HTML

Birka nép

A birka nép istenére esküszünk, esküszünk, hogy mindig birka nép leszünk! Küldjetek történeteket a birkanep@lajt.hu-ra!

Friss topikok

  • Foldes Gazda: @uni1002: Így igaz . Velem megtörtént ,hogy a munkaadóm ukázára orosz katonai járművel kellet utaz... (2014.04.24. 17:52) Hagymaszárat a birkának!
  • elkeseredett.polgar: Szerencse, hogy legalább blogok szintjén ismerjük egymást, így egyszerűbb volt ennek a kis "oktatá... (2013.05.08. 22:10) A birka házhoz száll
  • zellerlevél: Több, mint három év eltelt a poszt megjelenésétől, és semmi sem történt? (2013.03.24. 20:36) A koponyahiányos birka és az Optimális Családtervezési Modell
  • Gáb-orom: Jól esett volna egy kis forrás. Azt hiszem innen vannak, nem? puafesztival.hu/ (2012.08.31. 22:21) A birka párzik
  • Reactor: Ne is. Még a végén érvelned kellene. (2012.07.07. 16:20) Büdös birka

Linkblog

A birka és az idegháború

2009.09.22. 11:17 Strici

Idegháborún olyan harcot értünk, amelynek legfőbb tétje, hogy melyik fél bírja tovább. Az idegháború legfőbb tényezője az idő. Minél tovább bírod, annál nagyobb a győzelem esélye. Ebből következik, hogy az idegháború nem egyetlen nagy csatából áll, hanem akár évekig tartó, sok-sok kisebb-nagyobb ütközetből. azonban föl kell ismerni, melyek a döntő viadalok, és ezeket mind meg kell nyerni.

Az idegháborúra alaposan föl kell készülni. A felkészülés legelső szakasza annak felmérése, hogy „igazságos”-e részedről a hadviselés? Először tehát önmagaddal kell nagyon őszintén szembe nézned:  helyes cél-e az, amiért megindítod – vagy ha a másik fél indította, vállalod-e a csatározást? Legyél nagyon őszinte önmagadhoz! Pontosan térképezd föl, miben van és miben nincs igazad? Szerencsés, ha vannak barátaid, olyanok, akiknek adsz a véleményére, és akikre nem fogsz megsértődni akkor sem, ha kegyetlenül a pofádba mondják, mit tartanak rólad és a céljaidról. A leggyakoribb hiba, ha a harcod egy korábbi állapot helyreállítására irányul anélkül, hogy ezt az állapotot fejleszteni akarnád.  Ha ocsmány módon kirúgtak az állásodból, ne csupán a munkahelyedet akard visszaszerezni, hanem bizonyítsd be, hogy az új feladatokat is meg tudod majd oldani. Az idegháborúnak ne csupán a győzelem, hanem a minőségi győzelem legyen a célja.

Ha az önvizsgálat során kiderül, hogy a lényeges kérdésekben igazad van, akkor minél gyakrabban erősítsd és erősíttesd meg magad az igazadban. De közben sose feledkezz meg a gyakori önvizsgálatról, mert lehet, hogy megváltozott a helyzet. Például, ha azért harcolsz, hogy a lovas kocsik után takarítsák el a citromot, ne küzdj tovább, amikor az omnibuszt felváltja a villamos.

A felkészülés következő szakasza talán a legnehezebb. El kell döntened, hogy képes leszel-e hosszú időn keresztül harcolni, miközben a környezeted hülyének, ufónak, egy-ügyűnek tart.  Nem könnyű előre megmondani, hogy meddig bírod, de azt fogod tapasztalni, röpül az idő. Meg azt is, hogy már mennyi idő eltelt, és még mindig nem történt semmi. Hangsúlyozom, a legnagyobb erőt az jelenti a háborúban, ha nem készülsz ki tőle. Most rögtön hozzáteszem, hogy mint minden háborút, az idegháborút is föl lehet adni. De kérlek arra, hogy ezt a szándékodat időben közöld a Neked segítőkkel – pl. ügyvéddel -, mert különben nagyon nagy kárt okozhatsz nekik. Viszont az ellenségnek majd  éreznie kell, hogy ő bármit csinálhat, Te nem adod föl. Nem félsz tőle, hiszen senkitől se félsz.

