HTML

Birka nép

A birka nép istenére esküszünk, esküszünk, hogy mindig birka nép leszünk! Küldjetek történeteket a birkanep@lajt.hu-ra!

Friss topikok

  • Foldes Gazda: @uni1002: Így igaz . Velem megtörtént ,hogy a munkaadóm ukázára orosz katonai járművel kellet utaz... (2014.04.24. 17:52) Hagymaszárat a birkának!
  • elkeseredett.polgar: Szerencse, hogy legalább blogok szintjén ismerjük egymást, így egyszerűbb volt ennek a kis "oktatá... (2013.05.08. 22:10) A birka házhoz száll
  • zellerlevél: Több, mint három év eltelt a poszt megjelenésétől, és semmi sem történt? (2013.03.24. 20:36) A koponyahiányos birka és az Optimális Családtervezési Modell
  • Gáb-orom: Jól esett volna egy kis forrás. Azt hiszem innen vannak, nem? puafesztival.hu/ (2012.08.31. 22:21) A birka párzik
  • Reactor: Ne is. Még a végén érvelned kellene. (2012.07.07. 16:20) Büdös birka

Linkblog

Szabadság és biztonság

2010.06.18. 09:36 Strici

Az elmúlt negyed században szinte vitathatatlan állítássá vált az a hazugság, hogy az egykori „szocialista” – szándékos torzítással kommunistának nevezett – országok népei a biztonság helyett a szabadságot választották. Ez a hazugság a szabadságot és a biztonságot egymás ellentéteként állítja be. Holott a szabadságnak nem a biztonság, hanem a szükségszerűség, még pontosabban a kényszerűség az ellentéte. A biztonságnak sem a szabadság, hanem a kiszolgáltatottság az ellentéte.

A szabadság és a biztonság csak együtt létezhet, csak akkor lehet egy társadalom szabad, ha egyszersmind biztonságos is. És csak akkor lehet egy társadalom valóban biztonságos, ha egyúttal szabad is.

Mielőtt már megint világmegváltásra készülnénk, induljunk ki egy parányi példából! Tegyük föl, hogy egy közösség fontosnak tartja a közbiztonságot! A közbiztonság azt jelenti, hogy nagyon csekély a lakásbetörések, autólopások, közterületi rablások, a nemi erőszakok és – nem utolsó sorban – a gyilkosságok száma. Vagyis – most figyeljetek, birkák! – az utcákon és a parkokban este is félelem nélkül, szabadon lehet tartózkodni, közlekedni, létezni. Nem kell minden ház elé biztonsági őrt állítani, nem zárják ketrecbe magukat az emberek.

Ezzel szemben a szabad világ példaképének tartott USA-ban még mindig a legmagasabb az 1000 lakosra számított köztörvényes bűncselekmények száma. Az USA a történetének két évszázada alatt sem tudta felszámolni – vagy legalább számottevően tartósan mérsékelni – a belső terrorizmust. Sőt. Annyiban persze szabad a rendszer, hogy az elnököt is le lehet lőni. Szabadon.

Példánkat folytatva, egyáltalán nem mindegy, hogy a közbiztonság hogyan jön  létre. Mert  meg lehet teremteni például megfélemlítéssel. Lehet paranccsal.  erőszakos rendcsinálással. Lehet korlátozásokkal. Hiszen ha a közösség biztonságát külső ellenség veszélyezteti, akkor a közösség bekeríti magát. Várfalakkal, betonfalakkal, vizes árkokkal, rakétaelhárító ellenrakétákkal – mikor mit diktál az idők szava. Ilyenkor persze szó sincs a határok átjárhatóságáról. A szabadság nagyon viszonylagos, sok, túl sok a kényszer. Ráadásul, ha a közösség gyenge, ha nincs folyamatos társadalmi együttműködés (ideértve a közösségi ellenőrzést is), akkor nemcsak a kényszerek miatt vannak korlátozások, hanem az önkényuralom természetéből adódóan is. Amikor pedig ennek a felülről, mintegy ajándékba kapott közbiztonságnak megszűnik a hatalmi támogatottsága, a közbiztonság egyetlen pillanat alatt összeomlik.

A létezett szocializmus valóban biztonságos volt a többség – a túlnyomó többség – számára. A naplopókon kívül mindenkinek volt munkája, a jövő kiszámítható volt – félfeudális, megkésve kapitalizálódott, nyomorúságot, ezernyi népbetegséget, analfabetizmust öröklött országok, népek indultak el a felemelkedés útján, egy nagyon gyors, a legfejlettebb tőkés országok utolérésének kényszere miatt erőltetetten gyors modernizáció részeseiként.  Néhány év, évtized alatt megszűnt az éhínség, jelentősen csökkent a lakáshiány, nagy tömegek lettek műveltebbek, töredékére csökkent a bűnözés, példaértékű lett az egészségügy és a kisded-gondozás, nőtt a fogyasztás – vagyis emelkedett az életszínvonal, minőségibb lett az élet. Igazságosabbá, emberibbé vált a világ.

