Amikor visszaemlékezünk a gyerekkorunkra, kedves és kellemetlen emlékek váltják egymást. Van, aki úgy érzi, hogy jó volt gyereknek lenni, van, aki inkább feledné ezt az időszakot. De majdnem biztos, hogy mindannyiunknak volt lehetősége játszani és iskolába járni, és csaknem kizárható, hogy bármelyikünket rendszeres, egészségromboló pénzkereső munkára kényszerítettek volna. Ha olykor dolgoztunk is – pl. elmosogattuk az edényeket, kapáltunk a kiskertben – ennek inkább pedagógiai, mintsem családfenntartó szerepe volt.

A gyerekkor a játékról és a tanulásról szól. A felnőttek igyekeznek megvédeni minket a felnőttség megannyi gondjától-bajától; szülőként jól tudjuk, hogy a napi sokórányi, monoton és egészségkárosító körülmények között végzett munka nem gyereknek való – egyébként felnőttnek sem.

Az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezete, az ILO tegnapelőtt adta ki, de csak ma 0 órától, egy nappal a Hágában megrendezendő „Globális gyermekmunka konferencia” kezdete előtt engedte nyilvánosságra hozni azt a közleményt, amely szerint megtorpant a gyermekmunka elleni küzdelem. A konferencia egyik résztvevője lesz a Világbank is – micsoda cinizmus ez a rendezvény szervezőinek részéről?

A közlemény alapját képező jelentés szerint 2004 és 2008 között mindössze hétmillióval, 222 millióról 215-re csökkent a gyermekmunkások száma, és még mindig 115 millió gyermek dolgozik különösen ártalmas munkakörülmények között. A jelentés ugyanakkor csak egy utalásban tér ki a kiskorúak prostitúcióra kényszerítésére és más, a gyermekekkel való visszaélés legaljasabb módozataira.

Noha Ázsiában, a Karib tenger térségében és Dél-Amerikában csökken a gyermekmunkások száma, Afrikában tovább nő. Ezen a kontinensen minden negyedik kiskorú dolgozik.

A közelmúltban látott napvilágot az a hír, hogy az Apple is alkalmaz gyermekmunkásokat. Na persze nem ő maga, az hogyan is nézne ki, hanem a beszállítói. Nem az Apple az egyetlen ilyen nagytőkés cég, hanem csaknem az összes nemzetközi társaság. A trükk lényege, hogy az anyavállalat gondosan betartja a gyermekmunka tiltásáról vagy pl. a környezetvédelemről szóló előírásokat, ennek költségeit azonban a fejletlen országokba kiszervezett gyártáson takarítja meg – busás extraprofitra szert téve ilyen módon.   A kiszervezett cégeknek formálisan semmi közük az anyacéghez, így a nagy nevű multi tiszta marad.

Gyakori és talán a legcinikusabb érv, hogy ha az elmaradott országok nem engednék az olcsó gyermekmunkát, akkor sok család éhen halna.

Valójában azonban a gyermekmunka – mint minden kíméletlen kizsákmányolás – konzerválja, sőt bővítetten termeli újra a nyomort, a szegénységet, az éhezést. Most is minden hetedik másodpercben éhen hal egy gyerek a világon, s a legújabb, márciusi adatok alapján még az olyan, fejlett félgyarmaton is, mint Magyarország, 600 000 gyerek éhezik. Az alultáplált gyermekek aránya Afrikában 1980-ban 26%, 2000-ben 28%, 2006-ban már 31% volt, a teljes gyermeklétszámhoz viszonyítva.   

Hazugság az is, hogy a fejletlen országok a nemzetközi tőkétől függetlenül hozzák meg döntéseiket, hiszen többségük eladósodott - éppen a Világbank és a Valutaalap "segítségnyújtása" következtében.

„A gyermekmunka legtöbbször a szegénységben gyökerezik. A probléma kezelésének módja nyilvánvaló: biztosítanunk kell, hogy minden gyereknek legyen lehetősége iskolába járni, olyan szociális védelmi rendszerekre van szükség, amelyek támogatják a kiszolgáltatott helyzetben lévő családokat – különösen válság idején –, és gondoskodnunk kell arról, hogy a felnőttek esélyt kapjanak a tisztességes munkára. A gyermekek védelmét garantáló törvények hatékony érvényesítése mellett ezek az intézkedések jelölik ki számunkra a követendő utat” – nyilatkozta Constance Thomas, aki az „igazgatója "A gyermekmunka eltörlésére irányuló nemzetközi program”-nak (International Programme on the Elimination of Child Labour, IPEC).

Nem mondott semmi újat. S borítékolható, hogy a hágai, sok pénzért megrendezett, rongyrázó konferencia után sem fog változni lényegében semmi.