A felkészülés során nagyon meg kell ismerned az ellenséget. Szándékosan nem ellenfelet írtam, olyan is lesz a háborúban, de aki ellen háborúzol, az az ellenség.  Az ellenségről lehetőleg mindent tudnod kell. Az értékrendjét, az erősségeit, a gyengéit, a múltját, a kultúráját, a magánéletét, a közéletét, az emberi, tárgyi és társadalmi környezetét és eszközeit. Mindent. Ez a tudás magabiztossá tesz, de fontos, hogy tudj különbséget tenni a lényeges és a lényegtelen, a jellemző és az esetleges között.

Végül a felkészülés utolsó szakaszában számba kell venni az idegháború lehetséges eszközeit. Azonnal leszögezem, hogy az idegháború csaknem minden eszköze tisztességtelen és gonosz. Nagyon vigyáznod kell arra, hogy mindig csak a győzelemhez szükséges mértékben alkalmazd őket, mert az ellenséget legyőzni, és – általában – nem megsemmisíteni akarod. Ha túl gyakran és természetességgel léped túl az eszközhasználat indokolt határait – pl. akkor is kutakodsz az ellenség elektronikus levelei között, amikor semmi értelme sincs, de már a hobbiddá vált, mert egyszer billentyűzetfigyelő szoftverrel megszerezted a jelszavát  –, ugyanolyan rohadékká válhatsz, mint ő.

Hogy ezt a csapdát elkerüld, naponta nézz tükörbe, és köpd időnként szembe magad, mielőtt tettekre is sor kerülne. A leköpés már a gondolatért is jár.

Ne feledd, hogy folyamatosan edzésben kell tartanod magad! Ehhez kell az ellenfél, egy olyan nagyon bizalmas ismerős, akivel gyakran játszhatsz vaktöltényes csatát. Vagyis kipróbálhatod, hogyan reagálhat az ellenség. De ügyelj arra is, hogy az idegháborúd ne terhelje túl a környezetedet, mert lehet, hogy egy idő után ők is hadakozni fognak Veled. Ilyenkor legyél megértő, fogd kicsit vissza magad, nem ellened vannak, csak egy kicsit (?) belefáradtak, hogy pusztán a háborúval vagy elfoglalva.

Éppen ezért önmagaddal minél gyorsabban köss békét, olvass, nézz filmeket, járj társaságba, egyél, pasizz/csajozz,  aludj rendesen altató nélkül(!), de mert idegháborúról van szó, legyen kéznél diligyógyász és pszichológus!

Az idegháború legfontosabb eszköze az idegrendszerrel elkövethető tudatmanipuláció.  Azért választjuk az idegháborút, mert civilizációnk egyéni esetekben elítéli az egyszerű lepuffantást.  A tudatmanipulációt azonban természetesnek tartja, lásd a reklámokat.

Az tehát a feladatod, hogy ismereteid birtokában folyamatosan manipuláld az ellenségedet, amíg az nem kapitulál.

Az egyik leghatásosabb eszköz a meglepetés. Soha nem tudhatja meg, mire készülsz. Tiporj bele a (meg)szokásrendszerébe! Fordulj hozzá a kérdéseiddel, véleményeddel minden olyan esetben, amikor nem számíthat erre, és amikor az kínos neki a barátai, szerelme, főnökei előtt. Ilyenkor mindig viselkedj érdeklődő módon, de a testtartásod legyen fölényes! Ha például hellyel kínál (mert nem akar bunkónak látszani), lazán, de nem primitív módon terpeszkedj el, dőlj hátra, a fejed mögött fond össze a kezed, tárd szét a lábaidat vagy úgy tedd egyiket a másikra, hogy az egész viselkedésed erőt sugározzon! Ha magyaráz valamit, kérdezz bele; a harmadik kérdésnél ő fog könyörögni, hogy hadd mondja végig! Ne zavartasd magad, negyedszer is kérdezz bele, és lehetőleg olyanokat, amire nem tudja, nem tudhatja a választ. Még erősebb fegyver, ha az egyik kérdés felvetése közben ásítasz is egy jóízűt.

Ha netán az ellenség telefonálni kezd a jelenlétedben, közöld vele, hogy majd visszajössz, ha ráér, és azt a reagálását, hogy maradj csak nyugodtan, hagyd figyelmen kívül! Ezzel a viselkedéssel ui. a kommunikációs kapcsolatait rontod.  Illetve… maradj csak ott, ha a szeretőjével beszél, nagyon ciki lesz neki.