Az így létrejött rendszerekben azonban még nagyon kezdetleges volt a társadalmi együttműködés. Az állami tulajdon alapvetően elidegenedett tulajdon volt, nem önigazgató társadalmi tulajdon. S bár formálisan a dolgozó népé volt a gyár, a továbbra is bérmunkásként dolgozó nép aligha vehette kezébe a gyárai sorsának alakulását. Sokkal nagyobb – a mai új generációk számára elképzelhetetlenül nagy – beleszólása volt ugyan a gyár ügyeibe, mint manapság, de még a legnagyobb jóindulattal sem mondhatjuk, hogy a beleszólás mindig teljesen kockázatmentes volt. A termelési viszonyok átalakítása a tőkés magántulajdonból megrekedt a gyors kollektivizálás szintjén, amit nem követett a tulajdon társadalmasítása. Ezek a rendszerek kivétel nélkül kispolgári mentalitásúak voltak, a biztonság ára éppen az volt, hogy a nép lemondott a közügyekben való részvételről, cserébe a biztonságért.

És ezzel hosszabb távon lemondott a tényleges biztonságról is. Amikor ugyanis a rendszer kapitulált, nem voltak olyan közösségek, amelyek a társadalmi, a szociális,  a kulturális – és főként – a létbiztonságot garantáló vívmányokat megvédték volna.  Hiszen akkor magát a rendszert védték volna meg. Ami persze ebben az esetben nem kispolgári rendszer lett volna. Más szavakkal azt állítom tehát, hogy az előző rendszer ugyan ténylegesen azért bukott meg, mert a csillagháborús verseny alatt gazdaságilag kimerült, de azért merült ki, mert "balra zárt", vagyis mert nem volt elég szabad, nem volt szabad, amennyire lehetett volna, és így nem tudta fenntartani a biztonságot.

A kispolgári szocializmus bukása azonban időben egybeesett a tőkés rendszer minden eddiginél mélyebb, tartósabb, általános válságának kibontakozásával. Noha a volt szocialista világrendszer új piacokat és olcsó munkaerőt jelentett, a profitráta mégis tovább csökkent, amelyre a tőkés világ egyetlen válasza az életszínvonal csökkentése lett még a centrum országaiban is. Az, amit néhány évvel ezelőtt csak hitelválságnak hívtak, valójában nem volt más, mint az, hogy a kapitalizmus képtelenné vált a jóléti jövő finanszírozására, tekintettel arra, hogy a fizetőképes kereslet nem tudta felszívni a fedezet nélküli hiteleket – egyre nagyobb mértékben csökkent a termelés.

Az elmúlt néhány esztendő azt mutatja, hogy a tőke nem tud más megoldást, mint a pénzügyi egyensúly érdekében teendő radikális „megszorításokat”, ami – ismétlem – nem más, mint a folyamatosan csökkentendő életszínvonal, az élet minőségének lerontása, a szabadság, vagyis az emberi jogok – elsősorban a munkához és a megélhetés való jogok – korlátozása, és ezzel párhuzamosan a biztonság felszámolása. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy az államháztartási hiány csökkentésének kívánalma a centrum – különösen az Egyesült Államok – számára nem előírás, ennek ellenére a helyzet ott sem javul, akkor még nyilvánvalóbb, hogy a rendszeren belül nincs megoldás.

Ez nem azt jelenti, hogy – legalábbis tőkés szemmel nézve – a válság soha nem fog a rendszeren belül megoldódni. Két esetben lehetséges a megoldás. Az egyik eset, hogy a korábbiakhoz képest jóval alacsonyabb életszínvonalon stabilizálódik a rendszer. Tehát tartóssá válik a magas munkanélküliség és csökken az átlagéletkor, mert a rendszer nem tudja megtartani az időseket és nem támogatja az általános egészségügyi ellátást. A másik eset az, amikor szélsőséges, terrorista hatalomátvétel következik be a centrum országaiban, és kitör egy korlátozott (nem nukleáris) világháború.

A humanista megoldások, a válság tényleges felszámolása azonban kizárólag a rendszeren kívül képzelhetők el. Nem állítom, hogy erre van recept, azt sem, hogy mindenütt máris megteremtődtek rájuk a feltételek. Azt azonban igen, hogy föl lehet készülni. Tanulással, szervezkedéssel és az ebben a blogban oly sokszor említett összefogással. Először kis közösségek összefogásával majd egyre nagyobb közösségek rendszerével. A humanista megoldás nem szükségszerű, de kívánatos. Ezt fogalmazta meg talán az egész világon mindenkinél szebben József Attila, és lassanként akkor is megértjük, mire gondolt, ha oly sokszor az utóbbi hetekben-hónapokban különösen sokszor próbálták kiforgatni a szavait:

Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd;
szép, komoly fiadat!”

23 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://birkanep.blog.hu/api/trackback/id/tr432090786

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ringer 2010.06.18. 10:12:27

Írtál valamit, de nem mondtál semmit.

Szakaly Gyorgy · http://szakalygy.uw.hu/index.html 2010.06.18. 13:15:44

A kulturális kreatívok azok, akik képesek békésen megváltoztatni a jövőt:
www.kulturaliskreativok.cc/
Pl. létrehozták az első magyarországi etikus bankot.

manson karcsi · goo.gl/FVvVX 2010.06.18. 16:45:48

@ringer: szerintem a választ nem neki kell a szádba rágni. azért van elméd, hogy használd.

