HTML

Birka nép

A birka nép istenére esküszünk, esküszünk, hogy mindig birka nép leszünk! Küldjetek történeteket a birkanep@lajt.hu-ra!

Friss topikok

  • Foldes Gazda: @uni1002: Így igaz . Velem megtörtént ,hogy a munkaadóm ukázára orosz katonai járművel kellet utaz... (2014.04.24. 17:52) Hagymaszárat a birkának!
  • elkeseredett.polgar: Szerencse, hogy legalább blogok szintjén ismerjük egymást, így egyszerűbb volt ennek a kis "oktatá... (2013.05.08. 22:10) A birka házhoz száll
  • zellerlevél: Több, mint három év eltelt a poszt megjelenésétől, és semmi sem történt? (2013.03.24. 20:36) A koponyahiányos birka és az Optimális Családtervezési Modell
  • Gáb-orom: Jól esett volna egy kis forrás. Azt hiszem innen vannak, nem? puafesztival.hu/ (2012.08.31. 22:21) A birka párzik
  • Reactor: Ne is. Még a végén érvelned kellene. (2012.07.07. 16:20) Büdös birka

Linkblog

A birka és az áruló

2010.05.27. 08:18 Strici

Csillagnyájak az égen. A magas,
törtrajzú dombhát sötétben tűnődött.
S mondá Jézus: „Mielőtt a kakas
harmadjára megszólal - egyikőtök
elárul engem …" „Elárul? Lehet?"
És mi az asztal körül megremegtünk.
Halkan lopódzva már ott lépkedett

az Álszentség, a Hazugság közöttünk…
 Jézus mosolygott. A hűlő hamut
gondolkozva túrta egy zsenge gallyal.
A hang még kakastorkokban aludt,
de érlelte már odakinn a hajnal.
Bennünk nehéz csend és kételkedés.
Egyszercsak a sötétben messzehangzó-
harsányan, mint az ágyudörrenés,
felrivad zengőn az első kakasszó.
Szél száll, az ég felhőrongyaival
játszik, majd elröppen a láthatárról…
 Már a második kakasszó rivall -
az áruló csak nem ad jelt magáról!
Nem, nem tévedhet mégse Mesterünk,
a Próféta, lelkünk parancsolója!
Porrá omlik mi választott hitünk,
hogyha a jóslat nem válik valóra!
Elhullunk, mint a fű, szétszóratunk,
 nincsen remény, sem ima, mely segítsen.
Ha nem adjuk halárra őt magunk,
meghal bennünk a magunkszülte Isten.
Legyen enyém hát a világ előtt
a bűn, a vád, az arcpirító szégyen!
Én tudom: halálra kell adnom Öt,
meg kell ölnöm Jézust - hogy Krisztus éljen!
Hamar…!                                              
                 Egy csillag szaladt le, felém,
az égalj piros fényvirágot bontott…

… Hozzája lépvén, csókkal illetém.
És felismerék Őt a darabontok!

(Miha Kvlividze: Júdás monológja)

A fenti költemény Rab Zsuzsa fordításában 1971-ben jelent meg. Ez azért érdekes, mert csak később, 1978-ban találták meg azt a dokumentumot, a Júdás evangéliumát, amely időszámításunk szerint 220 és 340 között keletkezhetett. Az evangélium szerint Jézus arra választotta ki Júdást, hogy az „elárulja” majd őt, de „árulása” épphogy a jézusi mű kereszthalál általi beteljesítése, Jézus lelkének a testéből való kiszabadulása lesz, s Júdás, noha sok időn át lesz kitéve a többi félrevezetett tanítvány és követőik gyalázkodásának, végül megdicsőül majd.

A „hivatalos” keresztény egyházak meglehetősen zavarba jöttek akkor, amikor a National Geographics bemutatta a művet, és kétségbeesetten magyarázkodtak, hogy tulajdonképpen tudtak az evangélium létezéséről, de hát számos tévedés keringett annak idején a naiv nép körében, esetünkben is csupán egy ilyen tévedésről van szó, amit felfújt a média.

Érthető volt a zavar, hiszen minél merevebb egy ideológiai rendszer, annál kevésbé tűri, hogy az általa definiált erkölcsi normákat viszonylagossá merje tenni bárki is. S bár Jézus a megbocsátást és a szeretetet hirdeti, az egyházak sokkal inkább kedvelik az eredendő és a nem eredendő bűnök megbüntetését – s itt nemcsak az inkvizícióra gondolok, hanem a bűntudat következetes erősítésére is.

Kétségtelen azonban, hogy az árulást a legnagyobb bűnök közé soroljuk. Talán csak a gyilkosság nagyobb bűn ennél.  Minden bizonnyal az a fő oka ennek, hogy az áruló személyét a bizalmunkba fogadjuk, tehát érzelmi viszony is van közte és köztünk, vagyis az árulás a lelkünket sebzi meg.

Ugyanakkor az árulás – mondhatni – hétköznapi jelenség, mindannyiunkat árultak el már, és valamennyien voltunk már árulók. Néhány esettől eltekintve – katonai árulás, hivatali-üzleti titok elárulása – ugyanis az árulás nem büntethető ténylegesen, az árulás megúszható, és az áruló jól jár. Nem ő szenved az árulástól, hanem Te, birka, aki hagytad elárulni magad.

