HTML

Birka nép

A birka nép istenére esküszünk, esküszünk, hogy mindig birka nép leszünk! Küldjetek történeteket a birkanep@lajt.hu-ra!

Friss topikok

  • Foldes Gazda: @uni1002: Így igaz . Velem megtörtént ,hogy a munkaadóm ukázára orosz katonai járművel kellet utaz... (2014.04.24. 17:52) Hagymaszárat a birkának!
  • elkeseredett.polgar: Szerencse, hogy legalább blogok szintjén ismerjük egymást, így egyszerűbb volt ennek a kis "oktatá... (2013.05.08. 22:10) A birka házhoz száll
  • zellerlevél: Több, mint három év eltelt a poszt megjelenésétől, és semmi sem történt? (2013.03.24. 20:36) A koponyahiányos birka és az Optimális Családtervezési Modell
  • Gáb-orom: Jól esett volna egy kis forrás. Azt hiszem innen vannak, nem? puafesztival.hu/ (2012.08.31. 22:21) A birka párzik
  • Reactor: Ne is. Még a végén érvelned kellene. (2012.07.07. 16:20) Büdös birka

Linkblog

A birka és a szeretethiány

2010.02.11. 12:57 Strici

Néhány évenként szoktam nagyot elmélkedni a magányról.  A legelső ilyen egy – ma úgy mondanánk – pszichodráma volt hat hangsugárzóra, izzólámpára, kalapácsra és dobókockára. Mindössze egyetlen bemutatóját engedélyezték a Budapesti Műszaki Egyetem R-klubjában. Nem politikai oka volt ennek, inkább az attól való félelem, amely az első előadáson terhelte meg a nézőket.  Mert nem könnyű szembesülnünk sem a saját magányunkkal, sem azzal a magánnyal, amit mi okozunk másoknak.

Aztán úgy egy évtizeddel ezelőtt írtam meg az első hazai tanulmányt az internetes személyközi kapcsolatokról, vagyis az akkor még nagyon új netes társkeresésről, s ennek is központi témája a magány volt.

Néhány nappal ezelőtt a Rómeó és Júliáról beszélgettem egy ifjú ismerősömmel. Azt fejtegettem neki, hogy miért oly időszerű ez a mű bármikor is; miért fontos az az üzenet,  hogy létezhet akkora szerelem, amiben s amiért két ember meghalni is képes. Amelyben, bármit is gondol a világ, csak ők vannak, csak ők ketten, és nincs titok, nincs taktikázás, nincs a „környezetnek való megfelelés”, nincs „hogyan tudok majd menekülni”,  ha kell.

Az ismerősöm szerint viszont éppen azért nincs ekkora, ennyire tiszta, ilyen tökéletes szerelem, mert abba csak belehalni lehet: „halált hozó fű terem/gyönyörűszép szívemen”. Csak elpusztulni lehet, ha az egyén teljesen föladja belső védekező rendszerét, ha teljesen függővé válik a másiktól, ha az élete teljesen kiüresedik a másik nélkül. Hiszen a nagyon idős házaspárok egy része is ezért távozik majdnem együtt.

Pedig létezik ilyen. Az én csodálatos nagymamám legnagyobb szerelmét veszítette el akkor, amikor a két család vallási okok miatt nem engedte, hogy összeházasodjanak. A mamika nem nagyon beszélt erről a szerelemről, mert a szakítás után három héttel férjhez ment valakihez, aki a háborúban pusztult el, s azt követően nem volt már neki társa.

Csak sejtem, hogy milyen rajongással tudta azt az igazit szeretni. Valahogy úgy, ahogy engem szeretett. Tiszta szívvel, feltétel nélkül, bánthattam én őt bárhogy is, bánthatták miattam bárkik is.

Már sok-sok éve nincs velem, csak álmomban találkozunk. S amióta nincs, azóta tudom,hogy mi a szeretethiány. Tudom, hogy azt a szeretetet soha,senkitől nem kaphatom meg többé. Pedig milyen sokáig kerestem, aki pótolni tudja őt... És milyen ostobán sokáig tartott, amíg belátta az agyam (a lelkem soha), hogy a szeretetnek vannak többé vissza már nem térő formái.