Kartal (rezervált) 2010.06.19. 13:35:18

Szerintem marha egyszerű. Ahhoz, hogy a többség biztonságban érezze magát, a szabadságjogokat néhol korlátozni kell. A korlátok nélküli szabadságot anarchiának hívják, a szabadság nélküli korlátokat diktatúrának. A kettő között pedig a szürke milliárd árnyalta található, és bármelyik árnyalat valósul is meg, lesznek, akiknek nem fog tetszeni.

Egyébként gondolkozz el, szabad-e az, aki szabad akaratából mond le bizonyos szabadságjogokról. És szabad-e az, aki a szabadság rabszolgájaként él, mindent a szabadságnak rendel alá, és végül egy csomó dolgot nem tehet meg, mert azzal korlátozná a szabadságát...

Buzzword 2010.06.19. 23:28:57

Nagyon aranyos mese volt, Strici bácsi. Mesélsz esetleg a gulágokról és Észak-Koreáról is? A megszűnt éhínség témájában esetleg a Holodomorról? Ja, tudom, az éhen döglesztett ukrán gyerekek biztos "naplopók" voltak és a kiéheztetésükbe a tőkés államok hajszolták bele a CCCP-t.
Jézusom...

2010.06.21. 00:09:29

Néhány észrevétel az íráshoz:

„A létezett szocializmus valóban biztonságos volt a többség – a túlnyomó többség – számára. A naplopókon kívül mindenkinek volt munkája, a jövő kiszámítható volt(…)”

Biztonságos? Végül is ha az ismert „jaj, csak legyen meg a Trabantka, a negyven négyzetméternyi panel, meg lehessen két hétig kellemesen bódult állapotban büfögni a „vitorlás bambi”-tól a balatoni SZOT-üdülőben” életfelfogást szerint nézzük, akkor a szocialista rendszer valóban egzisztenciális biztonságot jelentett. Mindenkinek volt munkája (=munkahelye, ahol a nyolctól négyig tartózkodásért fizetést kapott), még ha nem is feltétlenül mindenki munkája volt a mai szemmel nézve produktív. Na nem baj, legalább lehetett munkaidőben géemkázni, meg a vízvezeték-szerelő szaki is fusizhatott, meg járhatott ezerkettes zsigával (8 év várakozás a Merkúrnál), akárcsak a nagyok a hanyatló kapitalista fertőben. A jövő kiszámítható volt: úgy gondolta az egyszeri ember, hogy 50 év múlva is ugyanabban a pozícióban fog dolgozni, ugyanannyi fizetésért, és ugyanaz a pártelit lesz hatalmon. Ez is egy szempont. (Hacsak nem jön egy atomháború, de akkor meg úgy is mindegy.)

„félfeudális, megkésve kapitalizálódott, nyomorúságot, ezernyi népbetegséget, analfabetizmust öröklött országok, népek indultak el a felemelkedés útján, egy nagyon gyors, a legfejlettebb tőkés országok utolérésének kényszere miatt erőltetetten gyors modernizáció részeseiként. Néhány év, évtized alatt megszűnt az éhínség, jelentősen csökkent a lakáshiány, nagy tömegek lettek műveltebbek, töredékére csökkent a bűnözés, példaértékű lett az egészségügy és a kisded-gondozás, nőtt a fogyasztás – vagyis emelkedett az életszínvonal, minőségibb lett az élet.”

Csak összehasonlításképpen: gondoljunk bele, hogy ugyanezen idő alatt a porig bombázott Németország nyugati fele milyen szintet ért el a Marshall-terv segítségével - a hanyatló tőkés világrend útján vakon haladva a szakadék felé - , mialatt mi itthon a vas és acél országát építettük, meg gyapotot próbáltunk termeszteni szabad ég alatt. Így már azért kicsit árnyaltabb a kép, ami a háború utáni szocialista újjáépítés hatékonyságát illeti.

„Igazságosabbá, emberibbé vált a világ.”

Valóban. Leszámítva azt, hogy a korábbi nyilasok beléptek a komcsi pártba, davajgitárt ragadtak, és ugyanazt folytatták, mint a náci megszállás alatt, csak most a zsidók helyett az osztályellenséget irtva. Végül is csak néhány tízezer ártatlan embert végeztek ki, telepítettek hortobágyi gettókba, kínoztak halálra vadállati módon, küldtek kényszermunkára vagy tartottak börtönben néhány év alatt az Andrássy úton, a saját elvtársaikat is kiirtva koholt koncepciós perek alapján, ha úgy hozta a proletariátus harcának az érdeke (pl. Rajk László). Na de ne akadjunk fenn minden apróságon, ennyi azért belefér („ahol fát vágnak, ott hullik a forgács”).

„Sokkal nagyobb – a mai új generációk számára elképzelhetetlenül nagy – beleszólása volt ugyan a gyár ügyeibe, mint manapság, de még a legnagyobb jóindulattal sem mondhatjuk, hogy a beleszólás mindig teljesen kockázatmentes volt.”

