"Ha nem tudnánk, hogy a magyarországi hatalom a rendszerváltás óta mindig aljaskodásra használja a cigánykérdést, azt hinnénk, a négy nappal ezelőtt bejelentett intézkedés jóhiszemű, csak ostoba.
De tudjuk. Tudjuk, hogy minden eddigi „szabadon választott” hatalom rasszista volt.
Tudjuk, hogy minden arra megy ki, hogy a birkák egymással legyenek elfoglalva, hogy a társadalom megosztottsága egyre erősebb legyen."
Ezzel kezdtem a „Kétszáz roma a közigazgatásban” című rémtörténet első pillanatairól szóló posztomat. Annak érdekében, hogy ne kelljen sokadszor is ugyanazt ismételgetnem, kérlek, olvasd el a történetről és a közigazgatási versenyvizsgáról szóló korábbi részeket is, valamint az illetékes országgyűlési biztos vizsgálatának nyilvánosságra hozott dokumentumát:
http://birkanep.blog.hu/2009/08/11/kozigazgatasi_versenyvizsgara_fel
http://birkanep.blog.hu/2009/09/23/tegnap_ota_en_is_roma_vagyok
http://birkanep.blog.hu/2009/09/29/mar_egy_hete_vagyok_roma
http://birkanep.blog.hu/2010/02/27/harminc_egy_roma_a_kozigazgatasban
http://www.kisebbsegiombudsman.hu/data/files/173063445.pdf
A legutóbbi poszt óta sok minden történt – illetve, nem történt.
Hatalomváltás zajlott le Magyarországon, és az új rezsim első dolga az volt, hogy a központi közigazgatásban dolgozók elnevezését köztisztviselőkről kormánytisztviselőkre változtatta. A kormánytisztviselők kinevezésének a továbbiakban nem feltétele a versenyvizsga, aki ilyen papírt szerzett, legfeljebb kedves emlékként őrizheti meg, mert szart se ér. Illetve, egyelőre még az önkormányzatnál történő elhelyezkedéshez kell ugyan, de nem lehetnek kétségeink, hogy a tisztogatás ott is elkezdődik majd. A kormánytisztviselőség lényege ugyanis, hogy a kormánytisztviselőt bármikor indoklás nélkül ki lehet rúgni – amire egyébként Európában évtizedek óta nem volt példa. Éppen ellenkezőleg: mindenütt, ahol nemcsak látszatdemokrácia van, a köz szolgálatában lévőket fokozott védelem illeti meg, hiszen a köztisztviselő ezért fogadja el, hogy egyik legfontosabb állampolgári jogától, a politikai vélemény-nyilvánítás lehetőségétől fosztják meg. A versenyvizsgát pedig azért törölték el, hogy az új hatalom csókosait efféle kényelmetlenségek nélkül is be lehessen nyomni a minisztériumokba és néhány más, nevesített intézménybe.
Itt rögtön meg is jegyzem, hogy a kormány- és köztisztviselő, illetve a közalkalmazott nem ugyanaz.
De térjünk vissza a romaprogramhoz!
A programban is változások történtek.
Egyrészt – titokban – kiterjesztették a program hatályát az igazságügyre, amelyben az a vicces, hogy aki ott akar elhelyezkedni, annak már eleve nincs szüksége versenyvizsgára, másfajta vizsgára viszont van. Másrészt – igen helyesen – az utolsó pillanatban lehetővé tették, hogy nemcsak a központi szervezeteknél, hanem az önkormányzatoknál is elhelyezkedhessenek a diplomás romák. Ez néhány esetben megoldást jelentett ugyan, mégsem tudunk arról, hogy a helyi, illetve a kisebbségi önkormányzatok cigánykereket hánytak volna örömükben. Hiszen az külön rémregény, hogy a cigány önkormányzatoknak olykor mi közük is van a cigányokhoz. De hát egy társadalomban kicsiben is ugyanaz történik, mint nagyban, legfeljebb a zsákmány mérete más.
Meghosszabbították a program határidejét, de június 30-án – hacsak az új hatalom át nem veszi a bulit – kalap-kabát, köszönjük, ennyi volt.
Hogy mennyi is? Nézzük a KSZK május 31-i adatait!
Megfelelt a pályázati követelményeknek: 287 fő
Sikeres versenyvizsgát tett: 122 fő
Sikeres pótvizsgát tett: 45 fő
Kiajánlásra került: 154 fő
Kiajánlásra nem kerülhettek: 13 fő
Elhelyezkedett 66 fő
Kiajánlások száma: 986 db
A kiajánlásra kerülés azt jelenti, hogy a közigazgatási szervezetek által megjelölt igényeknek megfelelő pályázókról értesítették ezeket a szervezeteket, megküldték nekik a pályázók adatait. A pályázók többségét azonban már egyetlen szervezet sem hívta be interjúra, vagy előfordult, hogy megalázó módon viselkedtek velük.