S azóta azt is tudom, hogy milyen sokan vannak, akiknek hiányzik a szeretet. Fura módon nem mindig arról van szó, hogy nem szereti őket senki. Csak nem úgy és nem azok szeretik őt, amire és akikre vágynak. Akit sokáig nem szerettek – mert mással volt elfoglalva a család, vagy csúfolták a többiek az iskolában, vagy csak sosem találta a helyét a világban –, az az egész életében szeretethiányos lesz, mert semmi nem lesz elég neki. Az ilyen embert nem lehet jól szeretni, mert minden szeretetre gyanúsan tekint, nem hiszi, hogy neki szól, és minden eszközzel tiltakozik  ellene. Szétveri a feléje irányuló szeretetet. Érthetetlen módon lép ki kapcsolatokból, pedig „milyen jó dolga volt”; s ugyanilyen érthetetlen módon verekszi be magát esetenként megalázó, érzéketlen kapcsolatokba, onnan remélve szeretetet, ahonnan még vonzódásra se számíthat. Úgy szokták mondani, hogy „nem becsüli meg, amit kap”.

A szeretethiányos ember önző. Hiszen egyetlen cél vezérli a mindennapjait. Egyetlen magáncél. Az, hogy akiről úgy gondolja, annak szeretnie kell őt, feltétel nélkül, halálosan. Hiszen ő is feltétel nélkül szereti a másikat, sokat ad neki, ezért sokat is kell kapnia. Mintha a szeretetet méricskélni lehetne. S mintha szeretet különböző formáit a szülőit, a gyermekit, a barátit, a párkapcsolatit – helyettesíteni lehetne egymással.

A napokban jelent meg egy felmérés arról,hogy Magyarországon a házasságoknak több mint a fele válással végződik. Szerintem természetes ez, hiszen nemcsak arról van szó, hogy rosszul választottunk, hanem arról is, hogy nem vagyunk olyanok, mint Rómeó és Júlia, vagyis még ha szeretjük is a másikat, mérlegelünk, szempontjaink vannak, és olyan titkaink, olyan védekező rendszerünk van, amelyik eleve meggátolja a tartós szeretetet. És akkor nem szóltam a „biztos, ami biztos” alapon történő házassági vagyonszerződésekről és társairól.

De az is lehet, hogy tévedésben élünk. Azt hisszük, hogy önmagában azért, mert az embergyerek hosszú ideig gondozásra szorul, szükség van a családra. Nem képzelhető el, hogy inkább a szarvasokhoz, a cicákhoz vagy a kutyákhoz vagyunk hasonlatosak, ahol az utódgondozás kizárólag az egyik szülő feladata?

Másrészt viszont  az is lehet, amit egy másik ismerősöm vetett föl, hogy éppen azért ilyen sok a válás, mert a gyerekeink már egyszülős családban nőttek föl, s nem is tudják, hogyan lehet tartósan szeretni. Különösen a fiúk vannak nehéz helyzetben, akiket femininné, lepkelelkűvé neveltek, hiszen a szülő, a gondozó, a pedagógus többnyire nő volt.

1999-ben 30%-ra becsültem a magányos, szeretethiányos magyar emberek számát. A növekvő munkanélküliség és létbizonytalanság, az egyre több idős ember, a  társadalomtól segítséget nem kapó, idegileg kikészített fiatalok feltűnő mennyisége és a csökkenő szolidaritás miatt ez a szám vélhetően legalább a duplájára nőtt.

 Szerintetek, birkák, vissza lehet még fordulni?

22 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://birkanep.blog.hu/api/trackback/id/tr161749130

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

flea 2010.02.11. 13:29:17

A házasságok több mint fele válással végződik, de aki valaha is elválik, annak elég nagy része nem egyszer válik el, így a felbontott házasságok számát akár néhány évente megnöveli, míg az ugyanezen idő alatt egyben maradt házasság továbbra is csak egy strigula a másik oldalon. Ezért ez a statisztika használhatatlan.