Az eufemizmus magasiskolája. :)) Én ezt hétköznapi nyelvre úgy fordítanám le, hogy lehetett pofázni, csak nem volt érdemes, mert könnyen Szibériában találhatta magát az ember.

„A termelési viszonyok átalakítása a tőkés magántulajdonból megrekedt a gyors kollektivizálás szintjén, amit nem követett a tulajdon társadalmasítása.”

A probléma az, hogy ez a világ valamennyi kommunista (szocialista) országára igaz mind a mai napig: SEHOL nem valósult meg a társadalmi tulajdon, vagyis a kommunizmus legmagasabb szintje. Ezek után érdemes legalábbis megfontolni azt a lehetőséget is, hogy ez nem egy-egy adott sajátos probléma volt (pl. Magyarországon), hanem maga az alapkoncepció (kommunista társadalmi rend, és az ahhoz felvázolt út) szar, de legalábbis ebben a formában megvalósíthatatlan és működésképtelen. De persze a remény hal meg utoljára, továbbra is lehet a kommunizmus megvalósításával próbálkozni.

„az előző rendszer ugyan ténylegesen azért bukott meg, mert a csillagháborús verseny alatt gazdaságilag kimerült, de azért merült ki, mert "balra zárt" „

Ne hülyéskedj már, épphogy az tudta meghosszabbítani még kicsit az agóniáját, hogy nem zárt balra, hanem nyitott a tőkés rend felé (Új Gazdasági Mechanizmus).

„Noha a volt szocialista világrendszer új piacokat és olcsó munkaerőt jelentett, a profitráta mégis tovább csökkent, amelyre a tőkés világ egyetlen válasza az életszínvonal csökkentése lett még a centrum országaiban is. Az, amit néhány évvel ezelőtt csak hitelválságnak hívtak, valójában nem volt más, mint az, hogy a kapitalizmus képtelenné vált a jóléti jövő finanszírozására, tekintettel arra, hogy a fizetőképes kereslet nem tudta felszívni a fedezet nélküli hiteleket – egyre nagyobb mértékben csökkent a termelés.”

Már ahol. Már másutt is kérdeztem, de nyilván elkerülte a figyelmedet, hogy ha szerinted ez a válság a tőkés rendszerbe eleve kódolva van, akkor mivel magyarázod azt, hogy bizonyos tőkés országokat (pl. Svájc, Japán, skandináv országok) szinte alig érint a válság?

„Az elmúlt néhány esztendő azt mutatja, hogy a tőke nem tud más megoldást, mint a pénzügyi egyensúly érdekében teendő radikális „megszorításokat”, ami – ismétlem – nem más, mint a folyamatosan csökkentendő életszínvonal, az élet minőségének lerontása, a szabadság, vagyis az emberi jogok – elsősorban a munkához és a megélhetés való jogok – korlátozása(…)”

Aláírom, hogy ez nem az ideális megoldás, de ez – a kommunista társadalmi rend elméletével ellentétben – legalább működik, és reálisan megvalósítható.

„A humanista megoldások, a válság tényleges felszámolása azonban kizárólag a rendszeren kívül képzelhetők el. Nem állítom, hogy erre van recept, azt sem, hogy mindenütt máris megteremtődtek rájuk a feltételek.”

Megint csak fordítok magyarra: a jelenlegi tőkés rendszer szar (mondjuk ez tény), változtatni kéne rajta, ugyan lövésünk sincs, hogy ténylegesen hogyan, de legalább van egy utópisztikus elképzelésünk a távoli célról, szóval mindenesetre kezdjünk el szervezkedni, aztán majd lesz valahogy. Engem ez kicsit emlékeztet a kommunizmus gyökereire, de ez az út már tökéletes zsákutcának bizonyult egyszer…

„Először kis közösségek összefogásával majd egyre nagyobb közösségek rendszerével.”

Nyilván az összefogás jó dolog, amit távlatilag az is csak egy kicsit árnyal, hogy mi magunk sem tudjuk még, hogy ténylegesen milyen célból is fogunk össze, és mennyire reális ennek az elérése?

„Ezt fogalmazta meg talán az egész világon mindenkinél szebben József Attila(..)”

…Akinek mellesleg csak pár évre volt szüksége ahhoz, hogy belássa: a kommunista ideológia értelmetlen és káros. („Talán dünnyögj egy új mesét,/fasiszta kommunizmusét(…)”

Strici · http://birkanep.blog.hu 2010.06.21. 08:47:56

@tff: A gazdasági válság csupán néhány országot nem érintközvetlenül, ettől még a tőkés világ eddigi legmélyebb, évtizedek óta tartó általános válsága.

Igen, ez a kiszámíthatóság nagyon fontos volt. Tehát az életszínvonal lassú emelkedése, vagy pl. az, hogy ha valaki tanult, akkor nagy eséllyel képzettségének megfelelő munkát kapott. A legnagyobb fenyegetés, a munkanélküliség ismeretlen volt. A volt szocialista országok eredményei a szegénység, a legfejlettebb kapitalista országok a gazdagság talaján jöttek létre. Összevetni a tőkés világ egészét érdemes a volt szocialista világrendszerrel, nem egy-egy országot.