Igen, elárulni valakit vagy valamit – bűn. A szerződésszegés minősített formája. Azé a szerződésé például, amely arról szólt, hogy jóban-rosszban kitartunk egymás mellett, hiszen szeretjük egymást. Csakhogy mi van akkor, ha valamelyikünk már nem szereti a másikat? Akkor vagyunk-e árulók, amikor színleljük csupán a szeretetet – s ezzel eláruljuk a szeretet magát? Vagy akkor vagyunk-e árulók, amikor felbontjuk a szerződést – s ezzel eláruljuk a jóban-rosszbant?

Vagy itt van például az egyik, a múlt század hatvanas éveiben sokat vitatott történelmi esemény, a világosi fegyverletétel minősítése. Németh László drámája (Az áruló) vetette föl legdrasztikusabban a kérdést, s talán emiatt is indult a vita: Az-e az áruló, aki láthatóan vesztett helyzetben feladja, és ezzel – reményei szerint - milliók életét menti meg?  Vagy mégis inkább az-e, aki az utolsó csepp vérig beáldoz mindent, mert a hősi halál példamutató a jövő harcosai számára is?

Tudjuk, hogy általában a konkrét helyzet ismeretében mondhatunk megsemmisítő vagy feloldozó véleményt. A konkrét helyzet azonban konkrét emberek ismeretét is feltételezi. Az nem vitás, hogy hősök voltak, akik a válogatott kínzások ellenére sem árulták el a társaikat. De árulók voltak-e azok, akik nem bírták a fájdalmakat, akiket sikerült megtörni?  Ők voltak-e az árulók, vagy azok, akik kínozták őket?

S mikor volt áruló Geréb? Akkor biztosan, amikor elárulta a Pál utcaiakat a Vörösingeseknek. És amikor megbánva tettét, a Vörösingesekről közöl fontos információkat a Pál utcaiaknak? A jó árulás nem árulás?

Na birka, most legyél okos!

 

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://birkanep.blog.hu/api/trackback/id/tr132034769

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kono 2010.05.27. 11:51:01

Az "egyház" nem érdekel, sem a hírneve. Az emberek megfélemlítésére és butaságára épülő (érdek)szervezet. Nem bántani szeretném a híveket, hiszen erről ők tehetnek a legkevésbé.

Én magam hívő vagyok, de semmiféle egyházban nem hiszek, hanem Krisztusban; Egyházak helyett a közösségnek látom értelmét, gyakorlatban pl. a grillezős Bibliatanulmányozásokat.

A Júdás-evangéliummal kapcsolatos félreértések tévedések alapjait képezik, szeretnék pár kiegészítéssel élni. (A biztonság kedvéért kiírom: ez az ÉN véleményem).

- Nem Júdás írta, semmi köze hozzá.
- Az eredeti evangéliumokat Krisztus halála után pár évtizeddel írták, amiknek a hitelessége azért megkérdőjelezhetetlen, hiszen akkor még éltek az apostolok és a Jézus korabeli emberek.
- A Júdás evangéliuma tanrendszere az akkori ún. gnosztikus szekta írta le. Nekik nem volt közük a keresztyénekhez. Ez azért lényeges, mert a keresztyénség indulásánál még nem volt semmiféle egyház, csak gyülekezetek és közösségek.
- Végül: Az egész történet arra épít, hogy Júdás azzal a céllal árulta el Jézust, hogy megöljék. Ezt sehol sem olvassuk. Júdás feltehetően nem gondolta, hogy Jézust megölik. Később, mikor világossá vált, hogy Jézust keresztre feszítették, visszavitte a pénzt, odadobta a főpapok elé, majd öngyilkosságot követett el.

siss 2010.05.27. 14:19:48

@Kono: "Az eredeti evangéliumokat Krisztus halála után pár évtizeddel írták, amiknek a hitelessége azért megkérdőjelezhetetlen, hiszen akkor még éltek az apostolok és a Jézus korabeli emberek. "

Nem, nem éltek. A hivatalos evangéliumokat i. sz. 80-90 körül írták, ekkora már jó harminc éve egyetlen, Jézushoz közel álló ember sem volt életben. Ráadásul a négy kanonizált evangéliumból három valószínűsíthetően ugyanannak a szövegnek a változata (Mátéé, Márké és Lukácsé, a szinoptikus evangéliumok). Harminc év is elég sokat gyúr azért már a hitelességen.

Rabyn 2010.05.27. 14:33:49

A keresztény egyházzal kapcsolatban mostanában sokszor eszembe jut a Domga című film. Ott hangzik el a következő (nem szó szerinti idézet)
- Hiszel már?
- Nem de van pár jó gondolatom.

Az áruláshoz: Szerintem az a legrosszabb amikor úgy árulsz el valakit, hogy nem szándékosan teszed, vagy nem is tudsz róla, hogy elárultad és ő azt hiszi szándékos volt.

manson karcsi · goo.gl/FVvVX 2010.05.27. 22:21:06

becsületes politikusaink is elárulnak bennünket, de mi csakazért is rájuk szavazunk négy évente. ez a birkaság.

Kono 2010.05.28. 08:42:39

@siss:
"A könyv görög nyelven terjedt el. Egyes vélekedések szerint azonban ez már fordítás, és az eredeti mű – amelynek keletkezési idejét az i. sz. 50-es évekre tehetjük "
Forrás: Wikipédia: Máté evangéliuma.

Ezen kívül az apostoli levelek, és az Apostolok Cselekedeteit, Jelenések könyvét is néhány évtizeddel Krisztus halálra utánra tehetjük. Ennek az elején még az ÖSSZES apostol élt, és sok tanítvány, a végén már csak János; ő élt a legtovább.
süti beállítások módosítása