Szeretethiány meg gyereknevelés szempontjából az lenne az értelmes statisztika, hogy hányan bontják fel azt a házasságot / élettársi kapcsolatot, amelyikben először gyerekük születik (mellé téve azt a statisztikát, hogy hány gyerek születik ezeken eleve kívül). Ilyen persze nem készül...

Szeretethiányban felnőtt embereknél kisebb a várható gyerekszám, az összes "nekem aztán nem lesz gyerekem, minek, mekkora macera már" közülük kerül ki, tehát van a dolognak egy természetes ellenállása, ami valahol maximálja ezt a dolgot. Addig viszont szerintem gond nélkül elmegyünk, és nem is sokára.

Különben szeretetben felnőtt embereknek sem könnyű azt adni a másiknak, amire annak igazán szüksége van. Gary Chapman: A szeretet öt nyelve - ismerős?

Cook kapitány 2010.02.11. 14:13:13

"1999-ben 30%-ra becsültem a magányos, szeretethiányos magyar emberek számát. A növekvő munkanélküliség és létbizonytalanság, az egyre több idős ember, a társadalomtól segítséget nem kapó, idegileg kikészített fiatalok feltűnő mennyisége és a csökkenő szolidaritás miatt ez a szám vélhetően legalább a duplájára nőtt."

Miből jött az eredeti becslés? Komolyan gondolod, hogy tíz év alatt duplájára nőtt? Az emberek több, mint fele magányos lenne?
Ha körülnézek az irodában, baráti körben, rokonok között, nálam kb. 5%-ra jön ki a pár nélkül élők aránya (60-ból 3).

anyabanya44 2010.02.11. 17:32:05

A párban élés nem feltétlenül jelent szeretetben élést!

miriamele · http://epreskert.blog.hu 2010.02.11. 18:43:24

Az ember legtöbbet saját magáért teheti. Aki szeretethiányban szenvedett gyermekként, nem feltétlenül köteles ezt a terhet egész életében cipelni. Felnőve szembe tud(nánk)unk nézni az ilyen mértékű ásító űrrel is a saját lelkünkben, és be tudjuk gyógyítani a sebeket. (A sebhely megmarad, persze, de azt csak nagyon ritkán szabad nyomogatni.)
Nehéz elhinni magunknak, hogy nem azért nem szerettek, mert rosszak voltunk, hanem mert csak, és figyelni arra, hogy mi ne essünk ugyanebbe a csapdába, majd ha nekünk ad gyermeket a sors.
Attól a másiktól meg ne a megváltást várjuk, mert ő is csak egy megváltásra váró lélek. Ha szeretjük úgy, annyira, ahogyan neki jó, akkor nem fog elmagányosodni mellettünk, és mi sem leszünk magányosak mellette.
Szeressük magunkat, mert mást is csak úgy tudunk szeretni. Szeressünk mindenkit, mert a másik is szeretetreméltó ember. Szeretettel forduljunk a világ felé és a szeretet visszatükröződik ránk.
Strici, egészen lírai hangulatba kerültem :-)))))))

A Tyne folyó déli partja 2010.02.11. 20:27:14

@anyabanya44: de fordítva is áll ez. a nem párban élés se feltétlenül olyan nagyon rossz dolog. inkább, mint hogy az általad leírtban legyen az ember.

A Tyne folyó déli partja 2010.02.11. 20:31:39

én most "rombolni" fogok. (mert nem vagyok igazából romantikus. sőt. illetve, de, de közben nagyon is józan.)
nekem a Rómeó és Júlia soha nem jelentette azt, h. mindent elsöprő szerelemért mi mindenre képesek. még akkor se, ha ezt akarta kifejezni...mert nekem bejött a két lábbal a földön gondolkodásmód, és belegondoltam: két tizenéves, nem ismerik egymást, egyik nap megtetszenek egymásnak, azonnyomban eldöntik, h. ők szerelmesek (anélkül, h. túl sokat tudnának egymásról), és összeházasodnak. most képzeljük ezt el a valóságban, 21. században...