Az elhelyezkedettek számában azok is szerepelnek, akik a közigazgatásban kaptak ugyan munkát, de nem a pályázaton belül, és azok is, akiket először kirúgtak a minisztériumból, majd – immár cigányként – visszavettek. A munkakörök is változatosak; akad, aki rögvest osztályvezetőként kezdte, és van, aki titkárnőként. Ő egyébként jól érzi magát, mert legalább van munkája.
A program tehát még akkor is csúfos bukásnak tekinthető, ha néhány tucat embernek lett állása, és néhányan esetleg jól jártak az EU által felajánlott 100 millió forintos, a pályázat lebonyolításáért járó zséből. Jellemző a mai magyar társadalomra és annak uralkodó köreire, hogy miközben a legaljasabb módon nyomja el a cigányokat, büdös naplopóknak, tolvajoknak, bűnözőknek, kurváknak nevezi őket, eközben még az igazán felkészült, esetenként többdiplomás, dolgozni akaró néhány tucat embernek sem hajlandó munkát adni.
Sőt, miként az alábbi példából is látni fogjuk, átszervezés címén rögtön el is veszi tőlük, amit kegyeskedett odalökni nekik.
„Én azok táborába tartozom, akik az elsők között kaptak állást, de munkahelyemet az elsők közt szünteti is meg az új kormány, így "nesze semmi fogd meg jól" érzésem van. Én is becsapva érzem magam, de mivel nincs "atyja" a programnak, így nincs kihez fordulni a két éves folyamatos munkaviszony biztosítása és Bajnai szájából elhangzott karrier ígéretével kapcsolatban.
Összegezve, nem tudom ki járt jobban; az aki nem kapott eleve állást vagy az akinek sikerült elhelyezkednie. Én felmondtam előző munkahelyemen, hogy köztisztviselői állást tölthessek be, legyen perspektívám.
Ebben az országban csak ígérgetés van, ami mögött nincs jól átgondolt cselekedet.
Napjainkban tömegesen szélnek eresztik a közigazgatásban dolgozókat, új állások ajánlása nem lesz, a program eleve júniusban zárul. Összevonnak minisztériumokat, megszüntetnek közigazgatási szerveket, most semmi biztonság nincs a programon belül lévőknek sem.
Isten áldása legyen mindannyiunkkal, és sok sikert kívánok Nektek!”
(Az idézetből szándékosan, a személyiségi jogok tiszteletben tartása miatt hagytam ki az áldozat nevét.)
A program résztvevői egy technikai hiba folytán (véletlenül kikerült egy körlevélbe az összes emilcím) néhány hónap óta egymással is tarthatják a kapcsolatot, sőt, az egyik alapítvány még kerekasztal-sorozatot is szervezett a számukra, ahol eszmét cserélhettek egymással. Természetesen másképp élik meg a történteket azok, akik kaptak állást (és még nem rúgták ki őket), mint azok, akiknek semmilyen rendszeres jövedelmük sincs.
A legáltalánosabb vélekedés az, hogy örüljünk, hogy egyáltalán kaptunk valamit, és ne „cigánykodjunk”, mert a többségi társadalom meg fog haragudni ránk. Akadt olyan vélemény is, hogy a pályázók is lehettek volna körültekintőbbek, mert nyilvánvaló, hogy a közigazgatásban nincs szükség pl. tanítókra. Mások szerint nem a pályázók dolga volt annak kinyomozása, hogy a Bajnai Gordon által tavaly decemberben jelzett 400 álláshely helyett január 1-jén még egyetlenegy álláshely sem volt.
Az elégedetlenkedő kisebbség a csodán kívül a nyilvánosságban bízik, a „radikálisok” pedig a felelősségre vonást és a kártérítést tartanák célravezetőnek. Ugyanis hazugság, hogy a „projektnek” nincs felelőse. De van. A felelős a Magyar Köztársaság, amely jogképes és perelhető. Volt is már számos példa arra, hogy az állammal szemben pert nyertek bátor és kitartó emberek. Becsléseim szerint például a január 1-je óta elmaradt, ráadásul nem a magyar költségvetés, hanem az EU terhére kifizethető bérekből származó veszteség 200 millió forint; eddig ennyivel tartozik az állam azoknak, akiknek állást ígért. És akkor az egyéb következményekről nem is beszéltünk.
Valószínű azonban, hogy a többségnek nem lesz helye a közigazgatásban. Ott sem, és sehol sem. Az új hatalom látványosan nem a hátrányos helyzetűeket támogatja, nem a szegényeket és nem a kiváló képességűeket segíti. Noha egymillió új munkahelyet ígért, egyelőre munkahelyeket szüntet meg.
Egyébként pedig, ha néztetek árvízi tudósításokat, láthattátok, hogy néhol a cigányok lakta település-részekhez valahogy még nem tudott eljutni a szivattyú.
Én azért továbbra is maradok cigány, ha már egyszer úgy döntöttem.
