Gyakorlott posztírók tudják, hogy néha mennyit kell szenvedni egy igazi, dögös témáért. Na, ha az alábbi történet nem kerül az Index címlapjára, annak csak a szakmai féltékenység lehet az oka.

Nem velem történt – engem könnyen azonosítottak volna, mert tőlem ám ujjlenyomatot is vettek egykor, bibibi  –, hanem a barátommal. Az ő története következik hát, kommenteljétek szorgosan!

 ………………………………………………………………

 Drága BKV, drága Rendőrség! Drága barátaim!

Augusztus 20-án – a tűzijáték megnézése, utcabál, jókedv, Nívea után – betértem a Boráros téri McDonalds-ba, egy sétálós fagyira. Mivel csupán 85 Ft apróm volt, hát „belengettem” a nálam lévő 10 000 forintos bankót a kifizetendő 100 Ft-ra, várva a visszajárót és a blokkot.

A kiszolgáló lányka – ahogy a rend diktálja – uv-fény alá tartotta a papírt, majd kijelentette, hogy ez hamis. Szólt a vezetőnek, aki a kísérletet megismételte ugyanazzal az eredménnyel, sőt, észlelték, hogy a hologrammos csík vége fel van pöndörödve.

A vezető azt mondta, hogy ez valóban hamis, tehát elteszi, és ki kell hívnia rendőröket, hogy jegyzőkönyvet vegyenek fel a történetről.

Természetesen bólintottam, leültem, és megvártam az állam képviselőit.

10-15 percet nézelődtem minden felügyelet nélkül, a saját szakállamra. Akár meg is léphettem volna, de nem tettem, hiszen ártatlan voltam, a pénzt még hétfő reggel a Móricz Zsigmond körtéren, a BKV hivatalos bérletpénztára mellett elhelyezett bodegában kaptam egy BKV-pólós hölgytől.

A megérkezett rendőrök először a Mc-es fiatalemberrel beszéltek, majd az egyik odajött hozzám, és kérte a személyigazolványomat. Sem egy „jó napot”,  sem egy „mi történt?” –  semmi. Így aztán magam köszöntem a 30 év körüli szervre, aki talán túl sok amerikai filmet nézett, így megszokta, hogy ott elég gyakran elfelejtenek köszönni, bemutatkozni.

A keringőre való felhívás azért megtette hatását, ő is köszönt, bemutatkozott, és bemutatta az igazolványát. Adatfelvétel után elmondatta velem, hogy milyen körmönfont módszerrel is jutottam hozzá a hamis pénzhez, majd ellépett tőlem, és a nála lévő kézi rádión beszélni kezdett a központtal. Mivel a nevemet hallottam, ezért felé fordultam, hogy ha már rólam beszélnek, legalább tudjak róla. Vélhetőleg a priuszom után érdeklődött, ami ugye nincs.

A beszélgetés végére a másik 30 év körüli rendőr végzett a Mc-es lányka meghallgatásával, és odajött hozzánk. A kártyákat tartalmazó irattartómat átvette a társától, kivette belőle a lakcím- és személyigazolvány kártyámat, majd futólag átlapozta az irattartót. Meg is kérdeztem, hogy mit keres még a személyi okmányokon kívül. Hát csak nézte, hogy nincs-e más. Minek kéne még lenni???

Aztán mondták, be kell mennem velük a IX. kerületi kapitányságra, hogy jegyzőkönyvet vegyenek fel. OK.

Elindultunk, közben elővettem a telefonomat, hogy a családot tudósítsam, mi is történt. Azonnal rám mordultak, hogy nem telefonálhatok, sőt, kapcsoljam is ki a mobilt, mert gyanúsított vagyok.

Ah, hogy micsoda??? Én, aki megvártam őket?? Nem nagyon akartam hinni a fülemnek, de a szóbeli kommunikáció és a metakommunikáció is egyértelműen erre utalt.  A kocsiban az 1. számú rendőr (a továbbiakban Egyeske) mellém ült. Vigyázott rám.

Két perc alatt a kapitányságon voltunk, ahol Egyeske felszólított, hogy kövessem, és én, mint Judit a Kékszakállú után, mentem utána. Alagsor, vasajtó felirattal: Előállító. Csengő. Zár fordult, ajtó kinyílt, s ahogy Judit is meglepődött a látványon, úgy én is. Az 50-es évek ávós pincéjében találtam magam. Mögöttem azonnal záródott az ajtó, és kattant a zár.