A Tyne folyó déli partja 2010.02.11. 20:33:37

és: ezek nem szeretethiányról,de magányról szóló idézetek. ugyanis, nem mindegy, h. az milyen magány.
www.meder.hu/hun/magany.htm

nem feltétlenül rossz az, csak mostanában az a divat, h. ezt akarják belesulykolni az emberekbe, hogy de rossz neked, egyedül vagy, biztosan minden vágyad a nagy társaság, te szegény. hát nem feltétlenül.

Strici · http://birkanep.blog.hu 2010.02.12. 12:00:45

@Cook kapitány: Egyrészt nagy a különbség aközött, hogy valaki párban él, és aközött,hogy magányos-e.
A 30%-os becslés nemcsak a tartósan magányosokra vonatkozott, hanem az adott pillanatban magukat magányosnak érzőkre. A legnagyobb részét ennek a számnak az idősebbek tették ki; ez most is így van. A növekedést önmagában is indokolná a foglalkoztatottak/inaktívak egyre növekvő aránya, hiszen aki munkanélküli, az általában magányosnak érzi magát, a feleslegesség tudata rombol.
Nagyon beszűkültek a másik ember vagy közösség megtalálásának módjai, alig vannak igazi (nem virtuális) közösségi terek, az egyetemi kreditrendszer pl. szétbombázta a hallgatói közösségeket. A fiatal emberek egyre jelentősebb része zárkózik be önmagába. S talán soha ennyire nem volt reménytelen az utóbbi ötven évben a felnőttkori életkezdés, mint napjainkban. Ennek következtében felerősödött az anyagi szempontok figyelembe vétele a tartós kapcsolatokban, ami olyan külső, és függőséget teremtő elem, amely elősegíti az elmagányosodást.

Strici · http://birkanep.blog.hu 2010.02.12. 12:02:07

@Animacs: Ha önként vonulsz magányba, az egészen más, mint amikor nem akarsz magányos lenni.

Gombóc_Artúr · http://zsirverseny.blog.hu 2010.02.12. 12:39:01

A házasságok fele válással végződik. A maradék meg HALÁLLAL, ezt se felejtsük el :)

A házasságot elrontottuk. A világ nagy - de csendesebb részén - ahol jól működik, ott a házasság gazdasági része a domináns. Felneveled az utódokat, akik eltartanak öregkorodban, közben megy egy kicsit gazdagszik a család. Jóban vagy a pároddal, különben a rokonság megorrol, és ez "drága" konfliktus...

Nálunk, meg a fehér világban általában az állam kivette az utódnevelés és az öregeltartás forrásait és költségeit a család kezéből (nyugdíj, születési segély, gyes, családi pótlék, ingyenes oktatás, bölcsöde, óvoda, etc.) Ezzel gazdaságilag erősen kiürült a család. Maradt a szerelem mint összetartó erő, ami kb. Rómeó & Júlia szintű viselkedést tesz lehetővé.

p.s. Kíváncsi lennék egy Rómeó és Júlia 2-re, ami a huszonötéves évfordulójukon íródik :))

A Tyne folyó déli partja 2010.02.12. 18:29:11

@Strici: igen, de ezt nem nagyon szokták figyelembe venni, pnt ez a bajom.

A Tyne folyó déli partja 2010.02.12. 18:31:08

@Gombóc_Artúr: ugyan, rég elváltak volna:)
még annyira se ismerték egymást, mint anno a megszervezett házasságok résztvevői. mert azok legalább egy faluban nőttek fel (még a nagymamám fiatalkorában is szégyennek számított, ha valaki a szomszéd faluból nősült/ment férjhez), azok meg nem voltak akkorák, h. ne ismerték volna egymást gyerekkoruktól.