Ha munkahelyi háborúról van szó, és hibáztál, tényleg ismerd el, amit tettél, de ne tulajdoníts neki nagy jelentőséget! A hiba „el  lett követve”,  most minek sírj, a vonat elment…

Viszont minden baromságot hajts végre, minél nagyobb nyilvánosságot teremtve annak, hogy ez baromság. És amikor tényleg kiderül, hogy baromság volt, határozottan és sokszor jelentsd ki, hogy „ugye, megmondtam?”

Elég hamar el fogod érni, hogy az ellenség nem akar találkozni veled. Sebaj. Te annál gyakrabban.  Ha a titkárnője szerint házon kívül van, Te csak ülj le nyugodtan, kezedben a Háború és béke valamelyik kötetével (de mind a négy legyen elöl),  és olvass elmélyülten! Ajánlhatom még A tulajdonságok nélküli embert, vagy ha nem akarsz sok kötetet cipelni, a Svejket, mert az is az idegháborúról szól, és legalább – megfeledkezve, hogy kinek a titkárságán is  ülsz – percenként jó hangosan felröhöghetsz.

Rengeteg ilyet kitalálhatsz, nagyon szórakoztató. De közben indíts el minden lehetséges jogi eljárást, kérj ki  dokumentumokat, amiket kötelező kiadni, de tudod, hogy nem fogja, minden ilyen egy ingyen per.  Az a lényeg, hogy mindig foglalkoztasd őt. Szélsőséges esetben éjszaka is kaphat táviratot…

Mindenhová nyúlj utána, lehetőleg úgy, hogy meg is előzd őt! Ha tárgyalni megy, ha állást keres, ha randira készül, először Te informáld a partnerét! Ne direktben mondj rosszat róla, csak néhány "érdekességre" hívd föl a partnere figyelmét! Ha netán médiainterjúra készül az ellenség, keresd meg a riportert, és adj háttérinformációt, hogy mit érdemes kérdezni tőle. Lehetőleg olyasvalamit, amit csak Te tudhatsz. Ebből az ellenség is tudni fogja, hogy már megint megelőzted. Hogy minden lépését figyeled, és kiszámítod előre. Hogy nem menekülhet. Minél több kapcsolatát zilálod szét, annál nagyobb a győzelem esélye, de vigyázz, nehogy mártírt faragj belőle! Sose rágalmazz; hagyd, hogy érdemben védekezzen, nehogy szánalmassá - és ezáltal szánhatóvá - váljék.

Néha azért hagyd lélegzethez jutni, tarts szünetet, hogy azt remélje, abbahagytad, megadtad magad. Ám mielőtt erőre kapna, támadj újból, ismétlem, váratlanul, meglepetésszerűen! Az idegháború támadó háború, ha egyszer is védekezni kényszerülsz, vesztettél!

Igyekezz mosolyogni, ne üvölts vele, Te alapjában véve vidám, de határozott, céltudatos ember, bátor ember vagy.  Aki úgy egyébként pont leszarja. Viszont mindent lelkiismeretesen és visszakereshető módon dokumentálj!

Aztán ha győztél, ne nagyon ünnepeltesd magad! Hiszen természetes, mert Neked volt igazad! Az egykori kétkedők, a gyávabbak úgyis csak a szerencsének fogják a dolgot tulajdonítani.

Ha meg vesztettél, gondold végig, mi minden játszott közre, mert akkor legközelebb ügyesebb lehetsz. Különösen akkor, ha minél több emberrel közös a célod, és szövetséget tudtok kötni.

De akkor már nem is vagy birka.

15 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://birkanep.blog.hu/api/trackback/id/tr731399009

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

igaziatommaki 2009.09.22. 12:25:36

Jó írás, melyből kiderült, h bidegháborúra tök alkalmatlan egyén vagyok. :-)))
Off: te Musilt is olvasol? Hmmmm...

flea 2009.09.22. 14:45:24

Ha még nem olvastad, akkor javaslom Mérő Lászlótól az Észjárások (vagy a félig-meddig átírt Új Észjárások) c. könyvet. Ha jól emlékszem, elég sokat foglakozik benne állatok pózolásos harcaival, aminek pont ugyanez a logikája (meg egy rakás mindenféle mással főleg játékelmélettel kapcsolatban, ismeretterjesztő szinten).

(Ha rosszul emlékszem, akkor a Mindenki másképp egyforma c. könyvben vannak ezek a dolgok. De a tartalomjegyzékből kiderül, meg amúgy jó könyv mind a kettő.)

