Csaknem szó szerint adom most közre Dr. Körösi Koppánynak, a Körics Euroconsulting ügyvezetőjének írását, hogy lássátok, hol éltek. Ha netán még nem tudnátok.(A megjegyzéseimet, kételyeimet zárójelbe tettem.)

A közelmúltban napvilágot látott hírek szerint egyre több gazdaságfejlesztési pályázat nyertese mond le az elnyert támogatás felhasználásáról. A magyarázatokban mindenki a gazdasági válságra hivatkozik, a pályázatok mindennapjaiban tevékenykedők azonban árnyaltabban látják a problémát.

A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) adatai szerint az elmúlt három évben visszalépők által igényelt 49,66 milliárd forint majd felét, vagyis 20,5 milliárdot idén adták vissza a pályázók. Ebben az évben a Gazdaságfejlesztési Operatív Program (GOP) nyertesei adták vissza a legtöbb pályázati pénzt.

A gazdasági válság kétségtelenül hozzájárul ugyan a visszalépések számának növekedéséhez, de ez még nem az egyetlen oka annak, hogy sok vállalkozás vagy el sem indul egy pályázati kiíráson, vagy az elnyert pályázat feltételeit nem vállalva, lemond a támogatásról.

Bár a támogatási feltételek enyhébbek, mint korábban, és már előleget is lehet igényelni az elnyert pályázati támogatásból, a feltételek összessége még mindig inkább riasztó, mint kecsegtető.

A GOP-pályázat nyerteseinek ugyanis - természetesen kiírásoktól függően - továbbra is be kell tartaniuk olyan követelményeket, amelyeket a magyar gazdaság a világgazdasági válság előtti állapotában is csak nagy bátorsággal lehetett vállalni.

Ilyen például, hogy a pályázat nyertesének a támogatás elnyerését követő két évben 3-5% közötti nettó árbevétel növekedést kell produkálnia, és ennek az árbevétel-növekménynek el kell érnie a támogatási összeg 30, vagy akár 50%-át! A pályázatnyertes vállalkozásoknak legalább azt kell vállalniuk, hogy megtartják a pályázat benyújtásakor vagy azt megelőző évben foglalkoztatottak számát (Körösivel ellentétben ezt helyesnek tartom), de ahhoz hogy minél több pontszámot érjenek el az értékelés során, növekedést kell vállalni (Körösivel ellentétben ezt még helyesebbnek tartom). Ha pl. a pályázó csak annyit vállal, hogy megtartja a létszámot, az nulla vagy minimális pontot ér, de ha vállalja, hogy megduplázza a létszámot, akkor maximális pontot kaphat a létszámra vonatkozó pontozási szempontnál. Akkor, amikor hazai és külföldi szakértők is a munkabérre rakódó terhek miatt (is) bírálják a magyar adórendszert, egy ilyen követelmény teljesítésének elvárása gyakorlatilag a pályázástól való eltanácsolást jelenti.

Komoly visszatartó tényező továbbá, hogy az elnyert támogatáshoz előírt tájékoztatási kötelezettségek teljesítésének költségei, valamint a projekt előkészítésének és lebonyolításának költségei nem számolhatók el a pályázatban. Az ilyen járulékos költségek például a központi régióban, ahol legfeljebb egy beruházás 25%-át lehet pályázati támogatással megszerezni, sok ügyfelet ösztönöznek arra, hogy az ugyan visszafizetendő, de összességében még így is gyorsabb, és olcsóbb banki hitelt, vagy tagi kölcsönt, vagy a finanszírozás egyéb, egyszerűbb formáját válasszák fejlesztéseikhez.

Továbbra is nonszensz, hogy egy 15 millió forintos fejlesztéshez - például egy egyszerű homlokrakodó gép beszerzéséhez - 400 oldalnyi pályázati dokumentációt kell leadni, amelynek elbírálása minimum 3-5 hónapot vesz igénybe. A gazdasági életben nem fogadható el, hogy egy egyszerű, néhány tízmillió forintos beruházás akár egy évet is késsen a nehézkes adminisztráció miatt.

Az esélyegyenlőséget kifejezetten sérti, hogy míg az önkormányzatok számára kiírt pályázatokban a projektmenedzsment, közbeszerzés, projekt-előkészítés költségei többnyire elszámolhatók, addig a vállalkozásoknak valamennyi ilyen költséget maguknak kell finanszírozniuk.

Dr. Kőrösi Koppány véleménye szerint a teljes pályázati támogatási politika átgondolásra szorul. Véleménye szerint az egész nemzetgazdaság szempontjából hátrányos, hogy az uniós pályázati pénzek egy-egy nagyberuházásra koncentráltan kerülnek felhasználásra, míg a kkv-szektor jut hozzá arányaiban a legkevesebb támogatáshoz. (Mert miért is? – kérdezném Körösitől. Kell ennyi kis- és középvállalkozás? Nem arról van szó, hogy az egész rendszer korrupt, csak a csókosok nyernek, lásd a kutyakozmetikus eu-s pénzből való támogatását? Miért nincs ennek semmilyen következménye? Miért nem lázadnak föl a kkv-k? Csak nem azért, mert akkor kiderülne a rengeteg munkaügyi súlyos törvénysértés - fekete munka, elszámolatlan túlóra - és adócsalás?)