Nem végeztek ki néhány tízezer embert. Kevesebb, mint ezer embert végeztek ki Magyarországon, ideértve a köztörvényes bűnözőket is.

Az alapkoncepció nem valósult meg, ami nem a koncepció hibáját, hanem az objektív (elmaradottság) és a szubjektív adottságok hiányát bizonyítja.

Irak, Afganisztán, Vietnam... Vagy éppen a minap nyilvánosságra került 77 millió áldozattal járó bangladeshi kútfúrás...

Igen, igazságosabbá, emberibbé vált a világ.

Az elképzelés nem utópisztikus. A Földön kell megvalósítani a biztonságot és szabadságot. Nem ért véget a történelem, ahogy azt a kapitalizmus hívei állították.

Miért ne tudnánk, miért fogunk össze? Az emberhez méltóbb élet a cél.

Az általad idézett verset 1936-ban írta József Attila - történetesen a nemzeti szocializmusra utalva, hogy csak világos legyen a kép. Ezt bizonyítják a korábbi és főként a későbbi versei, pl. az "Ős-patkány terjeszt kórt" vagy a Thomas Mann üdvözlésére" címűek. József Attila soha nem tagadta meg a kommunista eszméket, a hazai pártvezetéssel voltak konfliktusai.

Strici · http://birkanep.blog.hu 2010.06.21. 08:55:34

@tff: A "balra zárt" azt jelenti, hogy a kispolgári nézetekhez képest balra levő nézeteket, megoldásokat zárta. Lásd még: "jobbra nyílt". (Halmazelmélet 1. óra)Az egyik utolsó politikai persorozat pl. az úgynevezett Maoistákkal szemben folyt, a hetvenes évek elején.

2010.06.22. 22:58:44

Ad 1: a kommunizmus fekete könyve 500 ezerre teszi a rendszer magyarországi áldozatainak számát:
http://hu.wikipedia.org/wiki/A_kommunizmus_fekete_könyve

- Azt írod, hogy néhány száz embert végeztek ki, a köztörvényesekkel együtt. A „köztörvényes” kifejezést szerintem inkább hagyjuk, már csak azért is, mert pl. Rajk Lászlót, Maléter Pált, Tóth Ilonát is köztörvényes bűncselekmények (kémkedés, államellenes összeesküvés, emberölés) állítólagos elkövetése címén ítélték ártatlanul halálra. Viszont mi a helyzet a kommunizmus osztályellenségei, illetve a zsidók számára szervezett koncentrációs táborokkal (pl. Recsk), hortobágyi kitelepítésekkel (csak ez utóbbi kb. 12 000 embert érintett) – ezek szerint ez belefér az emberséges és igazságos világba a nézeteid szerint?

A „kivégzések” viszonylag kis számával kapcsolatban igazad van:
„Az Andrássy út 60-ban „szabályos” kivégzések nem voltak; a foglyokat „csak” agyonverték, halálta kínozták, öngyilkosságba hajszolták.”
www.terrorhaza.hu/allando_kiallitas/pince/pinceborton_rekonstrukcio.html

Mindezt az emberibb, igazságosabb világ jegyében. Nyilván. De nézzük kicsit részletesebben az utóbbi lapról, milyen is volt ez a szép új világ:

„A kommunista politikai rendőrség, a PRO – később ÁVO, majd ÁVH – 1945 januárjában költözött be a nyilas borzalmak székhelyére. A nyilas „Hűség házát” szándékosan és elrettentésül „Borzalmak házává” változtatták.

A terrorszervezet hamar kinőtte az Andrássy út 60. épületét és pincéjét. Az évek folyamán az egész háztömböt elfoglalták és alattuk összefüggő pincelabirintust alakítottak ki. A rabokat egymástól szigorúan elkülönítve, bekötött szemmel hurcolták kihallgatásokra, illetve celláról-cellára. (…)

A gyanúsítottakat napokig nem hagyták aludni és sokszor több napon keresztül nem adtak nekik sem enni, sem inni. A kínzásoknak, a lelki és fizikai bántalmazások minden válfaját bevetették az áldozatokkal szemben. Órákig kellett a falhoz nyomott orral vagy vízszintesen kinyújtott karral állni, nem ritkán 10-12 órát. Mindennaposak voltak a gumibotozások, „tornáztatások”, verések, a kínvallatások legkülönbözőbb variációi. Voltak, akiket árammal, égő cigarettával, fogókkal kínoztak.

Az őrizetesek nem válthattak fehérneműt, nem fürödhettek – napi mosdásukra fél percet kaptak –, törölközőt, szappant, WC-papírt, fogkrémet, fogkefét, zsebkendőt nem használhattak. A pincebörtön foglyait éjjel-nappal villanyfényben tartották. Takarót, váltóruhát nem kaptak. Sokszor nem engedték ki őket vécére, küblit nem raktak a cellába. A fapriccs vizes deszkáira kellett feküdniük, nem ritkán az üres cellában a földre. A szadista őrök a kihallgatások szüneteiben is puskatussal, gumibottal verték a fogvatartottakat. Naponta egyszer adtak nekik enni, csészényi bablevest, 150 gr. kenyérrel, összesen napi 490 kalóriát. Az éhségtől, a kegyetlen hidegtől, az állandó kialvatlanságtól, a fizikai és pszichikai bántalmazásoktól agyongyötört foglyokra aztán az ÁVO által kiválogatott ügyészek példás büntetéseket kértek, aminek az ÁVO bizalmát élvező bírák eleget is tettek. (Fizetségükről az ÁVO minden esetben külön gondoskodott.)