Strici · http://birkanep.blog.hu 2009.09.22. 15:10:32

@flea: A mindenki másképp egyforma szerintem cinikus. Bár emlékeim szerint sokat filózik a nem nulla összegű játszmákkal, valójában nem jut sehová.

Strici · http://birkanep.blog.hu 2009.09.22. 15:25:19

@flea: Eszembe jutott, konkrétan melyik részre gondolsz: amikor a két fél egymással szemben van, és ki mozdul be előbb... Hát igen...

flea 2009.09.22. 15:36:54

@Strici: Valóban nem jut sehová, csak annyit ír le, amit fejből is tud vagy neki magának jutott eszébe - ismeretterjeszt, nem kutat. (A nem 0 összegű játszmákról pl. elmondhatná, hogy mekkora időtávon mi a jó stratégia, ill. pár érdekes esetet, hogy hogyan lehet ezeket a játszmákat megszüntetni/átalakítani, ha az az érdeked. Ilyenből csak az a kubai rakétaválságos sztorija van, ha emlékszel.) De ennek ellenére jó olvasmány (szerintem).

Arra a részre gondolok, igen. Állnak egymással szemben, és aki előbb elmegy, az bukja (területet, nőstényt, miegyebet). De a momentum, amiről eszembe jutott, az az, hogy ha egy pillanatig is elárulod, hogy már nem bírod sokáig, azonnal vesztettél. Ez egy az egyben áll az ilyen "idegháború" típusú helyzetekre is.

nyíregyházi betti 2009.09.22. 19:01:03

Köszi Strici. Ez az írás egy remek használati utasítás az idegháborúhoz. Sokan indítják el anélkül, hogy tisztában lennének az általad felvázolt elméleti alapokkal. Ösztönösen, sok hibával, hűbelebalázs módjára. Nemcsak nemes cél érdekében, hanem aljas indítékból is. Utóbbiak könnyen belebuknak, ha az áldozat nem omlik össze, hanem bátran megteszi az ellenlépéseket, miközben elhiteti a támadóval, hogy sikerrel járt. Ronda dolog a háború, még ha ideg is. Éljen a béke!

miriamele · http://epreskert.blog.hu 2009.09.23. 06:37:06

@nyíregyházi betti: Igazad van. Az én stratégiám más. Akit utálok, az megszűnik létezni. Nincs idegháborúra való energiám. Egyszerűen az ellenség számára nincs hely az életemben, még ha naponta találkozom vele az utcán, sem létezik a számomra.

igaziatommaki 2009.09.23. 08:27:17

@miriamele: Én meg nem utálok senkit. Ez nagy baj?

nyíregyházi betti 2009.09.23. 09:03:12

@miriamele: Én sem indítottam még idegháborút senki ellen. Ha valaki inkorrekt módon viselkedik velem vagy szemétkedik akkor én is igyekszem kerülni, ha tehetem, de attól az illető még létezik számomra. Kommunikálok vele, ha összehoz valahol a sors, de nem keresem az alkalmat, s nem jópofizom vele. Az utálom szó egyénekkel kapcsolatban gyerekkoromban volt jellemző. Ma már igyekszem mindenkiben a jót is meglátni. Ha végképp nem kerülhetem el a támadót mert nemcsak véletlenül találkozom vele, akkor kénytelen vagyok valamilyen védelmi stratégiát bevetni. Lehetőleg úgy, hogy ne szálljak le az ő szintjére.

nyíregyházi betti 2009.09.23. 09:19:33

@igaziatommaki: Az utálósdi nálam sem jön be. Aki konkrétan, a szemem előtt tett mások ellen (nemcsak ellenem) olyan lépéseket, melyekkel szándékos rosszindulatból megnehezítette az áldozat életét, ne számítson tőlem sem arra, hogy az emberileg alapból elvárható gesztusokon túl bármiben is segítek neki. Pl.mindent el fogok követni, hogy életben maradjon, ha beteg vagy baleset éri, de nem fogok neki szólni, ha úgy gondolom, hogy esetleg sikerrel pályázhat egy állásra. Miért tenném? Tiszteljem azért amit minden normális ember elítél?

psmith 2009.09.23. 09:50:05

Szerencsére még sosem kellett idegháborút vívnom, nem is akarok. Ha bajom van valakivel megmondom vagy pofán csapom és ha olyan a helyzet inkább elkerülöm. Az idegháború mindkét fél idegeit kikészíti, nem csak az ellenségét. Nekem meg erre nincs szükségem.