Rabyn 2010.02.12. 19:33:11

Nekem a Rómeó és Júlia két tapasztalatlan szerelmes gyerek szenvedése. Sosem szerettem, bár lehet, hogyha engem is eltiltottak volna a szüleim valamitől ami fontos nekem akkor másképp látom.
A házasságok többsége azért végződik válással mert az emberek nem tudnak beszélgetni, konfliktust kezelni, könnyebb kilépni, elmenekülni a probléma elől, mint megoldani azt. Az én környezetemben eddig két válásról tudok, mind a két házasság nagyon rövid életű (pár év) nagyon fiatal emberek házassága volt.

A szeretethiányosok meg nem tudják értékelni a szeretetet amit kapnak, nem látják, nem tudják, hogy minden szeretet más, attól függően, hogy kitől jön. Másképp szeret anyu és apu, másképp a testvéreim, másképp a kedvesem, a barátaim, a kutyám (tényleg szerintem egy kutyától megkapnák,az feltétel nélkül imád). De ez is mind szeretet, ahogy én is másképp szeretek mindenkit. Még egy anya sem képes ugyanúgy szeretni a gyerekeit!

Kíváncsi lennék, hogy kik vannak többen a szeretet hiányosok között, az egykék, vagy akiknek van testvére.

Strici · http://birkanep.blog.hu 2010.02.12. 23:56:25

@Gombóc_Artúr: Hát... a rám jellemző szerénytelenséggel írom, hogy 1978-79-ben rendeztem meg a "Szervezett kicsengés" című multihepeninget három képernyőre, kvadrofon hangra és villanyvasútra, amelynek egyik eleme a Rómeó és Júlia punk-musical változata volt.

A mű a Magyar Televízió fiatal művészek stúdiója, a Magyar Rádió kísérleti stúdiója és a Kőbányai non-professzionális filmstúdió együttműködésével készült.

A szereplőket a lőrinci ifjúsági parkban egy Beatrice-koncerten szedtem össze, csupa csöves tini volt.

A sztorit nekik kellett kitalálniuk.

A történet a Keleti pályaudvar aluljárójának nyitott részében játszódik, ahol egy punkegyüttes a "Júlia, úgy kívánlak" című számot játssza.
(Nagyon jó kis nóta volt, a második sorát nem merem ideírni, csak ha nagyon kéritek. Na jó, valahogy úgy folytatódott a dal, hogy "Tedd a számra a ...)

Tehát üvölt a nóta szép kvadróban (négycsatornás térhatás), amikor megérkezik a szakadt Rómeó a Metróval. Elhűlten látja, hogy Júlia föl van ravatalozva a placcon, és a dajka keservesen zokog. Rómeó hiába rázza Júliát - aki egy nagyon dundi, szeplős, szintén szakadt,vörös hajú lány -, nem akar felébredni. Pedig még két hatalmas frászt is kioszt neki, és megcsikizi a talpát is. Már éppen rugdosni is kezdené, amikor megérkezik Lőrinc barát, kezében egy 2,5 m magas (!) cinzanos reklámüveggel. (Soha nem tudtam meg, honnan lopták.)
Rómeó szív egyet az (üres) üvegből, pontosabban műanyagból, majd "megkínálja" a dajkát is, aki viszont egy nagyon szép, bűbájos, vékony csövilány volt. Rómeó szemezni kezd vele, a dajka kacéran visszamosolyog, majd kisvártatva a dajka és Rómeó csókolózni kezdenek.

Ennek hatására tér magához Júlia, és "Megcsaltál halálomban, Te rohadt geci!" kiáltással egy seprűt kap a kezébe, és kergetni kezdi a csókolózókat. Szerencsére Lőrinc barát elgáncsolja Júliát, aki a barát karjaiba omlik. Lőrinc is hevesen csókolózni kezd Júliával, aki rájön, hogy az ő igaz szerelme a barát.

Ezt követően vidám szalonnasütés kezdődik, és a fináléban a zenekarral együtt éneklik a főszereplők a "Júlia, úgy kívánlak" című nótát.

nyíregyházi betti 2010.02.14. 06:51:41

@Rabyn: Nekem a Rómeó és Júlia egy közröhely.