Az életben maradt áldozatok kínzása, fizikai és lelki terrorizálása az ÁVO által felügyelt börtönökben is tovább folytatódott. A rabokat középkori módszerekkel gúzsba kötötték, voltak, akiket megláncoltak, lábukra 18 kg-os vasgolyó-nehezéket tettek; orvosi- és gyógyszerellátásban alig részesülhettek. A legkisebb „vétekért” büntetőzárkába, karcerbe zárták, súlyosan bántalmazták őket.

Az Andrássy út 60. épületét és pincéjét többször átalakították. Gondos kezek minden árulkodó nyomot eltüntettek. Mi a pince egy részében megpróbáltuk felidézni azokat a körülményeket, amelyek között az 1945-től 1956-ig tartó időszakban a politikai foglyokat tartották Magyarországon. A normális cellákon kívül büntetőcellákat, siralomházat és kivégzőhelyet is kialakítottunk.”

- Mellesleg találtam még érdekes dolgot a II. vh. után épülő-szépülő kommunizmusunk gazdasági csodájáról:

„A megrendült bűnszövetkezet lapjain azzal szembesül az olvasó, hogy "az osztályellenség" ellen folytatott kérlelhetetlen harc amelynek során 400 ezer embert hurcoltak meg, hova vezetett: 1952-53 fordulóján 1,2 millió parasztcsalád közül 800 ezernek nem maradt kenyere és vetőmagja, s közel 1 millió kataszteri hold mezőgazdasági terület műveletlen maradt. Az ország valóban a tönk szélére került."
http://hu.metapedia.org/wiki/ÁVH#Az_orsz.C3.A1g_gazdas.C3.A1gi_t.C3.B6nkret.C3.A9tele

Strici · http://birkanep.blog.hu 2010.06.23. 12:56:43

@tff: Én nem láttam ezt az 500 ezret, nyilván Budapestet elkerülte.

1952-53 fordulóján (tehát ugye szilveszterkor) 800 000 parasztcsalád, tehát kb 3 millió ember éhezett. Persze. Te tudsz számolni?

Strici · http://birkanep.blog.hu 2010.06.23. 12:59:44

@tff: Ja, és Tóth Ilona valóban aljas gyilkos volt. Ha már a konkrétumoknál tartunk.

Strici · http://birkanep.blog.hu 2010.06.23. 13:05:31

@tff: Egyébként számolni tudni valóban nem ért néha. Amikor még csak szamizdat formában lehetett A Gulág szigetcsoport című könyvet (érdekes, én a villamoson olvastam két hétig, mégsem vitt el senki, sőt a könyvről nyilvános vitát is rendeztünk a BME-n 1974-ben) kiszámoltuk, hogy ha igazat írt volna a szerző, akkor a Szovjetunióban kb. 2,4 milliárd embert végeztek volna ki. Azt még a Szabad Európa recenziója is elismerte A holnap hullámhosszán című műsorban, hogy a könyv számadatait kritikusan kell értékelni.

2010.06.23. 17:36:50

@Strici:

"Ja, és Tóth Ilona valóban aljas gyilkos volt. Ha már a konkrétumoknál tartunk."

Rajk László meg angol kém volt. A kémkedéssel vádolt Dániel elvtárs meg békaemberekkel beszélgetett a folyó mélyén, meg ürgebőrbe varrt dobozokban adott át titkos információkat nekik. Persze, tudjuk.

"1952-53 fordulóján (tehát ugye szilveszterkor) 800 000 parasztcsalád, tehát kb 3 millió ember éhezett. Persze. Te tudsz számolni?"

A forduló nem a szilvesztert jelenti, hanem nyilván az őszt, telet. A hárommilliót óvatos becslésnek tartom. Beszolgáltatások, padlássöprések - szerinted mi maradt ezek után a parasztoknak?

"Én nem láttam ezt az 500 ezret, nyilván Budapestet elkerülte."

Na ez volt az, ahol szabályosan felfordult a gyomrom. Ez az érvelés kísértetiesen emlékeztet azokéra, akik ugyanilyen indokokkal tagadják a II. vh-s náci népirtás tényét. (Mindkettő bűncselekmény mellesleg.) Volt kitől tanulnotok. Na nem baj, gondolom reggelente nyugodtan nézel bele a tükörbe.

Strici · http://birkanep.blog.hu 2010.06.23. 20:05:32

@tff: Meglehetősen nyugodtan nézek tükörbe. Egyébként a forduló egészen pontosan a szilveszter, erre nincs más értelmezés. Azt, hogy a lakosság csaknem egyharmada éhezett, eddig komolyan veendő források sem állították, nem beszélve arról, hogy megnézve az általad említett hivatkozásokat, ott azért más valótlanságok is szerepeltek.