A fiatal zárkafelügyelő éppen egy utcalány értékeit vette át, s miután a leltárt aláírta a nő, betessékelték egy zárkába, csukódott az ajtó, suttyant a tolózár. Várakozás közben Egyeske felvilágosított arról, hogy 12 órát tarthatnak benn. Hogy mi????

Engem egy jegyzőkönyv felvételére kértek meg, majd közölték velem, hogy gyanúsított vagyok, most meg még azt is, hogy akár egy fél napig is fogva tarthatnak???

Én következtem. Felszólítottak, hogy ürítsem ki zsebeimet. (A táskámban lévő bicskámat már az „elfogásomkor” elkérte a Ketteske.) Mivel allergiás vagyok, előkerült pár szaftos papírzsepi, az üres pénztárca és a 85 Ft-ot rejtő aprópénztartó, meg a mobiltelefon. Az utóbbiból a kártyát ki kellett vennem, hogy ők se telefonálhassanak vele, a slimet pedig a kiürített zsebembe kellett tenni. A nyakamból a láncot le kellett venni, a táskámat ki-  és vissza kellett pakolni. Az egyetlen értéknek számító lakáskulcs-csomó az előbbiek mellé, a kis zacskóba került. A táskám tartalmát be kellett mutatni. A könyvet, térképet, szemüveget, fa kanálkákat, névjegykártyát, okmánytartót, tollat nem ítélték értékesnek és veszélyesnek, ezért egyben leltározták.

A leltár után elém került egy papír, melyen többféle nyilatkozatot is tehettem volna. A szemüvegemet nem adták vissza, ezért elég nehéz volt elolvasnom a dolgozatokat. Az egyik aláírandó pl. az lett volna, hogy sértetlenül távoztam. Az időpontot majd ők beírják. No, hát ezt aztán nem írom alá! Majd, ha valóban sértetlenül távoztam, mert ezek után már nem igazán bíztam benne. – Hát jó, mondta a fiatalember –, akkor kövessem.

Na, nem, hát ezt nem hiszem! Nyílt előttem az előbbi zárka ajtaja, ahol már az utcalány székelt. Én be, ajtó be, tolózár suttyant.

A zárka egy igazi bunker, mérete max. 3x1,5 m, vizes, dohos és büdös, mivel a csikkeket megszámolva, minimum másfél doboz cigarettát szívtak el itt az utóbbi időben. Nem akartam maradni, de sajnos, mást nem tudtak felajánlani.

Másfél órát ücsörögtem e bűzös falak között a fa tákolmányon, amikor jöttek értem. Értékeimet leltár szerint visszaadták. Ekkor már nem volt fontos a sérülésmentes távozásomról szóló nyilatkozat, mehettem a jegyzőkönyv felvételére.

Elmondtam a tudottakat, melyekről uszkve 25 oldalnyi A4-es papír idéződött elő. Minden minimum 2 példányban: jegyzőkönyv, határozat és még valami hivatalos.

A jegyzőkönyvben tanúnak vagyok megjelölve, a határozatban pedig mint a lefoglalást szenvedő fél.

Minden egyes oldalt legalább 1 helyen kellett aláírnom, de csupán a határozatból kaptam másolati példányt.

Az elkészült jegyzőkönyvből oldalanként 100 Ft-os ocsmánybélyeg ellenében kaphatok másolatot.

A kapitányság vendéglátását a jegyzőkönyv szerint 23.45-től  02.30-ig élveztem. A rendőri intézkedés 23.05-kor kezdődött, és 02.40-kor léptem ki a kapitányság kapuján.

Drága BKV! Nem kéne minden árusító helyen pénzvizsgáló uv-lámpát elhelyezni?

Drága rendőrök! Könnyű azt elkapni és megalázni, aki, mert bűne nem lévén, nem fut el.

Drága barátaim! Tanácsolom, hogy szerezzetek be zseb uv-lámpát, mert az elszenvedett órákat csupán a mazohistáknak ajánlom kezdő tanulmányként.

Budapest, 2009. augusztus 21.                                                               Kalmár Gabriella