Bár az üzleti életben volt pár Jockey Ewing féle húzásom, azokon is lamentálok néha, megérte-e az elért haszon a másokkal való kibaszás miatti lelkiismeret furdalást.

nyíregyházi betti 2009.09.23. 17:34:19

@psmith: Minden elismerésem azért, hogy az utolsó mondatot volt erőd leírni.

miriamele · http://epreskert.blog.hu 2009.09.27. 11:14:14

@igaziatommaki: gyakorlatilag én sem, mert a nem létező embereket nem lehet utálni.
Jó példa az utolsó főnököm, mielőtt kirúgtak. Ott tartott be mindenkinek, ahol tudott, nekem nem tudott, mert nem létezett. Akkor sem, amikor vörös fejjel ordítozott. Sajnáltam a toporzékoló kisfiút, akit benne láttam. Őt még kurtább-furcsább módon rúgták ki, mint engem. Még csak kárörömöt sem éreztem.

Circus 2010.07.09. 11:37:00

MT-ről jöttem át ide, és éppen egy ilyen háború kellős közepén járok, ahogy elnézem.
Sajnos, nem a munkahelyen (azt letojom). Magánéletben ez sokkal nehezebb... :(

Bár sokkal hamarabb lett volna rá szükség, hogy elolvassam - nagyon jó írás, köszönet érte.

Katatón Dzsentri · http://www.twitter.com/katatondzsentri 2010.07.09. 13:37:05

Akinek nincs ereje, vagy kedve vagy energiája az idegháborúra, ne indítson.

Aki ilyen és indítanak ellene, az a legjobban akkor cselekszik, ha kimarad belőle. Persze sok helyzet van, amikor nem lehet - de muszáj.

Hozok egy saját példát. Az előző munkahelyemen felmondtam, rendes felmondásal, kaptam egy jobb ajánlatot, düh vagy harag nem volt bennem. A főnököm nem akart engedni, ígért sok pénzt, de amit a szemében láttam nagyon vészjósló volt, nem álltam kötélnek.

a felmondási időm 30 napja az idegháborúról szólt. A főnököm célja egy volt: a lelki tönkretételem. Az enyém: a megmaradás a nyugvóponton és exkollégáim cserben nem hagyása.

Nem mentem bele semmibe. a feladatokat elvégeztem, ami belefért a munkaidőmbe. ami nem, azt nem. Amikor lebaszást kaptam emiatt, azzal nem foglalkoztam. Vágtam a centit.

Nem mindig sikerült megmaradnom a nyugvóponton, de ebből ő semmit nem vett észre. A családom sajnos annál többet.

Az ellenfél egyre dühödtebb, egyre elkeseredettebb lett.

A csúcspont az volt, amikor egy délután (az utolsó előtti munkanapomon) összehívta az összes alkalmazottat (~20 fő, egy helyen egy időben még sosem láttam mindet). Páran sejtettük, hogy a nyílvános keresztrefeszítésemre készül. Nem érdekelt.

Összegyűltünk. elmondta, hogy miért végzem ultra-szarul a munkámat. Belül egy részem felüvöltött, felkapta a laptopját és feldugta a seggébe. Azonban csendre intettem ezt a részt és mosolyogva vártam a csúcspontot. Elmondta, hogy az említett (túlnyomórészt mondvacsinált) okok miatt engem írásbeli figyelmeztetésben fog részesíteni, valamint ha az ügyfelek kártérítési igénnyel lépnek fel, akkor perbe fog fogni. Mosolyogtam. Megkérdezte, hogy van-e valami hozzátennivalóm. Közöltem, hogy nincs.

Még prédikált egy kört, de látszott rajta, hogy iszonyatos mértékű düh rekedt belül, ami égette a belsejét. Mindezt láttam és mosolyogtam.

Aztán a végén pár kollégával lementünk az udvarra, elszívtunk egy pár cigit és nem győztek gratulálni a győzelmemhez.

Másnap átvettem a felmondási papírjaimmal a fegyelmit is. Elvettem, kitöröltem vele. Mosolyogva távoztam.

Azóta ezen a helyen én vagyok az utolsó szemét, aki szarban hagyta őket. Más kérdés, hogy a volt ellenfelemen kívül ezt más nem gondolja így. De nem is érdekelne, még ha így is gondolnák.

Ugyanis sikerült kívül maradnom.
süti beállítások módosítása