A beszolgáltatások, padlássöprések - vagyis az élelmiszer-felhalmozás, rejtegetés felszámolásának egyik legfőbb oka az volt, hogy az ország gyorsan iparosodott, és kellett az élelmiszer. Ami persze az egyéni bosszút sem nélkülözte.

Közben pedig általánossá váltak az iskolai és üzemi étkezdék.

Érdemes végigböngészni a vidéki egészségügyi ellátás fejlődését is, ebben a körben a tbc-szűrőhálózat kialakítása a mai napig példaértékű, az ENSZ szerint is kiemelkedő.

Ismétlem: alig ezer embert végeztek ki. Semmilyen más adat nincs, arról meg különösen nincs, hogy a felnőtt lakosság közel 20%-át kivégezték volna.

Akkor nem lett volna, aki újjáépíti az országot.

TÉNYLEG PRÓBÁLJ MÁR MEG SZÁMOLNI!!!!!!!!!!!!!

Strici · http://birkanep.blog.hu 2010.06.23. 20:16:41

"A II. világháború végével csaknem egybeeső földosztás a nagybirtokot gyakorlatilag felszámolta, a kisbirtokok számát megnövelte. A parasztság a korábbinál jóval homogénebb lakosságcsoporttá vált. Az 1949. évi népszámlálás szerint a lakosság majdnem felét alkotta a parasztság és ebből 2% volt a 25 kat. holdnál nagyobb birtokos, úgynevezett kulákgazdaság, mintegy 180 ezer fős népességgel. Az egy keresőre jutó reáljövedelem a munkabérből élőknél fél évtized alatt csökkent, a parasztságé 1951-ben és 1952-ben mintegy 10 százalékkal nőtt. Az évi 10–12 ezer forintos munkás-alkalmazotti reáljövedelem azonban minden évben meghaladta a paraszti jövedelmek kétszeresét. A parasztság fogyasztásának reálértéke – amibe a saját termelésű élelmiszer értéke is beletartozik – a munkás-alkalmazotti rétegét 81–91%-ban közelítette meg."

Mindössze hét évvel a háborúban szétrombolt ország esetén ez minden számnál beszédesebb.

És még: A technikai fejlesztés fél évtized alatt további, 1966-ig mintegy 120 millió kézi munkanapot váltott ki.

A mezőgazdasági nagyüzemekben foglalkoztatottak (tagok és alkalmazottak) személyi jövedelme – a mezőgazdasági és a nem mezőgazdasági termelés gyors bővülésének együttes hatására – az 1980-as évek második felére megközelítette a más gazdasági ágakban dolgozókét. Az 1990-es években a folyamat visszájára fordult, ismét nőttek a jövedelemkülönbségek a mezőgazdaságban dolgozók hátrányára.

A mezőgazdasági termelés gyors fejlődése a szakképzés fokozásának égető szükségességét vetette fel. A II. világháború után a korábbinak többszörösére nőtt a különböző szinten képzett mezőgazdasági szakemberek létszáma. Az 1950-es években az agrár-felsőoktatási intézményekben 3–4 ezer, a szövetkezeti átszervezést követően több mint 10 ezer diák tanult. Azóta létszámuk mérséklődött. A középfokú intézményekben tanulók létszáma ugyanebben az időben mintegy 6 ezer főt tett ki.

Strici · http://birkanep.blog.hu 2010.06.23. 20:50:10

És még egy apróság a mezőgazdaságról: "az agrártermelés 1965-ben már 30%-kal haladta meg az 1938-as szintet. Számottevõen javult az egyes növények termésátlaga, búzából a hetvenes évek közepén csak az NSZK-ban értek el jobb eredményt."

Hasonlítsd ezt össze a tsz-ek szétverése óta eltelt időszak termésátlagaival!

Buzzword 2010.06.24. 00:27:05

@Strici: Blabla, 30 %-os növekedés, persze, Nagy Testvér segítségével idén is háromszorosára növeltük a csokoládé fejadagot, mindig is Eurázsiával álltunk háborúban, stb. Csak annak a statisztikának hiszek, amit én hamisítottam meg. Nem tudom, hány embert végeztek ki a drágalátos elvtársaid, nem is érdekel, annyi biztos, az én családomat és még számos másikat tönkretett a szocializmus. Nem érdekel, 1000 vagy 500000 embert lőttek agyon, egy is sok, márpedig pl. a tiszalöki erőmű építésébe nem egy ártatlan ember halt bele. Ahogy az Andrássy 60-ból se jött vissza mindenki. Ahogy Kádár apád lassú rohasztó munkájába is milliók rokkantak bele.
Tudod mit? Ha annyira tetszik a szocializmus, miért nem költözöl a családoddal Észak-Koreába? Te fogsz a legjobban meglepődni, amikor ott is elmondod a marha okos véleményed és egy munkatáborban ébredsz, ahol mondjuk vegyi fegyvereket tesztelnek a delikvenseken.
Jó mulatást hozzá!

Buzzword 2010.06.24. 00:32:20

@tff: Én nem láttam ezt az 500 ezret, nyilván Budapestet elkerülte."

Igen, ez kb. olyan, mint amikor elkezdik az okosok, hogy izé, dehát milyen hatmillió, több zsidó jött vissza mint amennyit elvittek.

