Takarítom a merevlemezemet, hátha találok rajta letörölhető filéket. Persze ez olyan, mint amikor az ember rendet rak a könyvespolcon, vagyis egyik könyvet olvassa el a másik után - ha én polc lennék, nem engedném ilyenkor az olvasást. Ráadásul a vinyón filmek és zenék is sorakoznak, vagyis sosem lesz itt rend.

Szóval, takarítom a merevlemezemet, találtam is egy jelenetet, amit még 2006 őszén írtam. Emlékszem, valami tanulmányt is akartam írni hozzá, aztán az elmaradt, nem tudom, miért. A Birkán már volt szó a késésekről, de gondoltam, ilyen borongós időben jól jön ez most ide.

Lány: Ne haragudj, ké…
Fiú: Igen, késtél. Már megint késtél. Mindig késel, pedig tudod, hogy mennyire idegesít.

Lány: Mondtam, hogy ne hari, na…

Fiú: De haragszom. Most igenis haragszom. Nem igaz, hogy nem lehet időben elindulni.

Lány: Tudod mit? Haragudj. Tudtam, hogy cirkuszt fogsz csinálni.

Fiú: Még én csinálok cirkuszt. Én vagyok a hibás, hogy te késtél.

Lány: Nem azt mondtam, hibás vagy. De tudod mit? Te vagy a hibás. Ha ettől leszel boldog…

Fiú: Na, ez érdekes. Roppant érdekes.

Lány: Te vagy a hibás, igen. Miattad késtem.

Fiú: Miattam?  Te jó ég, mit követtem el?

Lány: Nem érdekes.

Fiú: De igenis, érdekes. Mert hazudsz!

Lány: Jó, akkor hazudok, direkt kések, csak hogy neked ártsak. Mert annak örülök, ha neked rossz.

Fiú: Nem arról van szó.

Lány: Hanem miről?

Fiú: Egyszerűen arról, hogy hiába kérlek, hogy ne késs, csak ezt az egyet kérem, mégis elkésel. És nem hiszem el, hogy soha nem tudsz pontos lenni. Nem vagyok fontos neked. Ezért nem is érdekel, miért késtél.

Lány (sírni kezd): Akkor dögölj meg, tudod?

Fiú: Most mi bajod? Na, ne csináld már… Miért késtél?

Lány: Hát nem mindegy? Menj a francba…

Fiú: De kérlek, ne sírj… Azt még kevésbé tudom elviselni, ha bőgsz miattam, mint ha elkésel.

Lány: Elkésel, elkésel, mindig csak a szemrehányások. Hát tudod mit? (A fiú kezébe nyom egy kis csomagot). Nesze, ezért késtem…

Fiú: Ez mi?

Lány (pityeregve): Neked vettem, te nagyonhülye!

Fiú: Jól van, na, csak ne sírj mán! Jééé… Egy sál. De hát van sálam… Minek vetted? Tudom, hogy nincs pénzed. Felesleges ilyesmire költeni. Inkább ne késtél volna.

Lány: Mi az, hogy minek? Miért bántasz? Azért vettem, mert megtetszett, elképzeltem, hogy milyen jól fog állni neked. Tudom, önző dög vagyok, mert azt akartam, hogy örülj. Azt akartam, hogy nekem legyél szép a sálban.

Fiú: De hát én örülök. Neked örülök, mindig örülök neked, sál nélkül is.

Lány: Nem, nem örülsz nekem. Vagyis persze, nem utálsz, csak olyasmit vársz tőlem, ami nem én vagyok.

Fiú: De örülök, és…

Lány: Olyan hülyeség ez az egész, amit egymással művelünk. Tudom, hogy te nem tudod elviselni, ha kések. Tudom, hogy csak a racionális dolgokat szereted, és ha valami nem logikus, akkor kétségbeesel.. De én ennek nem tudok megfelelni. Más vagyok. Nem vagyok számítógép. Nem azért kések, hogy bántsalak. Hanem, mert nem tudok nem késni, de nem is…

Fiú: És ha egymillió forintot kapnál valahol, de azzal a feltétellel, hogy pontosan kell érkezned?

Lány: Mi köze ennek ehhez? Mi köze külső dolgoknak ahhoz, hogy ha veled talizok, kések-e? Nyilvánvaló külső hatásra nem kések el, pl. még sohasem késtem, ha színházba mentünk.

Fiú: Na látod…

Lány: Mit látok na?  Azt látom, hogy elvársz valamit, és kényszerítesz rá. Mert nem hiszed el, hogy azért kések, mert ilyen vagyok. Azért veszek neked tök felesleges dolgokat néha, mert ilyen vagyok. És tedd el emlékbe ezt a sálat, vagy dobd ki, csak ne mondd el, mert… (ismét sírni kezd) meg se köszönted, föl se próbáltad, te rohadt… te…

Fiú: Köszönöm szépen, és tényleg, milyen szép színe van… Ne menj el, kérlek, ne rontsd el…

Lány: Miért nem veszed tudomásul, hogy rossz az egész? Csak nyűglődés. Igen, azért is kések, mert félek tőled, mert tudom, hogy ha kések, kikapok, ezért húzom-halasztom az indulást, és elkések, és kikapok, és legközelebb emiatt még jobban félek tőled.

Fiú: Félsz? Mit kell tennem, hogy ne félj?

Lány: Már semmit. Már semmit nem tehetsz. Ez már el van rontva végleg. Már nem hinnénk egymásnak…

Fiú: Én hiszek benned, de tényleg.

Lány: Ha tudnám, hogy nem kapok ki, ha el tudnánk röhigcsélni, hogy kések, akkor nem késnék. Akkor talán sosem késtem volna, vagy legalábbis sokkal ritkábban. Mert én sosem akarok késni…

Fiú: Hát akkor ne késs! Mondjuk, mától kezdve ne késs.

Lány: Nem érted. Úgy nem lehet nem késni, hogy te azt várod, hogy ne késsek. Annak belőlem kell jönni. Tudnom kell, hogy még ha neked késésfóbiád is van, akkor is vagyok annyira fontos neked, hogy elviseled, ha kések. Nem azt mondom, hogy örülj, csak ne ez legyen a fontos. Hanem én. Hanem mi. És akkor még mindig nem biztos, hogy nem késnék. De ha most megfogadnám, hogy nem kések, és legközelebb mégis késnék, akkor te ismét cirkuszolnál. Ezért inkább nem jövök többet. Soha többet. És hiába kérlelsz, hiába bizonygatod, hogy szeretsz, én ezt nem bírom tovább. Szia.