 40*25-30 percnyi hangfelvételt kell végighallgatnom, és három oldalnyi szempont alapján pontoznom őket. Ezek a minősítések szerencsére nem összehasonlító jellegűek, tehát nem azt kell megállapítanom, melyik a szebb, jobb, izgalmasabb mű.
Most azonban – bevallottan még a műélvezkedés kezdeti szakaszában, amikor a munkák felének csak a borítóját láttam – két kiváló alkotás kerül a kezembe, és e kettő más-más felfogásban készült. A feladat az volt, hogy egy számítógépes játék reklámklipjéhez kellett hangot készíteni. Hogy milyet és milyen felfogásban, az a leendő vizsgázóra – előkelőbben, a „sound designer”-re - lett bízva.
Az egyik változat magabiztos, pontosan és néhol hűvösen követi a képi tartalmat. A másik változat inkább asszociatív, de helyenként talán kicsit kevésbé takkra vágott. Én mindkettőre maximális pontszámot adtam – ami egyébként nem jelent túl sokat az eszement vizsgafolyamat egészének szempontjából, mert ez a tétel a 23(!) vizsgarész egyikének csupán ötöde, maximális pontszám esetén is csak 0,86%.
Eszembe jutott azonban, hogy ha ezen munkák – és csakis ezek – alapján kellene eldöntenie egy cégnek, hogy melyik alkotót alkalmazza – továbbá feltételezzük, hogy nem egy ostoba HR-es pofázik majd bele az ügybe, valószínűleg nem is értesítvén a pályázókat arról, hogy be se hívja őket –, mit is tennék. Én már kitaláltam. És Ti? És miért is? De alapos indoklást kérek ám!
Most azonban – bevallottan még a műélvezkedés kezdeti szakaszában, amikor a munkák felének csak a borítóját láttam – két kiváló alkotás kerül a kezembe, és e kettő más-más felfogásban készült. A feladat az volt, hogy egy számítógépes játék reklámklipjéhez kellett hangot készíteni. Hogy milyet és milyen felfogásban, az a leendő vizsgázóra – előkelőbben, a „sound designer”-re - lett bízva.
Az egyik változat magabiztos, pontosan és néhol hűvösen követi a képi tartalmat. A másik változat inkább asszociatív, de helyenként talán kicsit kevésbé takkra vágott. Én mindkettőre maximális pontszámot adtam – ami egyébként nem jelent túl sokat az eszement vizsgafolyamat egészének szempontjából, mert ez a tétel a 23(!) vizsgarész egyikének csupán ötöde, maximális pontszám esetén is csak 0,86%.
Eszembe jutott azonban, hogy ha ezen munkák – és csakis ezek – alapján kellene eldöntenie egy cégnek, hogy melyik alkotót alkalmazza – továbbá feltételezzük, hogy nem egy ostoba HR-es pofázik majd bele az ügybe, valószínűleg nem is értesítvén a pályázókat arról, hogy be se hívja őket –, mit is tennék. Én már kitaláltam. És Ti? És miért is? De alapos indoklást kérek ám!
1. változat
2. változat