Egyformák ezek, ugyanazon a szemétdombon kukorékolnak.

Strici · http://birkanep.blog.hu 2010.06.24. 07:02:54

@Buzzword:

Nem minden statisztika hamis, ha valaki a magyar mezőgazdaság sikereit kétségbe vonja, az legalábbis ostoba.

Mintha a vegyi fegyvereket leginkább az USA tesztelte volna Koreában és Vietnamban. Az úgynevezett gyengített uránium tartalmú lövedékeket pedig a Jugoszlávia elleni agresszió során.

""Genf, 2000. március 21. (MTI) - Az amerikai erők a koszovói háború idején kereken 100 támadó bevetésben repülőgépekről több mint 30 ezer, összesen 10 tonna gyengített urániumot tartalmazó lövedéket lőttek ki a tartomány felett."

Bár a NATO főtitkára ígéretet tett ezen lövedékek hatásának nyilvános vizsgálatára, e vizsgálat elmaradt.

Ha bárhol azt olvasod, hogy nekem Kádár apánk rendszere tetszett, akkor én mást írtam, mint amit olvastál.

Ha milliók rokkantak bele a munkába, akkor erre valahol kéne lennie rokkantsági kimutatásnak. Pedig éppen azt teszitek általában szóvá, hogy lógtak az emberek. Most rokkantra dolgozták magukat milliók vagy lógtak milliók? Ezt kéne eldönteni, nem fröcsögni. :-)))

Hogy egyszerűbb legyen a kérdés: azt kellene kimutatni, hogy a tbc-be vagy a tbc felszámolásába rokkantak-e bele milliók?

Strici · http://birkanep.blog.hu 2010.06.24. 07:10:16

@Buzzword: "A század első évtizedeinek problémáját főként az jelentette, hogy a szegényebb néprétegek táplálkozása mennyiségben, de még inkább minőségben igen alacsony színvonalú volt. Az I. világháború éveiben a mezőgazdaság számottevő termeléscsökkenése és a hadi igények következtében visszaesett a civil lakosság élelmiszer-fogyasztása. Az 1920-as, 1930-as években némileg javult a táplálkozás az I. világháború előtti színvonalhoz képest, de lényeges változás ezekben az években nem következett be. A II. világháború alatt a német katonai igények, majd az ország hadba lépése csökkentette a hazai fogyasztást. A háború alatt az élelmiszeradagokat a fontosabb élelmiszerekre kiterjedő jegyrendszerrel korlátozták. Az élelmiszerek jegyre adagolása csak fokozatosan szűnt meg. A legsúlyosabb volt az élelmezési helyzet 1945-ben. Az élelmiszer-termelés és -kereskedelem újraszervezéséig különösen a városi lakosság volt nehéz helyzetben.

A nehézségek azonban az ínséges időkben sem vezettek tömeges éhezésre, szélesebb körű tartós táplálékhiányra.

A korábban a jövedelmi helyzettel összefüggő egyenlőtlen táplálkozási szint az 1950-es évek után mindinkább kiegyenlítődött.

Az 1960-as évektől kezdődően a gyorsan fejlődő élelmiszer-termelés bővülő fogyasztást tett lehetővé, amely meghaladta az európai országok átlagát. A fogyasztás szerkezete azonban ekkor sem volt minden tekintetben optimális.

1990 után a mezőgazdasági termelés visszaesett, az élelmiszerek drágultak. A lakosság élelmiszer fogyasztása így az 1980-as szint alá süllyedt.

Strici · http://birkanep.blog.hu 2010.06.24. 07:37:30

@Buzzword: Azért ám nagy különbség van aközött, hogy emberek sokaságának elektromos áramot adó erőművet építenek-e (Tiszalök, 1954) vagy magánüzemeltetésű börtönt (2008). Halálos balesetek valóban előfordulnak nagy építkezéseken, amire Te gondolhatsz, az a tiszalöki hadifogoly tábor foglyainak lázadásakor lelőtt öt fogoly lehet. (A fogolytábor lakóit is használták az építkezésekhez. Itt olyan, a háború során a Szovjetunióban elfogott magyar hadifoglyokról van szó, akiknek egy része sváb nemzetiségű volt. A fogolytábor felszámolása után, 1954-ben, a foglyok kártérítést kaptak, egy hónapra üdülőbe mehettek, és lakáshoz juthattak. Kb. 1 500 fogolyról van szó.)

Buzzword 2010.06.24. 13:37:28

@Strici: Nem érdekel mi volt az építkezés célja, magyar állampolgárokat tartottak fogva és dolgoztattak csak azért, mert a németek besorozták őket (a német származásuk miatt joguk volt sorozni szerencsétleneket).

Belerokkanni egy rendszerbe meg nem csak fizikailag lehet, ajánlom pl. a Családi tűzfészek c. film megtekintését ebben a témában.

Strici · http://birkanep.blog.hu 2010.06.24. 13:43:51

@Buzzword: Az tényleg zseniális film, szeretem.

De egyébként Tiszalökön a táborban önkéntes katonák (Waffen SS) is voltak, továbbá német hírszerzők is. Többségük a Volksbund tagja volt.
süti beállítások módosítása