Amíg Ti ünnepeltétek a blog szülinapját – köszönöm mindenkinek –, addig én egy régi ismerősömmel ücsörögtem a Westend előtt, a padon. Ha láttak minket a népek, akkor éles kontrasztot fedezhettek föl személyem és hölgy megjelenése között. Ami azért szomorú, mert kettőnk közül nem én voltam a szép. Igen, ő izgatóan erotikus volt most is, mintha nem is változott volna az alatt a két és fél év alatt, ami a legutóbbi találkozónk óta telt el. Eltűnt, hiszen szerelmes lett, és aki boldog, annak nincs szüksége mások tanácsaira.
– Azért kértelek, hogy találkozzunk, mert nagy baj van – és szomorú lett az arca.
– Akkor a baszás.
– Ne legyél alpári, kérlek! De honnan tudod?
– Nézd, egy nő esetében kétfajta nagy baj lehet. Az egyik, hogy nincs pénze. E tárgykörben biztosan nem érdemes hozzám fordulni. A másik, hogy szerelmi bánata van, magyarul a baszás.
– Szóval… mondjuk, tömören így is lehetne fogalmazni.
– Már nem szereted őt?
– Imádom! – csillogott föl ismét a szeme egy pillanatra.
– Hát akkor mi a gond? Nem nedvesedsz, bébi?
– Ne bánts… Pont az ellenkezője. Tudod, valahogy ellaposodott az egész. Nagyjából fél évvel ezelőtt kezdődött. Én 28 éves vagyok, ő meg 52…
– Igen, tudom. Ha egy tízessel fiatalabb lennél, én se állnék jót magamért.
– Tényleg nem lehet komolyan beszélni veled?
– Kétségtelen, hogy „utána” komolyabban lehetne, de zavarba hozol. Ha jól értem, a pasid nem akar dugni, mert nem tud.
– Jól érted. És én nem bírom tovább.
– Még egyszer kérdezem: szereted őt?
– Szeretem, de már nem merem szóba hozni a szexet. Jó esetben kéthetente hajlandó, de akkor is siralmas. Megbolondulok, érted? Nem akarom elhagyni őt, mert nincs nála tökéletesebb.
– Bocsi, hogy közbevágok: de van.
– Jó, tudom, te tökéletes vagy, ezért hívtalak. :-)) Hogy mondd meg, mit csináljak?
– Egyszerűbb lenne, ha nem szeretnéd. Mert lehet, hogy csak átmeneti a zavar, és pszichés vagy gyógyszeres kezelés segíthet. Az is lehet, hogy a te testedet unta meg, noha ez csak a teljesség kedvéért mondom, mert nem hiszem, hogy unalmas lennél. Csak a szex a gond?
– Nem, zűrök vannak a munkahelyén is.
– Akkor lehet, hogy ez az oka. Talán ha nem mindig azon rágódna, visszatérne az életkedve.
– De mit tegyek? Kérlek, még egyszer kérlek, mit tegyek? Egy ideig azt hittem, van neki más, de nem is fénylik a szeme, ha egy jó nőt lát meg az utcán.
– Azt nem tudom, mit tegyél. Azt viszont sejtem, hogy mit fogsz tenni. Szakítani fogsz vele. Bármilyen szomorú is, bármennyire szereted is őt, az apapótlék neked már kevés. Amikor megismerted, elbűvölhetett az eleganciája, a figyelmessége, a biztonság, amit nyújt neked. Azok a párkapcsolatok, amelyekben nincs szex, és a két fél közül ez valamelyiknek nagyon hiányzik, nagyon keservessé teszik az életet. Nézz csak körül itt! Mennyi a semleges nemű ember. A néni és a bácsi. Nincs mosoly az arcukon, senki nem fordul meg utánuk, senki után nem fordulnak meg. Tőled viszont nem várható, hogy tíz év múlva a párod ágytálazás iránti igényét elégítsd ki hálából, amiért két évig boldogok voltatok. Hozzáteszem, hogy a legtökéletesebb, a mai napig tartó szerelmet egy olyan párkapcsolatban láttam, ahol a korkülönbség közel 30 esztendő.
– Abban a csodaszerelemben sincs már szex?
– Nem tudom, nekem erről nem beszéltek. Csak egymás felfedezésének lányregénybe illő történetét ismerem, amikor az egyikük elmesélte, hogyan tört meg a jég. Hiszen mindketten lelkiismerettel rendelkezvén, tudták, hogy az ő szerelmük egyszersmind egy harmincéves házasság végét is jelenti. A pasi felesége pedig 55 évesen aligha fog már másik társat találni. Ám ez a szerelem tíz éve tart már, és még mindig úgy néznek egymásra, és még mindig olyan sok, rejtett kis mozdulatuk van… És ott nincs szó apakomplexusról, mint a te esetedben, aki nem is ismerte az apját. Ha jól emlékszem, egyszer azt mesélted, hogy csak egyszer bukkant fül az életedben, a 18. születésnapod után egy levél erejéig, amelyben közölte, hogy a továbbiakban nem fizet gyerektartást.
– Hidd el, nekem se kéne más. Mert különben jól megvagyunk, csak…
– Csak mindketten boldogtalanok vagytok.
– Igen. Hát… köszönöm, hogy meghallgattál. Most megyek is, dolgom van.
– Mi dolgod lett ilyen hirtelen? Amikor már arra gondoltam, mégis ” megvigasztallak” annak ellenére, hogy mint mondtam volt, öreg vagy hozzám…
– Menj a francba, te fasz… :-)) Még mielőtt ma találkoztam veled, körbenéztem a boltokban, és láttam egy jó kis nyári sapkát neki. Ami most divat. Veszek egyet, biztosan örülni fog.
Már szaladt is, hátra sem fordult, néztem, ahogy elvegyül a forgatagban, és arra gondoltam, hányszor kell pofára esnünk ahhoz, hogy néhányan valóban boldogok lehessünk.