A hetvenes évek első felében délutáni előadáson volt szerencsém látni a művet városunk színházában, neves színművészek "előadásában". Júlia mindent egy hangon hadart, egy másik szerepet (már nem emlékszem melyiket) játszó híres színészünk pedig részegen dülöngélve kapálózott kardjával a színpadon. Maradandó élmény volt, azóta sem tudom feledni, ha látom az illetőt valamelyik filmben.

A dajka volt a legjobb, ő Júlia hullája mellöl kacsintott ránk, melynek következtében az egész nézőtér (több száz tini!) röhögésben tört ki.

Másnap a suliban a tanárok azt mondták, hogy szégyent hoztunk az iskolára. Tiltakoztunk, s végül belátták, hogy híres színészeink hoztak szégyent saját művészetükre.

Már el is felejtettük volna az egészet, mikor az egyik nagy példányszámú országos ifjúsági újságban leleplező cikk jelent meg a művészek sanyarú sorsáról, Júlia kétezerért? címen.

A minket nevelő felnőttek legtöbben a felét sem keresték.....

nyíregyházi betti 2010.02.14. 06:52:55

@Rabyn: Nekem a Rómeó és Júlia egy közröhely.

A hetvenes évek első felében délutáni előadáson volt szerencsém látni a művet városunk színházában, neves színművészek "előadásában". Júlia mindent egy hangon hadart, egy másik szerepet (már nem emlékszem melyiket) játszó híres színészünk pedig részegen dülöngélve kapálózott kardjával a színpadon. Maradandó élmény volt, azóta sem tudom feledni, ha látom az illetőt valamelyik filmben.

A dajka volt a legjobb, ő Júlia hullája mellöl kacsintott ránk, melynek következtében az egész nézőtér (több száz tini!) röhögésben tört ki.

Másnap a suliban a tanárok azt mondták, hogy szégyent hoztunk az iskolára. Tiltakoztunk, s végül belátták, hogy híres színészeink hoztak szégyent saját művészetükre.

Már el is felejtettük volna az egészet, mikor az egyik nagy példányszámú országos ifjúsági újságban leleplező cikk jelent meg a művészek sanyarú sorsáról, Júlia kétezerért? címen.

A minket nevelő felnőttek legtöbben a felét sem keresték.....

Kono 2010.03.02. 09:53:26

Tetszik a poszt.
A társadalom pusztán materiális alapokra épít, és azt hangoztatja, hogy a többi csupán üres érzelgősség, és gyenge emberek mankója. Igyekszik mindent megtenni azért, hogy az emberben lévő természetesség a szeretet adásával és elfogadásával kapcsolatban eltorzuljon.
Aki hollywood-i filmeken nő fel, annak nem csoda, hogy fogalma sincs az igazi szeretetről. Ezeknek a filmeknek az értékrendje teljesen irreális világot közvetít, a média pedig felkapja a romantikus-nyálas rózsaszín eszményképet. Na ez az, aminek köze sincs a szeretethez. A szerelem szép, de egy házasságot ettől sokkal többre kell alapozni. Ha csak ennyi lenne, holnap másba szeretne bele az ember, és hát- tedd, amit a szíved diktál- máris felborulna a család.

Feleségem gondozónő. A tapasztalatok szerint a válások megkezdődnek a csoportban, mikor a gyerekek 2 évesek.
A gyerekeinek 80%-a egyáltalán nem kap megfelelő hátteret a felnövekedéshez, már ilyen kicsin sem. Jó részüknek elválnak a szüleik, és másik részüknek meg gázosak a szüleik. 10-ből 2 gyereket nevelnek normálisan. Ez elkeserítő...

Mondom ezt műszaki agyú, mérnök férfiként.

flea 2010.03.02. 11:38:11

@Kono: tízből kettőt? Most mondd, engem ez majdhogynem felvillanyoz... én százból kettőre tippeltem volna!

Kono 2010.03.08. 14:18:05

@flea: Ne feledd, ez a "statisztika" 2-3 éves kor alatt érvényes... később, gondolom, tovább romlik a helyzet.
süti beállítások módosítása